❝tinder❞ || minsung

let's play our music

minho sikeresen levizsgázott, amiről egyből értesítette jisungot, aki boldogan gratulált neki. ezek után ismét minden este írtak egymásnak.

Jisung
umm
holnap délután
tervezel valamit?

kedd este volt és az ágyában hevenyésző fiú nagyon várta a legközelebbi randijukat. a saját világát nagyon kevesen ismerik. eddig csak is három legjobb barátja volt ott, ezért izgult milyen lesz, ha egyszer minhoval fog odamenni.

Minho
a vizsgáknak vége
szóval szabad vagyok:)

ennyi kellett, hogy jisung izgatott szervezésbe fogjon. ismét megbeszélték, hogy a parkban találkoznak, a már kopaszodó fűzfa mellett és persze délután, amikor az iskolának vége. a szőke felhívta chant, hogy ismét tanácsokat kérjen az idősebbtől aki, mint mindig, most is helyén találta a szöget.
- kapcsold be a dalod. - mondta.
- de hát... nem hiszem, hogy tetszene neki... - válaszolta jisung szomorúan.
- istenem... - sóhaj hallatszott a vonal másik végén. - csak játszd le, amit érzel, ennyi. - bár chan több háztömbnyire lakott jisungtól, a fiú még így is érezte a barátja arcán elterülő mosolyt.
ezek után témát váltottak és tovább beszélgettek, amíg nem mindketten az alvás mellett döntöttek.
- holnap tali, jó éjt jisung! - köszönt el chan.
- neked is, apu! - felelte a szőke, majd megnyomta a képernyőn ragyogó piros gombot.

a reggel olyan volt, mint bármelyik másik, a fiúk szemeztek a buszon, távol egymástól és mélyen magukban egyre jobban várták a délutánt. az iskola a szokásosnál is unalmasabbnak tűnt, ahogy arra gondoltak ismét találkoznak. amint az utolsó csengő riasztotta a diákokat, jisung táskáját hátára kapva, szélsebesen rohant haza. cuccait bedopta a szobájába, mint más a szemetes zsákot a kukásba, majd rendbe szedve magát, a parkba indult.  minho is csakugyan szedte a lábait, elképzelni sem tudta jisung hova fogja vinni. az időjárás békés volt, a szél sem próbálta a kis utcákon eldobált szemetet a házak tetejére varázsolni és az emberek akár egy pulcsiban is kellő melegséget érezhettek. azért a fiúk kabátot is vittek magukkal, hiszen biztosak voltak benne, hogy estig maradnak.
szinte egyszerre érkeztek meg az öreg fa mellett pihenő, koszos padhoz.
- szia! - köszöntek egymásnak.
sokkal bátrabbak voltak, mint az első randevún, főleg a hétfő reggeli apró puszi után. már kínos csend sem telepedett rájuk, hiszen jisung azonnal indulásra késztette az ismét egy mesterműhöz hasonlító fiút. nem kellett sokat sétálniuk és beszélgetniük ahhoz, hogy egy hatalmas lemezbolthoz érkezzenek. minho ledermedt egy pillanatra. nem volt csalódott, hiszen sejtette, hogy zenével kapcsolatos lesz jisung helye, de nem gondolta volna, hogy egy ekkora épületbe kell majd bemennie, rengeteg ember közé.
- gyere! - mondta jisung, majd a bolt mellé indult.
a barna hajú értetlen arccal meredt utána, majd követte. nem ide megyünk? - kérdezte magában, hangot nem adva kérdésének.
a kék pulcsiba burkolózott szőke, egy kis utcába vezette minhot, majd egy, az imént említett épület mögött található kis ajtót tárva nyitotta előtte.
- csak utánad. - mosolygott bátorítva a könyvek hercegét a belépésre.
a kissé sáros küszöbön túl egy rövid folyosó húzódott, amin végig sétálva egy újabb ajtó várta őket. jisung készségesen nyitotta ki azt is, feltárva egy közepes méretű szobát. vagy inkább stúdiót? kellemes meleg várta minhot, illetve lila fény borította be az egész helyiséget. a bal sarokban egy íróasztal pihent, rajta egy bekapcsolt számítógéppel és ezernyi jegyzetfüzettel. a szemeivel körbe vizsgált minden egyes pontot, egészen a közepén felfüggesztett mikrofontól, a jobb oldalon lévő falnál megtámaszkodott, szürke fotelekig. minho nagyon meglepődött, hirtelen azt se tudta mit mondjon, vagy esetleg kérdezzen.
- a lemezbolt a nagybátyámé. - szólalt meg jisung. - ez pedig egy üres, haszontalan kis szoba volt, amivel nem tudott mit kezdeni, ezért hát megengedte, hogy egy kis stúdióvá alakítsam. - magyarázta, ezzel megválaszolva minho fel nem tett kérdéseit.
a barna hajú csak tátott szájjal hallgatott, hiszen még mindig le volt döbbenve. nem hitte volna, hogy jisung ilyen közeli kapcsolatot ápol a zenével.
- szóval... vannak saját dalaid? - kérdezte végül félénken.
jisung hirtelen megszeppentté és halkabbá vált, de bólintott.
- nem nagyon mutattam meg őket eddig senkinek de... érdekelne a véleményed. - mondta és egy lágy mosolyt varázsolt arcára.
minho nagyon boldog volt. elmondhatatlanul boldog. jisunggal az asztalhoz ültek és a szőke hagyta, hogy ő válasszon ki egy számára tetszőleges című dalt.
- legyen ez! - minho a monitorra mutatott, ahol az 'i see' cím tündökölt.
jisung meglepődött, eddig egyetlen barátja sem akarta meghallgatni, valahogy mindig átugrották azt a dalt, pedig az volt a személyes kedvence. a kék pulcsis fiú egy egér kattintással bekapcsolta a dalt és figyelte a mellette ülő arcát. a mimikák folyamatosan változtak de egyik sem tűnt olyan negatívnak. jisung úgy vélte minhonak tetszik, amit hall. az 'i see' mindösszesen 3 perc csendet vett igénybe, aztán véget ért és a barna hajú még egy pillanatig némán ült a székében.
- na, hogy tetszett? - kérdezte óvatosan jisung.
kellemetlenül érezte magát, hiszen ez pont egy olyan szövege volt, amit sokáig írt és sok érzelmét ölte bele. kíváncsi volt mennyire változott meg minhonak a róla alkotott véleménye.
- én támogatni foglak. - mondta halkan, az eddig hangját vesztette fiú, majd elismételte hangosabban is. - amit csinálsz az bámulatos, jisung. ne hagyd abba, jó? én itt leszek, hogy segítsek, ha nehéz. - minho tekintete elszánt volt és magabiztos, mint aki tényleg el tudta volna képzelni, hogy örökké kitartson a szőke mellett.
jisung szíve hevesen vert a mellkasában, szóhoz sem jutott. a mellette ülő újra bekapcsolta a dalt de most már nem figyeltek rá annyira. egymással szemben ülve mélyültek el a másik szemeiben, miközben arcuk lassan közeledett. jisung hangja egy hangszóróból felcsendült, ahogy kimondja az 'i see'-t, ezzel megpecsételve a pillanatot, amikor a két fiú ajkai először találkozott.

----------------------------
sziasztok!
hogy tetszett ez a fejezet?:)
kérlek osszátok meg velem a véleményeteket :>
apropó hamarosan új résszel jövök a woochan sztorihoz is, kérlek majd nézzetek be oda is:)
jó olvasást!
- orexin