Piszkos játék

|7.|

Két nap telt el az ominózus lúzersegítő akcióm óta, Mike azonban máris fejleményekről számolt be - izgatottan kért tőlem találkozót iMessage-en és bár továbbra is izzadságtól csöpögve, de egy új Calvin Klein pólóban feezítve mesélte óriási lelkesedéssel, hogy Olivia mellé ült informatika órán és bár a szavaiból azt vettem ki, inkább csak kihasználta a srác informatika tudását, Mike ettől is szárnyakra kapott és végre nem csak úgy céltalanul himbálódznak a tökei, hanem a markába vette őket és kezd is valamit velük.

Persze ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek - ugyanis a többi ügyfelemmel is foglalkoznom kell a hétvégén, például Daniel kitartóan jár a kondiba három hete, minden áldott nap küldi a képeket, amire külön felhívtam a figyelmét, hogy fölösleges, de állítása szerint ez magának is egyfajta dokumentációként szolgál, és hát végső esetre ki vagyok én, hogy a pénzéért cserébe ne kelljen két másodpercig egy gilisztát bámulnom a képernyőn?

A hétvége iránt érzett hatalmas szeretettel átitatva nyitom ki az egyetem bejárati ajtóját az utolsó órám végeztével. Mélyet szippantok a friss levegőből, majd a karórámra pillantok, ugyanis az élet egy saját cég egyedüli főnökeként és menedzsmentjeként nem fenékig tejfel. Daniel egy óra múlvára van beütemezve, és mivel Mike-kal ilyen jól halad a dolog, a két régebbi ügyfelemnél pedig lassan lejár az egy hónapos időszak, úgy döntöttem, fogadok egy új jelöltet, aki semmiféle információt nem adott meg magáról, csupán hogy este hatkor a Beerpoint bárban találkozzunk, az első boxban vár majd rám, fekete baseball sapkában. Igazából ehhez az illetőhöz végre reménykedve álltam, hiszen ritka, hogy egy esetlen kis srác ennyire konkrétan adja meg az első találkozó körülményeit.

A kocsimat hamar megtalálom a parkolóban, őszintén, büszke is vagyok a járgányra, a többi egyetemista kocsija emellett tragacsként hat. Belehuppanok a bőrülésbe, hagyom, hogy elnyelje a fenekem majd olyan finoman és szeretettel markolok a kormányra, mint egy csaj hátsójára sem. Óvatosan gördülök ki a parkolóból, majd villámgyorsan hajtok haza, hogy rendbe szedhessem magam a Mike-kal való találkozó előtt.

Mikor tíz perc múlva hazaérek a lakásunkhoz, Taylor-t nem találom otthon, azonban csörömpölés és fenséges illatok csapnak meg a konyhából. Ledobom a cipőm és a farmerdzsekim majd az említett helységbe sétálok.

Természetesen Hailey forog a sütő körül, fülén fejhallgató és decens hangerőn üvölt belőle egy számomra már ősrégi Kesha szám. Farmerba bújtatott lábai topognak a zene ütemére, feneke jobbra-balra leng, szabadon lévő kezével pedig mondhatni aranyosan kalimpál a levegőbe. A hűtőnek dőlve, karba font kézzel szemlélem az ingyen műsort, számra csalafinta mosoly húzódik.

A lány hirtelen pördül egyet irányomba, majd mikor feltűnik neki a jelenlétem, eltátja a száját és azonnal nyakába húzza a fülest, majd leállítja telefonján a zenét.

Arca pirosas színt ölt, majd végül elvigyorodik.

- Ugyan, miattam ne hagyd abba - rajzolok köröket a levegőbe kezemmel. - Igencsak figyelemre méltó volt, jelentkezned kellene az America's got talent-be.

- Neked mostmár hobbidá válik, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben kapj el? - utal a múltkori félmeztelen átöltözős incidensre. Hajából egy tincset füle mögé simít, láttatni engedve így az egész fülgerincén átívelő fülbevalóját. Bár nekem a mediterránabb típusú, barna hajú lányok jönnek be, el kell ismerni, Hailey egész angyalszerű ezzel a hajkoronával. Elrugaszkodom a hűtőtől, majd közelebb lépek a sütőhöz.

- Mi jót csinálsz? - érdeklődöm.

- Bundás virslit - vonja meg a vállát. Taylor-ral mindig ezzel ettük degeszre magunkat a versenyeink után. - Tudom, hogy ez volt a kedvenced, mikor még fociztál - mondja halkan, mintha nem akarná, hogy eljusson a fülemig és megsértődjek.