Hogyan kezdődött? ✔

Chapter 28

- Indulunk az orvoshoz! - jelenti ki elszántan Cole, miközben a wc csésze fölé hajolva adom ki magamból a reggelimet.
- Nehm khell - öklendezek.
- Melody, beteg vagy - sóhajtja. Lehúzom a wc-t és lassan felnézek rá.
- Jól vagyok - bizonygatom az igazamat.
- 38 C°-os lázad van és hánysz. Ne próbáld bemesélni, hogy jól vagy!
- De...
- Nincs semmi, de! Féltelek - néz a szemeimbe. Nem felelek, csak bólintok. Felállok a földről és elmegyek készülődni.

A kisvárosi rendelőből az orvos átküldött minket a kórházba, mert nem volt biztos benne, hogy pontosan mi bajom van. Így kb egy órát utaztunk csak azért, hogy eljussunk egy normális orvoshoz. Az már mellékes, hogy az út során csak kétszer kellett megállni miattam. A kórházba belépve rögtön megcsapott az a jellegzetes kórház szag. Fintorogva mentem Cole után. Nincsenek túl jó emlékeim a kórházakról.
- Minden rendben? - néz rám aggódva Cole.
- Igen, csak... rossz emlékek - legyintek, mire szorosan magához ölel.
- Itt vagyok és nem eshet semmi bajod - puszilja meg az arcom amitől kicsit megnyugodok. Megfogja a kezem és leülünk a váróban lévő székekre.

- Melody Hale! - szólítanak. Riadtan nézek Cole-ra.
- Nem jössz be velem? Kérlek - kérem, mire feláll és bátorítóan megszorítja a kezemet.
- Menjünk - mosolyog és bemegyünk. Egy kb ötvenes éveiben járó férfi néz ránk a szemüvege mögül.
- Jó napot, dr. John Willis vagyok - mutatkozik be.
- Melody Hale.
- Cole Morgan - mutatkozunk be mi is.
- Rendben, mi a panasza hölgyem? - intézi nekem a kérdést a doktor úr.
- Magas lázam van és hányok - válaszolom. Az orvos hümmögve nézi a lapokat.
- Értem. Mióta vannak ezek a tünetek?
- Pár napja.
- Önök testvérek vagy...
- A barátja vagyok - néz az orvosra Cole.
- Rendben. Megkérném önt Melody, hogy jöjjön velem - áll fel az asztal mögül, mire kissé félve követem őt. Egy kis szoba szerűségben vagyunk.
- Vegye le a pólóját és feküdjön fel az ágyra - kéri Dr. Willis. Teszem amit kér. Leveszem a felsőmet és felfekszek a hideg ágyra. Elővesz egy kis készüléket, majd valami krémet ken a hasamra. A monitort figyeli csendben. A percek egyre csak telnek, de nem válaszol és én ettől kezdek bepánikolni.
- Van valami baj? - kérdezem, mire rám néz.
- Mikor voltatok utoljára szexuálisan együtt a barátoddal?
- Egy hete.
- Menzesze megvan? - erősen elgondolkodok, majd válaszolok.
- Késik.
- Nos, nagy valószínűséggel 9 hónapig nem is lesz.
- Mi?!
- Gyermeket vár, kedves Melody. Gratulálok!