Camilla Douglas szerette a vörös színt. Nem hitte volna hogy egy nap rettegni fog ettől az árnyalattól.
Mindezt Ő álltala.
FIGYELEM! A FANFICTION TRÁGÁR SZAVAKAT ÉS ERŐSZAKOS FEJEZETEKET TARTALMAZHAT! CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Gotham felett ismét összegyűltek az esőfelhők. A villámok haragosan, szikrákat szórva sújtottak le a városra, minek lakói már elő is kapták fekete esernyőjüket. Mintha az égiek tudták volna hogy éppen mi történik, siratják Camilla Douglas-t ki minden ok nélkül került halott barátja helyére, arra a bizonyos kerékre, élete kerekére, mintha az döntött volna sorsa felől.
Pedig nem a játék volt az, hanem Jerome, ki izgatottan várta mikor tér magához a lány, kit orvul becsapott és az orránál fogva vezetett.
Mikor először látta a lányt, szentül meg volt róla győződve hogy inni fogja minden szavát, elég a megnyeréséhez pár kedves szó, jó modor és a jó öreg ártatlanság, mit szórakoztatására imádott magára ölteni. És tessék itt van a végeredmény - egy jelentéktelen srác, kiből annyi van még ezen a bolygón és egy lelkileg sérült lány, kivel a fiú még játszadozni akart, mielőtt végleg elhagyná a várost.
A zord időjárásnak köszönhetően és talán annak a résnek, mi utat tört magának a sátoron belül, Camilla lassan rebegtetni kezdte sűrű pilláit, majd le akarta törölni az arcáról lecsordogáló vízcseppeket, mik felébresztették őt, de kezei nem mozdultak a csuklója köré rögzített pántnak köszönhetően.
Lassan kinyitotta fáradt szemeit, érezte hogy feje rettenetesen fáj és talán még egy kis vér is szivárog belőle, de ennek aggasztó gondolatát eloszlatta az előtte ácsorgó fiú, ki a Camilla zsebéből csent öngyújtóval akart életet lehelni az ajkai között kikandikáló cigarettájába. Komótosan beleszívott a nikotinforrásba, majd mikor észrevette hogy a lány végre magához tért, mosollyal az ajkain fújta Camilla arcába a tüdejéből kieresztett füstöt, majd arca görcsbe rándult, elfintorodott, ujjai elengedték a még újonnan meggyújtott cigarettát, mit el is nyomott fekete bakancsa sarkával.
- Mi a fene jó ebben a szarban? Borzalmas az íze, ráadásul a szád is büdös lesz tőle. - utalt az imént elnyomott cigarettára, majd megvonva vállát széles vigyorral ajkain fordult a lány felé. - Végre már hogy felébredtél kicsi lány. Unatkoztam!
Camilla szemeit könnyek mardosták. Mindig is kerülte a bajt. Félt a várostól, a sötétségtől, az itteni emberektől. Nem is sejtette volna hogy abban a fiúban kiben a megtestesült ártatlanságot látta, valójában maga az ördög, ki megkísértette, csapdába csalta, hogy aztán elevenen felfalja. Hagyta hogy szeméből a könnyek utat törjenek maguknak.
Jerome az égnek emelte a tekintetét. - Jaj ne rinyálj már! Azért jöttél ide hogy szórakozzunk! A tiéd megvolt, most én jövök! Nem lenne fair ha én ki maradnék a mókából. - lépet közelebb a lányhoz, ki kapkodni kezdte a levegőt, egész teste remegett, ami ezúttal nem azért tört rá mert a közelében volt a fiú, hanem azért mert rettegett. Az anyjának igaza volt. Gotham lakóiból kihalt az emberség.
- Miért csinálod ezt? - suttogta szinte alig érthetően.
- Már megint a felesleges kérdések. Nincs konkrét okom a gyilkolásra. - fehér fogait megvillantva nevetett fel. - Csak csinálom, akkor mikor egy kis mókára és nevetésre vágyom. Szóval fogd be és fogadd el hogy az élet számodra itt véget ér....- előkapta a zsebébe süllyesztett vörös sálat, mivel úgy tett mintha a könnyeit törölgetné. - Szegény ostoba lány, mindenki meggyászol majd szem nem marad szárazon! - hüppögött majd ismét ördögien felkacagott.
- Szóval ez volt a terved? Tőrbe csalsz és megölsz Jerome? - zokogott Camilla, közben megpróbálta kiszabadítani csuklóját a szíjak fogságából, sikertelenül.
- Nem teljesen. - vallotta be, miközben a késekkel teli asztalhoz sétált. - A tervem az volt hogy kinyírlak rögtön a cirkuszi előadás után. De persze előkerült az az átkozott ribanc oszladozó hullája így el kellett halasztanom ezt a vissza nem térő alkalmat. - fújta ki kissé sértetten a levegőt, majd a kezébe vett egyet a sok fegyver közül. - Az a kurva még holtában is keresztbe tesz nekem!
Camilla-nak akkor esett le - az aznap esti verekedés, a rendőrség közbeavatkozása, a hamis gyanúsítottak, mind egy terv részei voltak. Hogy eltereljék a valódi tettesről a figyelmet, aki történetesen előtte állt.
- Te ölted meg édesanyádat. - bukott ki belőle, mire Jerome gúnyosan felhorkantott. - Elég rövidtávú a memóriád ha még csak most esett le drágám! Igen, én nyírtam ki a ribancot, de már rohadtul kijárt neki. Én mondom - nem könnyű az élet egy iszákos luvnya mellett, ki még a fával is megerőszakoltatná magát, hogy kielégítse vágyait. Így a legjobb neki, habár lefogadom hogy még az ördöggel is kefél odaát. Na de ne szomorkodjunk annyit és rágódjunk a múlton, eljött az ideje hogy szórakozzak egy kicsit!
Jerome a lányhoz lépett, egy kézmozdulattal megpörgette a kereket, mi Camilla-val együtt forogni kezdett, ő pedig egyre kétségbeesetten kapálózott és sikoltott ami a torkán kifért.
- Mindig is ez a játék volt a kedvencem! - tapsikolt örömében Jerome, majd hátrébb állt dobásra készen. - És most hallgass koncentrálnom kell!
A fiú vett egy mély lélegzetet, meglendítette a kést, ami úgy haladt el Camilla arca mellett, mintha direkt tervezte volna így.
- A picsába! Mellé ment! - toporzékolt a vörös hajú, már lépett is volna egy másik késért, mikor arra lett figyelmes hogy valaki kintről a nevén szólítja. Jerome az égnek emelte a tekintetét, durcásan visszavágta a kést a helyére. Camilla kapott az alkalmon és kiabálni kezdett ahogy csak a torkán kifért.
Jerome összeszorított állkapoccsal meredt a lány irányába, egy mozdulattal megállította a kereket, majd olyan közel tolta arcát Camilla-hoz hogy orruk hegye csak nem hogy összeért. - Ha még egyszer sikítani mersz, esküszöm hogy kivágom a nyelvedet a csinos szádból! Értve?
A lány lenyelve könnyeit bólintott egyet.
- Jó kislány! - ragadta meg az állát a megszeppent vörösnek majd nyelve hegyét kiöltve nyalta le a Camilla homlokából szivárgó vért. - Mindjárt folytatjuk szivi. - lépett el mellőle, közben kisietve a sátorból.
