Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután Barbara elhagyta a szobát, a lány olyan gyorsan vette ki a zsebéből a készüléket mintha az lenne az utolsó amit életében megtehet. Szíve majd kiugrott a mellkasából, remegő ujjakkal tárcsázta a rendőrség számát, kik már az első csöngésre felvették Camilla-val a kapcsolatot. Tüdejében összeszorult a levegő, tekintete össze vissza cikázott a helyiségben, mintha attól tartott volna hogy a szoba valamelyik sarkában ott lapulna valaki, arra várva hogy hibázzon.
- Gotham-i rendőrség, miben segíthetek?
Camilla szemeiből patakokban folyt a könny, mikor James Gordon hangja fogata őt a vonal másik végéről.
- Nyo - nyomozó.... - suttogta, közben úgy érezte beszélni sem tud majd, úgy kapkodta a levegőt, mitől torkát mérhetetlen forróság öntötte el. - Kérem, segítsen.
Hangja semmissé vált a hirtelen felmelegedett szobában, minek levegőjéből szinte harapni lehetett volna. Minden porcikája remegett, azt sem tudta hol kezdje, anélkül hogy összeomolna annyira hogy elbaltázza esélyét a menekülésre.
- Ki beszél? - Gordon szigorúra vette hangját, türelmetlen volt, azt hihette hogy egy telefonbetyárral van ismét dolga, ami valljuk be, sűrűn előfordult a Gotham-i rendőrség vonalain belül. A férfi nem is sejtette hogy ez komoly, senki sem ugratja és hogy számtalan emberéletről van szó, nem csak Camilla-éról hanem a várós lakóinak biztonságáról nagy vonalakban.
- Annyira félek! - zokogott, közben piros szemeit dörzsölgette. - Itt van mind!
- Kik? - értetlenkedett a férfi, hiszen a lány értelmetlen gügyögéséből alig tudott kivenni bármiféle információt is, mi azzal a bajjal kapcsolatos, miről a fiatal beszélt. - Kérem nyugodjon, meg egy kicsit! Vegyen egy mély levegőt és mondja el, mégis miféle bajba került és hogy kik akarják bántani! - kérlelte immár kicsit lágyabban, hogy megnyugtassa a rémült Camilla-t.
- Az Arkham-i szökevények. - bökte ki, de már többet ha akart sem tudott volna mondani. Ugyanis Jerome Valeska abban a pillanatba rontott be a szobába, s mikor meglátja a meggyötört lányt, ki ijedségében az ölébe ejtette az elcsent telefont, eddig arcán éktelenkedő vigyora azonnal lehervadt az arcáról.
- Mi a francot művelsz? - becsapta a háta mögött az ajtót, olyan erővel, hogy a lánynak úgy tűnt, mintha az egész helyiség beleremegett volna. Egy mozdulattal Camilla mellett termett, s már vette volna el tőle a telefont, de a szőkeség gyorsabb volt. Felkapta a készüléket és a tenyerébe szorította, közben egy lendüléssel az ágy másik oldalán termett, talpra szökkent és ijedten hátrálni kezdett.
Jerome felvonta egyik szemöldökét, majd kelletlenül megrázta a fejét. - Szóval így álluk Camy. Csalódást okozol. - megvakarta tarkóját, majd lassan a lány felé lépkedett. - Azt hittem világos voltam azzal kapcsolatban, hogyha szökni próbálsz, nos megöllek. De azt hiszem meg kell tennem ahhoz hogy higgy nekem.
