Hogyan kezdődött? ✔

Chapter 23

Egy teljesen ismeretlen kisvárosban vagyunk.
- Hol vagyunk, Cole? - nézek rá kérdő tekintettel.
- Key West-ben - néz rám mosolyogva. Csöndben bólintok. Pár perccel később egy szép kisház előtt parkol le. Kiszállunk, de ő a küszöbben felkapott, mint az esküvőm és úgy vitt be a házba. Vörös fejjel nézek Cole-ra.
- Mi a baj, cica? - nyom egy puszit az orromra. Már olyan régen hallottam tőle meg úgy mástól is ezt a becenevet.
- Sajnálom, hogy miattam meglőttek! - ölelem át a nyakát már amennyire csak tudom.
- Nem a te hibád! Ha jobban vigyáztam volta rád, akkor az nem történt volna meg - tesz le óvatosan, majd ő is átölel.
- Azt hittem, hogy meghaltál!
- Gyakorlatilag meg is haltam - suttogja, mire könnyezve nézek rá.
- Ülj le és elmesélem - kéri, mire helyet foglalok a kanapén. Cole helyet foglal mellettem, majd elkezdi a mesélést.
- Egy ismerősömmel mentünk téged megmenteni, de akkor jött az a tag akihez hozzá akartál menni, majd engem lelőtt. Az az ismerősöm hívta a mentőket. Egy órán keresztül küzdöttek értem míg annyit elértek, hogy kómába kerültem. Fél évig feküdtem kómában, majd egy nappal a lekapcsolás előtt felébredtem. Az orvosok igazi csodának tartották. Egy hétre bent tartottak megfigyelésen, majd utána hazaengedtek. Az ismerősöm elmondta, hogy tudja hol vagy és elvileg jó kezekben vagy. Nem tudtam megnyugodni, hogy mással vagy ezért elakartam menni érted, de visszatartottak. Természetesen Chris, az ismerősöm visszatartott, hogy te vele vagy boldog. Nehezen, de megértettem. Aztán tegnap bekattantam, kocsiba ültem és eljöttem érted. Ennyi a sztori - fejezi be a történetet.
- Sajnálom, ne hara... - nem tudom befejezni, mert elcsendesít azzal, hogy puha, meleg ajkait az enyémre tapasztja.