Chapter 12

544 38 4
                                    

Egy óra múlva már csak szipogok. Felállok a földről és az ablakhoz megyek. Szélesre nyitom ki, majd kimászok. Átmászok a fára és onnan leugrok. Kicsit fáj a lábam, de túlélem. Felállok és elindulok egyenesen előre. Kicsit ijesztő a sötét utcán menni. Végülis ezzel megutáltam Cole-t. Soha többé nem akarom látni azt a faszfejet. Három utcát megyek, majd egy fekete autó áll meg mellettem. Először teljesen leblokkolok, de utána kapcsolok és rohanni kezdek. Hallom, hogy futnak utánam. Félek. Nagyon. Rohanok az életemért, de az egyikük rám veteti magát így én hasra esek.
- Megvan! - kiált hátra a kb 89 kilós pasas. A másik kettő felkapar a földről. Hiába ellenkezek visszavisznek a furgonhoz.
- Segítség! - sikítok, de betömik a számat. Bedobnak a csomagtartóba és becsukják az ajtót. Nem tudom hova visznek, de Cole-tól jóval messzebbre.

Valamikor hajnalban áll meg az autó. Álmosan nézek fel. Kinyitják az ajtót és kivesznek. Egy elhagyatott viskónál vagyunk. Bevisznek oda, majd egy üres szobában dob le a pasas. Kimegy és bezárja az ajtót. Félve nézek körbe. Nincs sehol se ablak, se semmi csak egy ágy. Felállok a földről és körbe megyek a kis helyiségben. Egy tükör van az ajtón. A szőke hajam csapzottan omlott a vállamra, a szürke pólón néhol sötétebb foltok éktelenkedtek. Az arcom csillogott a verejtéktől. Hirtelen kinyílik az ajtó.
- Szervusz, kicsi Melody - hallom annak az embernek a hangját aki tönkre tette az életemet.
- Ne! Csak téged ne! - megyek hátrébb rémülten.
- Nyugi kislány - vigyorodik el, miközben közeledik felém.

Hogyan kezdődött? ✔Où les histoires vivent. Découvrez maintenant