Chapter 3

756 48 4
                                    

Amerre a szem ellát tarka virágok borítják a mezőt. Gyönyörű látvány. A távolban látom a legfontosabb embert számomra. Mosolyogva intek neki és tovább szedem a virágokat a csokorhoz. Az utolsó virág után felnézek és elindulok felé, de már egy férfi is van mellette. Távolról nehezen ítélem meg, hogy melyikük guggol le, de nem az a lényeg. Mosolyogva ugrálok fel s le.
- Gyere, kincsem! - hallom a hangját.
- Megyek már! - futok boldogan feléjük. Mikor közelebb érek hozzájuk egyre jobban kitudom venni az alakjukat.
- Anyuci! - tárom ölelésre a karjaimat, mire anya mosolyogva emel fel és pörget meg.
- Szeretlek kincsem, remélem tudod és mindig is szeretni foglak - puszilja meg az arcomat.
- Tudom, anyuci - ölelem át a nyakát. Miután elengedem őt, átad a férfinek. Értetlenül nézek rá.
- Anyu? - nézek rá értetlenül.
- Sajnálom aranyom - könnyezik.
- Ne! Engedjen el! - ütöm a férfit, de nem enged el. Anya hátat fordít nekem, majd elmegy az autóhoz és beszáll. Elhajt. Sírva ütöm tovább a férfit, de nem enged el. Megharapom a kezét mire szinte eldob engem. Gyorsan felállok és a kocsi után szaladok.
- Anyu!! - sikítok anya után, de gyorsít. Sírva állok meg az út szélén. Hallom, hogy a férfi közeleg ezért berohanok az erdőbe. Elbújok egy nagyobb fa odvába és ott várom, hogy elmenjen. Először tovább megy, de amikor kiakarok bújni két cipőt látok magam előtt. Visszafojtott lélegzettel néztem a cipőt, mire kicsit hátrébb lép és lehajol, hogy belásson.
- Szia.

Hogyan kezdődött? ✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora