❝tinder❞ || minsung

what should i do?

jisung és minho estéje ismét úgy telt, mint előtte. mindketten úgy érezték, hogy nem tudnak kifogyni a témákból, mindig eszükbe jutott valami új és új. megbeszélték a szombati találkozó időpontját és helyszínét, aztán folytatták az izgalmas beszélgetést. minho könyveket, jisung pedig dalokat ajánlott a másiknak és egyszerűen csak boldogok voltak, hogy az ízlésük bár nem hasonlít, így is megértik egymás szenvedélyét. titokban mindketten megittak egy kávét, hogy minél tovább bírjanak ébren maradni de amikor már a fáradtság és az álom erősebb volt a mérhetetlen nagy koffein bevitelnél, jó éjszakát kívánva egymásnak, aludni tértek.

a másnap reggelük unottan kezdődött. a randijuk délutánra lett tervezve, amíg még jó pár óra hátra volt, ezért világtalanul töltötték el a korai órákat. jisung felhívta chant és áthívta egy szendvicsre, minho ugyanezt tette, csak saját legjobb barátjával, woojinnal. rettentő mód megértette egymást a két fiú és mindent meg tudtak beszélni. woojin olyan volt, mint egy plüss maci. lehetett ölelgetni szomorú napokon és játszani vele a vidámakon. minden titkot úgy őrzött, mintha azok egy ládába zárt, aranyat érő kincsek lettek volna és mindig mosolygott, bármi történt is körülötte. minho mindig hálás volt, amiért ilyen jó barátra tett szert, főleg akkor, amikor olyan nehéz helyzetbe került, mint a mostani.
- még csak egyszer beszéltünk élőben és mégis úgy érzem, hogy fülig szerelmes vagyok, woojin! nem vagyok normális! - esett pánikba a barna hajú szépfiú. - túl sok könyvet olvasok... - motyogta, leginkább saját magának.
a minho ágyán ülő mackótestvér szelíden hallgatta végig elkeseredett barátjának kirohanásait. az emberek úgy tartották, hogy lee minho egy erős és komoly személyiség, de valójában hangos volt. nagyon hangos.
- szerintem normális, hogy ezt érzed. a szerelem van, amikor csak bekopogtat az ajtódon, megvárja amíg gondolkozol, hogy beengeded-e vagy sem és van, amikor rútul beront a házadba és ott marad. - magyarázta woojin bájosan. - rajtad áll, hogy mikor fogod kirakni.
a pánikroham jelei kezdtek eltűnni és sóhajként hagyták el a barna testét.
- mindig tudod mire van szükségem. - mondta hálásan.
a napjuk így telt tovább. békésen és kissé csendesebben. a legközelebbi szívroham már csak a ruhatár előtt volt. minho mindent unalmasnak talált és kezdte feladni minden reményét, mint általában mindig. persze woojin ismét közbe lépett és előkapta a legjobb darabokat. egy fekete farmer, kantárral és egy szürke inggel. nem túl elegáns, nem túl snassz, pont olyan, mint minho.
mindeközben jisung szobájában chan videójátékokkal és hangos zenével próbálta a szőke gondolatait elvonni a délutánról. nem sok sikerrel, ugyanis a fiú úgy pörgött, mint egy duracell nyuszi. a ruhával most nem volt gondja, hiszen azt már rég kitalálta, viszont nem tudta eldönteni hova vigye el minhot.
- fagyizni esetleg? - dobta fel chan, miközben egy zombit próbált megölni a joystickkal a kezében.
- nem tudom feltűnt-e de jéghideg van! - akadt ki jisung, próbálva leplezni a tényt, hogy a fagyis gondolatot már ezerszer átpörgette az agyán. - valami melegebb hely kell. de a kávézó olyan elcsépelt, nem? - elkezdte rágni a körmét idegességében, chan pedig jó apuka módjára kivette a kezét szájából.
- akkor csak kérdezd meg tőle hova akar menni. - mosolygott kedvesen. - egyébként azt mondtad szereti a könyveket, akkor vidd el egy könyvesboltba! - ajánlotta ismét az idősebbik.
- mi van, ha a könyvek elvonják rólam a figyelmét? - kérdezte óvatosan jisung.
tudta, hogy egyre nagyobb baromságokat hord össze és bármilyen jószívű is legyen barátja, a türelme neki is véges lehet. chan mégsem lett ingerült és már elég jól ismerte jisungot ahhoz, hogy tudja kezelni. bármilyen érett meglátásai legyenek a szőkének, mélyen legbelül még mindig egy kisgyerek, aki szeretne megfelelni másoknak. talán ezért is olyan vonzó számára minho. neki azonnal saját magát mutatta, az ő ízlését és nehéz humorát tárta fel a másik előtt, aki még így is kedvelte. most viszont teljesen le akarta venni a lábáról a könyvek hercegét.
- tudod mit jisung? vidd el a kedvenc helyedre, aztán menjetek el az ő helyére. - javasolta chan. - vezessétek be egymást a világotokba.

------------------------------
mint látjátok nagyon megjött a kedvem az íráshoz és csak úgy ömlenek a gondolatok! ebben a kis részben szerettem volna bemutatni nektek minho barátját, woojint és az ő személyiségét, illetve chan apai tanácsait is meg akartam osztani veletek. a két főszereplő valódi énjét is életek akartam tárni, remélem sikerült és tetszett mindenkinek!
jó olvasást kívánok ❤️
- orexin