ᴀɴɪᴍᴀʟ ɪᴍᴘᴜʟsᴇs | ✔

° álarc °

Aznap este, pontosan negyed tizenkettőkor, Jerome Valeska-át letartóztatták Leilah Valeska brutális meggyilkolása ügyében. A fiút tegnap este behívták az őrsre, ahol mindenkit alaposan meglepett azzal hogy egy kis színészkedés és sírás után ugyan a maga módján de mindent bevallott. A kihallgatás horrorfilmbe illő volt, a teremben lévő doktornő, Lee Thompkins teljesen ledöbbent a fiú hirtelen természetétől és attól az ördögi vigyorától, mi a hallójárataiba férkőzött és még az eset után fél órával is visszhangzott a fejében, az emlékképek pedig folyamatosan elé tárultak mintha valami elcseszett horrort nézne, mi lejátszódik a fejében újra és újra.

Szerencsére a férfi, akit kezdett teljesen megszeretni ott volt mellette, meglepetésére teljesen nyugodtan kezelte a helyzetet és ridegen közölte az ítéletet.

- Jerome Valeska le van tartóztatva Leilah Valeska meggyilkolása miatt. - állt fel érzelemmentes ábrázattal, oldalára rögzített bilincsét a kezébe vette és megindulta a hahotázó vörös hajú felé.

- Mindegy is! - kacarászott, majd hanyagul megvonta vállát. - Talán ha ez a vén bolond nem avatkozik bele, meg is úsztam volna! - lökte meg a mellette lévő öreg urat, ki mint kiderült Jerome édesapja volt. - De tetszik ez a város, látok benne lehetőséget!

- Majd az Arkham-ból élvezheted a kilátást, azt garantálom. - szorította össze a fogait Gordon, felállította a fiút, kin már csattant is a bilincs ezzel közrefogva mind két csuklóját.

- Még látjuk egymást Jimbo! - kacsintott a fiú a szőkés hajú férfira, ki összepréselt ajakkal állta Jerome tekintetét.

Abban a pillanatban két rendőr jelent meg a kihallgatószobában, kik elvitték Jerome-ot az ideiglenes cellájába, másnap pedig viszik is az Arkham elmegyógyintézetbe a hozzá hasonló őrültek közé. A folyosón még mindig hallani lehetett hogy hangosan kuncog, az egész épület tőle zengett, mi normál esetben kiborította volna az ott lévőket, de ehelyett megnyugodtak egy kicsit, hiszen az ügy meg lett oldva, Gotham rendőrsége ismételten megoldott egy ügyet.

Lee az öltözőben ülve próbálta realizálni az elmúlt egy órában történt eseményeket. Egy igen mély sóhajt préselt ki tüdejéből, közben kifejezéstelen arccal bámulta fekete magassarkúja orrát.

- Jól vagy? - hallotta James Gordon mély hangját az öltöző ajtaja felől. A nő felnézett, a férfit látva, mintha kicsit megnyugodott volna, ki egy halvány mosollyal az ajkain megindult felé és leült Lee mellett maradt szűkös padra.

- Egyszerűen nem értem. - gondolkozott hangosan a doki, közben összekulcsolta ujjait James-ével. - Mi vehetett rá egy ilyen fiatal fiút arra hogy meggyilkolja a saját édesanyját?

Jim a nő csillogó mélybarna szemeibe nézett, hüvelykujjával cirógatni kezdte puha bőrét.

- Nekik nem kell indok arra amit csinálnak. A srác kattant, fizimiskájától és korától független. Az hogy megölte az édesanyját rávilágít arra hogy elment az esze és hogy egy érzéketlen, könyörtelen pszichopata csökevényét sikerült ma elkapnunk, mielőtt tovább fajulhatott volna a helyzet. Ne rágódj e miatt. Már vége. - a férfi jobb kezét Lee álla alá csúsztatta és egy finom, óvatos csókkal nyugtatta a kissé felzaklatott nőt, miből egy igen érzelmes hosszú csókba bonyolódtak, miből egy hangos krákogás zökkentette ki őket. Mind a ketten az ajtó felé kapták a fejüket. Harvey Bullock nyomozó, kissé kifulladva, komoly tekintettel állt az ajtóban, minek hatására Jim azonnal felszökkent ülő pozíciójából.

- Jim! - szólalt meg felhangon. - Bocs hogy megzavarom a hormonokkal túlfűtött beszélgetéseteket, de az imént telefonáltak két eltűnt kamasz ügyében, kik kámforrá váltak az éjszaka folyamán. Camilla Douglas és Samuel Anderson szülei már szinte zaklatja a rendőrséget a telefonhívásaikkal!

- Szerinted az imént elkapott bohócunkhoz van köze? - igazította meg magán öltönyét Gordon, közben tekintete kollégája és a nő mellett cikázott.

- Már küldtem egy egységet a Haly's cirkuszhoz! - tárta szélesebbre az ajtót a rangidős rendőr, Jim pedig egy aprót bólintva kimasírozott az ajtón, társával együtt.