Hogyan kezdődött? ✔

Epilógus

*6 évvel később*

Hat éve egy gyönyörű kislánynak adtam életet és Ashley lett a neve a picinek. Cole annyira boldog volt, hogy feltetováltatta a jobb karjára azt, hogy "2019.05.16 ~ Ashley". Mindketten boldogok voltunk, habár kezdetben voltak problémák. Például én rettegtem attól, hogy mi lesz, ha elrontok valamit. De szerencsémre Cole mindig megvigasztalt. Amikor Ashley először lett lázas sírva hívtam fel Cole-t, aki megnyugtatott és nyugodtan elmondta, hogy mit csináljak. Jólesett, hogy mindig tudta mire van szükségünk. Ashley szépen nőtt. Gyönyörű sötétszőke haja és zöld szemei vannak. Az apja imádja. Tavaly házasodtunk össze Cole-lal és Ashley volt a koszorúslány. Olyan aranyos volt a ruhájában. Oké, kicsit elkalandoztam. Most épp a vacsorát készítem amikor a kertből hangokat hallok.
- Nyertem! Te vesztettél! - kacagott Ashley. Mosolyogva rázom meg a fejem és folytatom a dolgomat. Ekkor Ashley szalad be a házba.
- Anyu! Apu téged keres - mosolyog angyalian.
- Megyek - indulok ki a kertbe. Cole kint áll a fa alatt.
- A lányunk megvert fociban - túr a hajába.
- Te tanítottad meg focizni - nevetem el magam.
- Úgy tűnik túl jó mester vagyok - vigyorodik el pimaszul.
- És az egód is túl nagy - piszkálom a férjemet. Nem mond semmit csak magához húz egy hosszú és szenvedélyes csókra. A szép pillanatot egy halk kuncogás töri meg. A hang irányába nézünk és látjuk, hogy a mi kis hercegnőnk kuncog rajtunk.
- Mi ebben a vicces, hogy szeretjük egymást anyuval? Hm? - mosolyog Cole.
- Semmi - nevet továbbra is.
- Majd ha te is nagy leszel, akkor megtudod, hogy milyen érzés.
- Fúj! Én nem fogok senkivel se puszilkodni! - tiltakozott.
- Majd meglátjuk - kacsintott rá az apja.
- Jaj, apu!
- Oké, ne szívjátok egymás vérét! Gyere kincsem ideje fürödni - emeltem fel és bevittem a házba. Felvittem a fürdőbe és alaposan megfürdettem. Miután lefürdött lementünk vacsorázni utána felvittem a rózsaszín hercegnős poszterekkel díszített szobájába és lefektettem az ágyba.
- Anyu?
- Igen kincsem?
- Hogyan kezdődött?
- Micsoda?
- Hogy ismerkedtetek meg apuval? - a kérdést hallva lassan mosolyra húzódik a szám.
- Kíváncsi vagy rá? - kérdezem, mire vadul bólogat.
- Nos, aput még a gimiben láttam párszor, de akkor még nem ismertem annyira... - kezdem mesélni a történetünket. Colét és az enyémet.

VÉGE