Chapter 14

486 39 8
                                    

*3 hónappal később*

Három hónap telt el azóta, hogy elraboltak... megint. Három hónapja raboskodok valahol az erdő közepén. Három nyomorult hónapja. Hetente legalább kétszer jött be hozzám, hogy egy mocskos nőnek érezzem magamat. Minden egyes ilyen tette után undorodtam magamtól. Nem elég, hogy lelkileg megölt, de tíz év után megint megakar ölni lelkileg. Beteg ember. Már kezdem feladni a reményt, hogy bárki is megment engem valaha. Senkinek se vagyok olyan fontos, hogy megmentsen. Senkinek.

Éjjel van. Lövések hangja üti meg a fülemet. Felriadok rá és az ajtóhoz rohanok. A fülemet rátapasztom, hogy jobban halljak. Lövés, lövés, szünet, lövés. Hosszú csönd. Majd egy újjabb lövés. Vége. Ezúttal lépteket hallok. Hátrébb kúszok a földön. Kinyílik az ajtó. Jobban mondva valaki berúgja azt. Egy sötétbarna hajú srác lép be rajta. Körbenéz, majd megakad rajtam a tekintete.
- Érted jöttem - lép közelebb hozzám. Hátrébb kúszok.
- Ne félj. Kiszabadítalak - nyújtja a kezét, de félek. Már bizonytalan vagyok az emberekkel. Főleg a férfiakkal. Óvatosan megfogja a kezem és felhúz a földről. Elkezd kivezetni a sötét szobából. A hirtelen fény először vakít, majd lassan kezdek hozzá szokni. A ház környékén vérző emberek fekszenek. Köztük a fogva tartóm is. Rosszul vagyok. Szédülök. De mielőtt elájulok meglátok egy másik mozdulatlan testet vérben úszni. Cole teste az utolsó amit látok, mert a földre rogyok és elnyel a sötétség.

Hogyan kezdődött? ✔Where stories live. Discover now