Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Akkor este minden olyan tökéletesnek tűnt. A vibráló fények, minden egyes érintés, szívből jövő nevetés, mitől szinte visszhangzott Gotham utcái. De ez csupán egy illúzió. Egy olyan látszat, amire a lány csak akkor jött rá, mikor az a vörös meleg vér az arcába fröccsent, közben pedig az ördöggel nézett farkasszemet, ki őt megalázva, az arcába bámulva folyamatosan kacagott.
* * *
Camilla le sem tudta rakni a kezében szorongatott fényképezőgépet. Folyamatosan használatban volt a készülék, mindenben megtalálta a szépséget és az örömöt, most érezte igazán hogy felszabadult, hogy végre nem feszült és elengedhette magát.
Jerome, ki szintén lelkes volt, mindent megmutatott a lánynak, amit csak tudott. Bemerészkedtek az állatokhoz, kergetőztek a sátrakban mint a gyerekek, majd a körhintán bolondoztak, mit a lány örömére Jerome elindított és felsegítette a lányt a porcelánból készült fehér hintóba, a fiú pedig ahhoz tartozó fekete paripára pattant fel.
A lány ismét elővette a fényképezőgépét, de most nem a körülötte lévő gyönyörű fényekben úszó cirkuszt akarta lencsevégre kapni, hanem az előtte ülő fiút, ki édes mosollyal az ajkain kémlelte az eget, közben erősen markolta játéka kapaszkodóját. Ahogy körbe körbe forogtak, a fiú vörös hajába kapott a szél, mi össze is borzolta tincseit. Camilla arcába vér szökött, remegő ujját a fényképező gombján pihentette, közben erősen bámult a gépbe, hogy a legjobb pillanatban örökítse meg a fiút. Hiszen ez, ami most történik, csak így tudja megragadni és megőrizni, mert ha Jerome elmegy a cirkusszal, ezt nem ismételhetik meg. Soha többé.
Kicsit szomorúan nyomta meg a gombot, ezzel egy emléket gyártva az előtte lévőről, aki pont akkor fordult hátra. Camilla gyorsan elkapta a szeme elől a kameráját, majd lágyan a fiúra mosolygott.
- Már kezdek szédülni. - Jerome ökölbe szorította a kezét, köhögést színlelve ajkaihoz emelte, mint aki ki akarja dobni a taccsot, mire a lány felkacagott. - Mutatok egy jobb helyet.
Jerome egy hirtelen mozdulattal lepattant a jószágról, majd a vezérlőpulthoz lépve leállította a játékot, majd odasietve Camilla-hoz, a kezéért nyúlt hogy lesegítse a hintóból. A lány a fiú mellett ért földet, majd egymás mellett, szépen lassan a sátrak mögé kezdtek el sétálni.
- Hol vannak a többiek? - bukott ki a kérdés Camilla-ból. A cirkusz nagyságához képest, egy lélekkel sem találkozott a vörös hajún kívül. Szeretett volna többet megtudni a helyről és az itteni emberekről.
- Már alszanak, ezért ajánlottam fel a késő estét. Így zavartalanul élvezhetjük a mai estét. Nem szeretik hogyha egy idegen van a területünkön. Olyanok mint a vadállatok. Védik ami az övék, ha pedig valaki mégis közelebb merészkedik....- sóhajtott a lány felé nézve, ki egy hatalmasat nyelt, hiszen ebben a szerepben ő volt az őz, ki a farkasfalka területére tévedt. Jerome a lány arcát nézve felkacagott, majd gyengéden végigsimított Camilla karján. - Csak vicceltem.
