A lány

9.

*Euijin POV*

Fura, hogy nem tud koreaiul Laura barátnője. De legalább érthetően mutogat. Hahaha, aranyos lány.

Hé, Laura. Hűha, még nem is láttam, hogy mi van itt fönt. - csodálkoztam.

Szia, Euijin. Mi újság? - kérdezte.

Ja, semmi csak jöttem, hogy elmondjam, nincs semmi bajunk mind jól vagyunk. Vagyis majdnem mindenki... - kezemmel megvakartam a fejtetőm és egy hamis mosolyt villantottam felé.

Ezt, hogy érted? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Hát. - vettem egy mély levegőt és folytattam mondandómat. - Gwang Seok még mindig sokkos állapotban van.

MI?! - akadt ki. - Mi az, hogy még mindig sokkos állapotban van? Vigyétek el kórházba! - kezdett el kiabálni.

Jól van nyugi, nem kell leordítani a fejem. - nyugtattam. - El vittük, de azt mondták, adjunk neki nyugtató. - folytattam.

Ezek hülyék! Milyen orvosok vannak Szöulban? - kérdezte. - Menjünk. - mondta.

Mi, hova? Gwang Seok-hoz? - kérdeztem értetlenkedve.

Igen, de előtte lefürdök, bűzlök mint egy szarvasmarha. - közölte a tényeket.

Ö, rendben. - hökkentem meg.

Elindulunk lefelé a lépcsőn. Ő maradt a második emeleten, én meg lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv-t, hogy amíg Laura fürdik addig elfoglaljam magam. 20 perccel később kijött a szobából. Csak úgy ragyogott. Kikapcsoltam a tv-t és amikor Laura leért a lépcső aljára, így szóltam: - Jól nézel ki. 

Ne hízelegj. Ez csak munka ne gondolj többet.  - mondta.

Nem gondoltam többet. Neked túl nagy a képzelő erőd. - vágtam rá.

Ez igaz, de az is, hogy az ilyen dolgokat kiszúrom. - mondta, dicsekedve.

Nem szóltam semmit, úgy éreztem, hogy ehhez nem tudnék mit hozzá szólni. Elindultunk a lift felé.

Várj, tudok egy módszert, ami gyorsabban lejuttat minket a földszintre. - állított meg.

Ez nagyszerű, de remélem nem az, hogy kiugrunk az ablakon. - mondtam szarkasztikusan.

Ez is egy jó megoldás, de nem. Van egy másik lift amiről senki sem tud, én is csak nem régiben bukkantam rá. Egy perc alatt le visz minket. - mondta egy szép mosollyal.

Ez ijesztően hangzik. - mondtam.

Nyugi, csak az első fél percben para. - mondta nyugodt, kellemes hangszínnel.

Nem félek, ugyan ki félne. Ez csak egy lift, ami gyorsan megy és akár halálos is lehet.- nagyot nyeletem miután kiböktem ezt a mondatot.

Aha, nem félsz mi? - kezét keresztbe tette és egy fél mosolyt villantott felém. - Na gyere.

Mentem utána. Nem tudtam mit csinálni, nem mondhattam azt, hogy inkább ugorjunk ki az ablakon. Nem az nem lett volna helyes döntés tőlem. Egyébként is férfi vagyok, egy 30 éves férfi, nem félek ilyenektől. Az.. Az nem férfihoz méltó. Férfinek kell lennem, hogy bevágódjak Lauránál. Kedvelem őt, de azt mondta, hogy ez csak munka és semmi több. Ah, miért ilyen az élet?

Én megmondtam! - ordított fel mellettem Laura. - Tudtam, hogy kedvelsz. De nem kell férfiként viselkednek csak azért, hogy fel szedj valakit. - mondta.

Mi? - elakadt a szavam, nem tudtam mi történt, hogy honnan tudja. - Honnan..

Bele látok a fejedbe, onnan tudom ezeket. - vágott közbe a szavamba.

Többet nem fogok gondolkozni. - mondtam duzzogva.

Jól teszed. - mondta, miközben fuldoklott a röhögésben.

Leértünk. Elindultunk a kijárathoz, de valamiért elkezdtek nézni minket az emberek. Laura rám nézett és bólintott egyet, azt jelezve, hogy csak menjünk tovább. Beszálltunk a Musztángba, amint becsukódott az ajtó, azon nyomban rálépett a gázra. Éreztem, hogy belesüppedek az ülésbe. Egy másodperc alatt odaértünk a házhoz.

Te mindig ilyen gyorsan vezetsz? - kérdeztem.

Nem. Csak ha fontos ügyben megyek valahova. - felelte.

Értem. - mondtam.

*K2 POV*

amikor beléptem az ajtón végig mentem egy kis folyosón és megpillantottam Junyoung-ot a nappaliban.

Szia, Junyoung. Hol van Gwang Seok? - kérdeztem.

Szia, bent van a hálóban. - mutatott rá az egyik ajtóra a sok közül.

Bólintottam egyet és odasiettem a háló ajtajához. Lassan kinyitottam az ajtó, s körül néztem. Nincs itt. - suttogtam. Visszafordultam Junyoung felé, s így szóltam: 

Junyoung, azt mondtad itt van, de itt nincs. - mondtam aggódóan.

Mi? Előbb még ott volt. - csodálkozott.

Keressük meg! - mondta Euijin magabiztosan.

Euijin kiment az udvarra megnézni hátha kint van. Junyoung egy másik hálószobába ment be, Én pedig benyitottam egy kis helyiségbe, ami amellett a hálószoba mellett van amibe benéztem.Ez a helyiség a fürdőszoba volt. Beljebb léptem és megpillantottam Gwang Seok-ot, a zuhanyzóban ül és csak nézett maga elé.

Gwang Seok, jól vagy? - kérdeztem. Nem kaptam rá választ, de még fel sem nézett. Leültem elé és intettem hármat a szeme előtt. Nem reagált, így arra a következtetésre jutottam, hogy "kijózanítom" ebből az állapotból. Erre van egy módszer, de nagyon ritkán használom, mert számomra elég kínos. Két kezemmel megfogtam a fejét, a megfelelő magasságba emeltem azt és egy úgy nevezett gyógyító csókot adtam neki. Igazából ez úgy tűnik, mintha tényleg smárolnánk, de valójában vért "köpök" át a szájába. Amikor befejeztem amit be kellett, kicsit hátrébb ültem, mint az előbb voltam. Gwang Seok lassan felvitte tekintetét a szememre. Láttam rajta a döbbenetet, ezek szerint tudatánál volt valamilyen szinten.

Ez mi? Vér? Hogy? - ezek a szavak jöttek ki a puha ajkain.

Ez bonyolult, nem értenéd meg. - mondtam. - Figyelj, ezt ne mondd el a többieknek és senki másnak, érted? - kérdeztem.

Igen. - bólintott.

Köszönöm. - mondtam megnyugodva.

Felsegítettem és szépen lassan kisétáltunk a nappaliba. A többiek kint ültek a kanapén és amikor meglátták, hogy jövünk odasiettek hozzánk s át vették Gwang Seok-ot, hogy majd odaviszik a kanapéra. Mivel láttam, hogy már jól van, úgy döntöttem rám már nincs szükség és hazamentem.