Piszkos játék

|4.|

Másnap szarul indul a reggelem: realizálom, hogy két istenverte közgázom lesz istenverte balfasz Hartmannal, és előtte még Mike-kal is találkoznom kell, hogy megvalósítsuk az első harci feladatot : az átszabás sikere ugyanis rajtam áll vagy bukik. Daniel-lel ezt a lépést egész jól vettem, a srác küldött nekem este egy selfiet a kondiból, ahova féléves bérletet vettem neki. Talán majd meg is újítom, elnézve szerencsétlent.. Azonban egy screenshot bizonyítja, hogy Penelopé visszajelölte ismerősnek. Motivációnak sem utolsó.

Kapkodva mosom a fogam, hogy időm többi részét a tökéletes szett és frizura kreálásának szentelhessem. Mikor gargalizálva végzek fogaim hófehérré sikálásával, a szobámba rohanok, a gardróbom előtt állva pedig végigpillantok a gondosan összehajtott pólókon, vállfán lógó ingeken, szín szerint válogatott nadrágokon. Végül egy kockás szövetnadrág és fehér ing mellett döntök, amihez remekül passzol a fekete loafer-em, amit többen is megszóltak az egyetemen, de én képes voltam tisztázni magamban érdeklődési köröm : hiszen lényegesen több puncit vonzok be még a sokak által buzisnak titulált cipővel is.

Óvatosan a karomra hajtom az inget, kezembe kapom a nadrágot és egy lépést hátrálok a szekrénytől, hogy az ágyra ülve felöltözhessek.

- Jézus isten! - hallok egy vékony, de annál hangosabb sikolyt. Előttem Hailey áll, jobb kezét szemei elé tapasztva. Szája tátva, mint egy halé, arca kivehető része lángban ég.

Végigpillantok magamon, mi boríthatta ki szegény teremtést ennyire.

Nos, elfeledkeztem magamról - jó szokásom meztelenül készülődni. Taylor általában vagy korábban vagy jóval később megy be az egyetemre, mint én, így nem szokott összetalálkozni a szerszámommal - de úgy sejtem, szívességet tennék neki, ha lenne előtte egy példa a tökéletességre. Rajta egy piros, szatén hálóing van, ami alól elősejlik egész formás alakja. Hmm, annyira mégsem balfasz ez a Taylor?

Kaján mosolyra húzom az ajkaim. Egyáltalán nem jövök zavarba Hailey reakciójától, de az elájulás megelőzése végett gyorsan magamra kapok egy Calvin Klein boxert.

- Nyugi, a veszély elhárult - adom tudtára. A lány széthúzza az ujjait, s a rések közt kukucskálva bizonyosodik meg állításomról.

- Én.. - nyel nagyot. Nem hibáztatom, nem mindennapi látvány tárult szemei elé, idő, mire feldolgozza. A mosoly továbbra sem fagy le arcomról, de közben elkezdem begombolni az ingemet, különösen ügyelve a legfelső gombokra - a felső kettőt nyitva kell hagyni, ez szabály.

- Igen? - kérdezek közbe, mikor látom, hogy csak próbálkozik a szavak formálásával.

- Taylor megkért, hogy vigyek be neki egy farmert - böki ki végre a választ. Vérvörös arca kifejezetten aranyosan mutat, s mézszőke hajából egy tincset füle mögé tűr. Ajkai nedvesen csillognak, ahogy idegességében folyton azokat nyalogatja. - Izé - nyögi ki, majd a szekrénybe nyúlva, kiemel a haverom részéről egy nadrágot. - Sajnálom, hogy .. - habogja, egyébként is füle mögött pihenő tincsét még jobban helyezgetve. - Én most megyek.

- Helóka - intek utána, majd halk kuncogásban török ki, ahogy elhagyja a szobát.

••••

- Aaron, ez nem hinném, hogy én vagyok - szól ki a próbafülkéből Mike. Elnéztem neki a tíz perces késést, amit megengednek magukkal szemben a kliensek - ez az első számú szabály, ha férfi vagy : a pontosság a kulcs az élet minden területén. Azonban azt már nem szeretem, ha kritizálják az általam választott darabokat. A legnagyobb hozzáértéssel és szívvel keresgélek nekik, miközben ők leteszik a seggüket a kényelmes puffokra és úgy néznek ki a fejükből, mintha azt sem tudnák, merre van észak.

Ráadásul pont az a lényeg, hogy TE ne TE legyél, haver!

- Mutasd magad, Mikey! - kérem, majd egy nagy sóhajt hallatva emberünk elhúzza a függönyt.

