Hogyan kezdődött? ✔

Chapter 6

Lassan kinyitom a szemeimet. Először minden homályos, majd kezd végre minden kitisztulni. Cole aggódó fejével találom szemben magam.
- Ilyet soha többé ne csinálj! - néz a szemeimbe szigorúan.
- Ne haragudj - suttogom.
- Legközelebb kopogj azon a kibaszott ajtón - aha, szóval az nem izgatja, hogy elmentem. A meztelen teste "láthatatlansága" jobban érdekli. Kösz, seggfej.
- Ennyi erővel el is mehetek - ülök fel, de visszanyom.
- Itt maradsz!
- Mégis miért? - hökkenek meg.
- Azért mert azt mondtam. És mert mától kezdve az enyém vagy! - hogy nyomatékosítsa a szavai súlyát rátapad az ajkaimra. Normál esetben örülnék neki, de mivel ez nem normál eset... Nem csókolom vissza, hanem el lököm magamtól.
- Nem vagyok a tiéd!
- Valóban?
- Igen, valóban! - állom a tekintetét, mire pimasz mosolyt varázsol az arcára.
- Fogsz te még könyörögni nekem, hogy az ágyamba kerülj - kacsint, majd kisétál a szobából.
- Dögölj meg, Cole Morgan! - üvöltök utána, de nem reagál rá. A párnát a fejemre teszem és belesikítok egy nagyot.

~ - Anyu, hol vagy? - fordulok körbe sírva.
- Anyád halott - jön felém egy férfi. Könnyezve nézek rá.
- Nem! Az nem lehet! - rázom meg a fejem könnyezve.
- Pedig de. Sajnálom, Melody. Velem kell jönnöd - nyújtja a kezét, de nem fogadom el. Nagyot sóhajt, majd felemel és a vállára hajít, mint egy krumplis zsákot.
- Tegyen le! Segítség! - hiába sikítok, hiába ütöm nem ér semmit, csak a fenekemre csap.
- Nyugi legyen kiscica - csap újra a hátsó felemre. ~
- SEGÍTSÉG! Kérem ne! Eresszen el! - forgolódok az ágyban, de arra riadok fel, hogy valaki szinte betöri az ajtót.
- Miaz?! Kiaz?! Ki bántott?? - forgolódik Cole agresszív álmos fejjel. Felülök az ágyban és elsírom magam.
- Bántott valaki? - jön felém Cole. Annyira sírok, hogy nem tudok megszólalni.
- Nyugodj meg. Vegyél mély levegőt - tanácsolja, mire teszem amit mond. Kezdek megnyugodni.
- Bántott valaki? - kérdi újra a fiú.
- Csak rosszat álmodtam. Ennyi - ismerem be. Még ha csak egy álom is lenne...
- Elmondod?
- Nem - rázom hevesen a fejemet.
- Hát jó. Ha bármi van sikíts... vagy gyere át nyugodtan - kacsint, majd feláll az ágyról.
- Nem értelek téged - szólok utána. Értetlenül fordul vissza.
- Miért?
- Egyszer kedves vagy utána seggfej aztán megint rendes. Nem lehet rajtad kiigazodni.
- Szokj hozzá, cica - megy ki a szobából.