❝tinder❞ || minsung

let's date

Minho
körülbelül 10 perc
és ott vagyok^^

minho próbált higgadtnak tűnni az üzenetein keresztül, pedig a pocsolyákkal teli utcákon úgy sétált, mintha tüskéken járkálna. jisung is hasonlóképpen érezte magát. mindketten izgultak, maguk sem értették miért pontosan, hiszen előző nap órákat utaztak együtt boldogan. de úgy érezték ez a nap más. ezt már hivatalosan is egy randinak lehetett hívni, ami sokkal súlyosabbnak tűnt. a lábaik egyszerre jártak, mégha több méter messze is voltak egymástól. a megbeszélt helyszín egy park volt, ahová jsiung egy perccel hamarabb érkezett. a fiú gyorsan megnézte magát a telefon képernyőjének tükröződésében, hogy biztos ugyanolyan vállalhatóan néz ki, mint induláskor. ahogy zsebre rakta készülékét, minho is megérkezett.
- szia... - akarta üdvözölni jisung a másikat de ahogy végig nézett ismét tökéletes külsején, nem kapott levegőt.
hozzá kell szoknia, gondolta magában, aztán csak bárgyú képpel mosolygott. minho is hasonlóképpen tett és egy pillanatra kínos csend tört rájuk, amit a szőke győzött le.
- van egy ötletem... persze csak, ha neked is megfelel. - mondta kedvesen és picit félénken.
minho izgatottan bólogatott, bármi megfelelt neki, ami a szép mosolyúnak. így hát jisung felvázolta, az eredetileg chan tervét, ami a barnának nagyon is tetszett.
- remek! - örült a szőke. - akkor kezdjünk nálad, gyönyörűm. - mondta laza egyszerűséget színlelve.
a szíve a torkában dobogott az utolsó szónál de egy percig sem bánta, hogy kimondta, főleg mikor szeme sarkából megpillantotta minho virágokhoz hasonlítható orcáit, amelyek élénk rózsaszínben ragyogtak. a két fiú megindult minho legkedvesebb helyéhez, amely egy apró kis könyves bolt volt, egy még kisebb kávézóval benne. a hely elég régies külsőt vett fel, sötét zöld falairól néhol már kopott a festék és arany csíkokkal díszített ajtaja is már haldokló félben volt. jisung meglepetésére a belső teljesen más volt. almás pite illata csapta meg a vendégek orrát, a falak krém színbe öltöztek, fekete és lila motívumokkal dekorálva. a polcoktól kicsivel távolabb egy beépített kandalló várta a hidegben fagyoskodó embereket, előtte egy vörös kanapéval, amin egy frissen főzött kávéval és egy szabadon választott könyvvel kényelmesen helyet lehetett foglalni. a helyiség nem volt zsúfolt, kifejezetten kevés ember volt bent, így még inkább olyan hatást keltett jisungban a bolt, mint egy hangulatos nappali.
- ez... bámulatos! - ámuldozott a szőke, minho pedig halkan kuncogott.
elégedetten figyelte jisung lenyűgözött tekintetét, amellyel körbe fonta a boltot.
- kérsz valamit? - kérdezte, miközben egy pult mögött álló baristára mutatott.
jisung zavarba jött a gondolattól, hogy valaki tényleg meghívja egy kávéra. egy randis kávéra. végül bólintott, majd egy finom, forró karamellás latte mellett döntött. minho americanot választott, így végül, miután mindketten megkapták rendelésüket, leültek az imént említett kandalló előtt. jisung még mindig csodálattal figyelte a benne égő tüzet és ez minhonak nagyon tetszett.
- egy könyvet soha ne a borítója alapján ítélj meg. - mondta halkan, szelíden.
a lattét szorongató fiú, felé kapta fejét, majd egyetértően mosolygott.
- te is olyan vagy, mint egy könyv. - mondta jisung, de a mellette ülő értetlenül nézett rá vissza.
- szóval kívül ronda vagyok, de azért belül elég jó? - kérdezte.
jisung szemei kitágultak és hirtelen megrázta a fejét. mégis hogy lehetne ronda egy mestermű?
- dehogyis! úgy értem... a buszon mindig azt hittem, hogy egy rideg személy lehetsz... de rájöttem, hogy... - nem bírta kimondani, amit szeretett volna úgy, hogy minho szemeibe nézzen, így hát a kezében pihenő poharat figyelte. - csodálatos vagy. - suttogta, majd nagy erőfeszítések árán újra a barna hajúra emelte tekintetét. - de nem ismerlek még eléggé. mintha csak egy könyv prológusát olvasgatnám. szeretnék tovább és tovább lapozni, minél többet olvasni és megtudni rólad. - vallotta be őszintén. - te vagy a kedvenc regényem, amit nem tudok letenni a kezemből. - ajkai felfelé görbültek, de nem vadul, inkább lágyan és óvatosan.
minho nem talált szavakat. túl szép és romantikus, egyszerűen egy szerelmi drámába illő volt mindaz, amit jisung mondott. a szíve egyre gyorsabban vert, biztos volt benne, hogy nem a 3 decis folyékony koffeintől, ami a combjai között álldogált.
- te pedig a kedvenc dallamom vagy. - felelte végül. - tudod... amelyik mindig a fejemben jár és nem tudom megunni, akármennyit hallgatom is. - folytatta. - de még nem jöttem rá a mondanivalójára... - fejezte be és egy apró kis mosolyt csomagolt kimondott gondolataihoz.
a levegő köztük kellemes és meleg volt, a kezükben gőzölgő kávék és a mögöttük lévő pultban díszelgő sütik aromája pedig tökéletesen illett a hangulatukhoz. egy dal, egy könyv, két különböző dolog, mégis könnyedén passzolnak egymáshoz. ez volt az, amit a két fiú gondolt. örültek, hogy kölcsönösen érdeklődnek a másik iránt és többet szeretnének egy egyszeri találkozásnál.
- ma... csak maradjunk itt. - nem kérdezte, nem ajánlotta, csak kijelentette jisung.
azt a szombat délutánt csak is azon a kanapén ülve szerette volna eltölteni, lattét iszogatva és a legszebb könyvet olvasva.

--------------------------------
naa, hogy tetszett a fejezet?:)
sokan az előzőhöz a changlix párost írtátok de sajnálattal kell közölnöm, hogy mégis woochan lesz a vége :< de remélem attól függetlenül érdekelni fog titeket és majd olvasni fogjátok!
most pedig jó olvasást mindenkinek!
- orexin