Ilyenkor átérzem, mi játszódhat le a festőkben, mikor először megpillantják kész művüket. Bár a vézna Mike a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető életem alkotásának, azért kezdetnek nem rossz. Az enyémhez hasonló, kockás chino nadrág rátesz pár kilót, a karcsúsított ing alatt egy fokkal kevésbé üt át minden csontja. Bár a sportcipőről képtelenség volt lebeszélni, azért ez a fekete Converse egy fokkal elegánsabb összképet kölcsönöz neki.

- Biztos jó ez? - tárja szét karjait.

- Több, mint jó. A következőek is biztos szuperek - bíztatom. - Irány a kassza!

A fiú megadóan húzza el maga előtt ismét a függönyt, majd átöltözik és követ a pénztárhoz.

A ruhák után mindig a fodrász következik : a pláza szalonjában már külön emberem van az ilyen esetekre, természetesen az, aki az én hajamból is kihozza a maximumot. Nem is merném másra bízni a srácaim, mint Paolo-ra.

Miután kezet rázok emberemmel, felméri a terepet : fejét ingatva pásztázza végig Mike-ot.

- A tegnapelőtti srác haja sokkal élettel telibb volt - sopánkodik, ahogy ujjai közé fog egy tincset Mike hajkoronájából. Látom rajta, hogy próbált ízlésesen fogalmazni, valamint nem elhánynia magát a látványtól. Csettint kettőt, majd a helyére kíséri a srácot. - Egy óra múlva jöhetsz érte! - kiált vissza nekem.

Míg Mike új sérót kap, elintézek pár dolgot : ellenőrzöm a hitelem, bevásárlok otthonra ezt-azt, amire Taylor utasítást adott.

Hamar eltelik az idő.

- Megint nagyot alkottál! - dícsérem Paolot. Mike feje sokkal jobban mutat, tincsei frissen ás hátra fésülve várják az új kihívásokat.

- Neked a legjobbat - kacsint rám, majd hagyja, hogy fizessek.

- Elviszlek kocsival - közlöm a sráccal, aki hálásan bólogat.

Tíz percnyi kocsiút után Mike-tól is úgy válok el, mint az összes többi szárnyam alá vett fiútól, ha ismerősök vehetnek körbe minket : engedem, hogy kiszálljon a kocsimból, majd pár perc elteltével követem én is, nehogy bárki gyanút fogjon. Ez főleg az ő érdekeit szolgálja. Bármennyire tapintatlan tudok lenni velük, végülis szívesen segítek nekik.

Az előadóhoz érve, egyből kiszúrom Emmat. A barátnői gyűrűjében áll, kezében a laptoptáskáját szorongatva. Barna haja laza hullámokban omlik vállára, egy csinos blúzban rejtegeti vélhetőleg bomba melleit, a fő attrakciók pedig egy kígyóbőr mintás szoknyában feszengenek. Ajkai a piros rúzzsal kikenve csak még csábítóbbak.

Magabiztosan lépek oda hozzájuk.

- Hölgyeim - biccentek a többiek felé. Meg kell adni a tiszteletet. - Emma - veszem egy fokkal bensőségesebbre a hangnemet, mégsem túl tolakodóra.

Ahogy a lány felém perdül, megcsap az a rettentően kellemes illat, ami mindig körül lengi. Aprót krákogok, majd szűk nadrágzsebembe csúsztatom kezem - ugyanis máshol is kezd szűk lenni a hely..

- Szia, Fuller - dob rám egy lehengerlő mosolyt. Mániája, hogy nem a keresztnevemen szólít. Így akarja felhívni magára a figyelmem, de fölösleges - már rég neki szenteltem.

Közben megérkezik Hartmann, hangos kulccsörgések közepette. A MacBook-om a mellkasomhoz szorítva, előre engedem Emmat és társaságát, majd követem őket. Általában az utolsó sorba szoktak ülni, ami nekem sem okoz problémát.

Elfoglaljuk helyeinket a legmagasabb ponton, majd bekapcsolom a gépem és beírom a jelszót. Közben a tanár rázendít a mai óra anyagára, ami pont olyan unalmasan és szárazan hangzik, mint az összes eddigié.

- Te érted ezt a mikro makro dolgot? - kérdezem halkan Emmától. Természetesen kenem-vágom a témát, az első zh-ban is benne volt és tudtam, de milyen tanár lennék én, ha nem használom az általam elmondott praktikákat?

- Persze, nagyon egyszerű - bólogat. - Kár, hogy rólad másoltam, és hibátlan lett a vizsgám - vonja meg a vállát egy győztes vigyor kíséretében.

Magamba fojtok egy elismerő biccentést, majd megnyitok egy üres Word doksit és jegyzetelésbe kezdek.

💸💸💸
Megérkezett a 4.rész, remélem elnyeri tetszésetek, én imádtam írni❤️
💸💸💸