Hola,chico del Roller!(Hello,te srác a Rollerből!)

Huszonhét>

Luna szemszöge

A bárhoz közel egy kis széken üldögéltem.Pihentem.Tegnap egy igen fárasztó nap volt.
Mások számára talán bátornak tűnök,hogy leírtam mit érzek,de az én szememben ez a legnagyobb gyávaság.
Este Nina kísért haza,mert már jó keső volt mire megvártam hogy minden ember elmenjen a Rollerből.

-Szia Lunita!

-Mit akarsz Ámbar?Nem volt elég neked hogy mindenki előtt lejárattál?Tudod fogalmam sincs mit tettem,hogy ezt érdemeltem,és nem is érdekel.Az ilyen aljas emberek mint te nem érdemlik meg a figyelmet.Ebben az évben mást nem csináltál csak engem piszkáltál.El is tűrtem már vagy kismilliószor,de azért megvan a határ.Nade mondd csak mit akarsz,mileőtt kiteszlek innen azzal a tökéletes ruháddal együtt.-mondtam ki mindent amit annyi de annyi ideig magamban tartottam.Már régóta elviseltem Ámbart,és most már nem bírtam tovább.Jó érzés volt mind ezt kiengedni magamból.Mintha csak egy jó nagy súlytól szabadultam volna meg.
Ámbar meglepődve nézett rám,majd ravaszul elmosolyodott.
Felém tartotta a tabletjét,én meg bizonytalanul fogtam meg.

-Mi ez?

-Az igazság Lunita.Úgy hiszem meg kéne válogassuk a szavainkat mielőtt kimondjuk őket.

Értetlenül néztem rá.Elindítottam a videót ami a tableten volt.

"-Matteo mondd el kérlek,hogy mit szóltál a hírhez,hogy Luna az anonim.

-Nem érdekel.Igazából ez egy jelentéktelen dolog.Luna jó csaj,de számomra túl fura.

-Na és ezek után együtt lesztek?

-Mi?Dehogyis!Ez a legabszurdabb kérdés amit valaha hallottam."

Kétségbe esve kapcsoltam ki a tabletet.Azt hittem Matteo megkeres majd,hogy elmondja lehet valami esély kettőnknek,de úgy tűnik nagyon tévedtem.

-Luna!Beszélhetünk?-hallottam a hangját,amitől végigfutott a hideg a hátamon.

-Tényleg beszélni akarsz?-néztem rá mérgesen.-Tudod mit?Már meguntam,hogy rádfecsérelem az időmet.-mondtam majd elfutottam onnan ki az utcára.Úgy kívántam volna,hogy forogjon vissza az idő kereke,egy olyan időszakra ahol nem voltak anonimok,levelek,és szerelem.