Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Theo Galavan, kinek fontos teendője akadt kora reggel, tudta hogy az étkezdében lévő egyedek, kik teli voltak hatalomvággyal és mérhetetlen gonoszsággal, nem fognak egymás mellett megmaradni egyetértésben, így gondoskodott arról, hogy az Eszelősök lefoglalják magukat, még vissza nem ér. Barbara, Galavan távozását követően egy hatalmas dobozzal, mosollyal az ajkain jelent meg az étkezdében, mire mindegyik őrült felkapta a fejét és letették azt, ami éppen a kezükben foglalta a helyet.
Barbara, fenekét kitolva tette le a földre a kincseket rejtő hatalmas ládikát, majd kiegyenesedve, egy igen mély sóhaj kíséretében törölte le a nemlétező izzadságcseppeket a homlokáról. - Nos, uraim - szólalt fel, mire minden egyes szem rá szegeződött. - hoztam néhány játékot hogy ne unatkozzatok!
Jerome, ki eddig egy rózsaszín mázos fánkot eszegetett jóízűen, pupillái most hatszorosára tágultak, majd lerakva kezéből az édes süteményt, felállt eddig ülő pozíciójából, majd úgy ugrált a doboz elé, mint a kisgyermekek kik karácsony éjjelén alig várják hogy kibonthassák ajándékaikat, hogy végre megtudják, mit rejt a szép kicicomázott csomag. Barbara, Jerome lelkességét látva félreállt a fiú útjából, majd a kissé elgondolkodott Camilla-hoz lépett, ki éppen azon agyalt, mégis hogy kerülhetne ki ebből az igen elcseszett helyzetből.
Egyszerűen nem értette mégis mit keres itt és hogy Jerome, kiről még most sem tudta lehámozni zöld íriszeit, mégis miért hazudott az ő érdekében. Talán így akarja magához láncolni, még úgy nem dönt hogy kiszórakozta magát és megöli? Vagy talán a fiúban mégis bujkál még valahol mélyen legbelül egy parányi emberség?
Ahogy most elnézte a vörös hajút, ki törökülésben válogatta a különböző fegyvereket, mindegyiket alaposan szemügyre véve, majd amelyik megtetszett neki a saját kupacába tette, olyan édesnek és törékenynek látszott, olyannak, mint aki menten összetörne, ha tennének felé egy gonosz megjegyzést. De mégis, bárki is tagadná - emberekre ártalmas eszközök közül válogatott az istenit!
Ahogy előre hajolt, két kósza vörös hajtincse fehér homlokára hullott, arca nyugodt volt, csak szemével pislogott egyet kettőt néha, mikor egy olyan fegyvert tartott a kezébe, miről eddig elképzelése sem volt.
Camilla kissé bódultan nézte a fiút, ki köré lassan csatlakoztak a többiek is, mielőtt a vörös elkobozná az összes király játékot. Annyira elbambult, hogy észre sem vette a háta mögé sétáló Barbara-t ki vékony ujjait végighúzta a lány szőke hajzuhatagán, mitől az említett beleborzongott az érintésbe.
- Befonhatom a hajad? - kérdezte, mire a lány egy apró bólintással válaszolt.
Camilla nem hitte volna, de csend telepedett az étkezdére. Mindenki elvolt a saját maga dolgával - Jerome feltápászkodott hogy levegőben tesztelhesse újdonsült kínzóeszközeit, Greenwood egyik kezében fánkot szorongatott, a másikkal pedig egy bicskával hadonászott, Arnold a földön magyarázott az ölébe ültetett katonai sisaknak, Aaron pedig csak morgott maga elé, közben a kezén lévő ujjak számát számolgatta.
