❝tinder❞ || minsung

future

eleinte csak a percek teltek, aztán az órák, majd a napok és hetek, végül a hónapok és most már csak egy öt évvel ezelőtti jisung stúdiójában elcsattant első csók. a szőke fiúból egy zenei producer lett és az idő haladtával, a haja is gesztenyebarnává változott. minho pedig a második regényét adta ki nemrégiben és kipróbálta a feketét, mint új hajszínt. a stúdióban, abban a lila fényben úszó szobában, azaz egyetlen csók megpecsételte a két fiú jövőjét.
- szia kicsim! - köszönt jisung minhonak, közös lakásuk nappalijában ülve.
a fekete hajú szíve még mindig kihagyott egy-két ütemet, mikor párja becézte de az évek során kezdett hozzászokni. már amennyire. az újdonsült producer maga mellé invitálta a fiút. nem, most már férfit és felé fordult teljes testével.
- baj van, jisung? - kérdezte óvatosan, aggódva minho a másikat.
- emlékszel, amikor még tinderen beszélgettünk? - kérdezte mosolyogva.
a regény író nem igazán értette, hogy jött fel ez a kis emlék jisung elméjében de bólintott egyet.
- tudod, utána nagyon sok karamellás tejet vettem hyunjinnak hálám jeléül. - folytatta, azon a kellemes hangján, amit minho annyira szeretett. - amikor regisztráltam, csak kíváncsi voltam milyen emberek lehetnek fent. - a kezeire pillantott, amik kicsit reszkedtek de próbált ura lenni a helyzetnek. - mikor megpillantottalak boldog voltam de nem annyira, mint most melletted. - felállt a kanapéról és minho elé térdelt.
a fekete hajú lélegzete elakadt, legszívesebben már a mozdulatsor láttán és a szavak hallatán is jisung nyakába vetette volna magát de azért hagyta, hogy a földön lévő folytassa.
-  szóval lee minho... - a zsebébe nyúlt, amelyből egy fekete dobozt vett elő, ami egy szürke szalaggal volt bekötve. - boldoggá tennél a jövőben is azzal, hogy hozzám jössz? - a doboz teteje távozott és egy gyönyörű ezüst gyűrű díszelgett egy apró kis párnába süllyesztve.
- igen... úristen jisung, igen! - minho olyan hevesen ugrott jisungra, hogy elborultak, majd elterültek a fényes padlón.
összenéztek és hangos nevetésbe kezdtek.
öt évvel ezelőtt jisung csak kíváncsi volt, most pedig eljegyezte azt, akit minden reggel a buszon keresett.

------------------------
nem ezt vártátok, igaz?
elérkeztünk az utolsó részhez és nagyon remélem, hogy tetszett nektek minden egyes fejezet, ahogy ez is:) nagyon szépen köszönöm a sok pozitív megjegyzést és támogatást!
most pedig
jó olvasást!
- orexin