Piszkos játék

|6.|

Korgó hassal és kedvetlenül parkolok le a házunkhoz legközelebb található Shake Shack egyik helyére. Kiszállva már messziről megpillantom a hosszan kígyózó sort és a fejemhez kapom a kezem. Nagyon remélem, hogy Taylor már ott áll.

- Haver, merre vagy? - tudakolom a sráctól, amint felveszi a telefont.

- Nyugi, már régen itt, a sor elején, gyere be és integetek majd - közli, én pedig a gyorskajáldába nyargalok, ahol hamar ki is szúrom Taylor kockás ingbe bújtatott, magasba emelt karját. Lepacsizom vele, majd a mögöttünk álló párocska ciccegése ellenére mellé állok.

- Kurva éhes vagyok - jegyzem meg. - Milyen napod volt?

- Jóó sokáig aludhattam, csak délben kezdődött a szemiotika órám - kezd bele.

- Szemimitika? Átjelentkeztél az orvosi karra? - értetlenkedem nevetve.

- Szemiotika - forgatja meg szemeit a lencsék mögött. - Kommunikáció és média szakon egy alap tárgy.

- Elég szarul kommunikálsz ahhoz képest - vonom meg a vállam, de a sunyi vigyor arcomra ragad.

- Akarsz az utcán aludni, Fuller? - löki meg Taylor a vállam.

Közben a rendelő pulthoz értünk.

- Szia - köszönök a csajnak. - Egy Chick'n shack burgert szeretnék, nagy krumplival és cukormentes zöldteával - darálom le a rendelésem, amit a lány gyorsan rögzít az érintőképernyős monitorján. Taylor nálam sokkal nehezebben dönt, de végül ő is elmakogja választását.

Míg készülnek a hambik, Taylor-ral helyre vadászunk a fullra megtelt kajáldában. Mikor megpillantunk egy üres asztalt, forgószélként vetődünk le rá, diadalmas arckifejezést öltve azokra, akik harcba szálltak velünk a négylábú fáért - esélytelen ellenünk küzdeni.

- Na és Hailey-vel miújság? - érdeklődöm, közben hasam Mozartot megszégyenítő szimfóniákat ad ki magából.

- Mármint? - húzza fel Taylor bozontos szemöldökét. - Sose kérdezel róla.

- De eddig nem követett be Instagram-on - harapok alsó ajkamba.

- Ezt a nézést azonnal fejezd be, haver - bök felém ujjával a srác. - Minden rendben. Ő is bejár az egyetemre, nemsokára vizsgái vannak - vonja meg a vállát. - Aztán azokra sokat tanul.

- Hiányzik a spagettije - rendítem meg én is a vállaim. - Mióta nem volt nálunk, mikrós sajtos tésztán élünk.

Újfent szemforgatás a válasz, majd a pultból a mi rendelésünk számát kiabálja a pasas, Taylor pedig felpattan a székből és hasznossá teszi magát.

Tenyereimet dörzsölve pislogok a hambimra, ami még gőzölögve kerül elém Taylor jóvoltából.

Meilőtt beleharaphatnék ebédembe, kiszúrok egy vörös hajú lányt pár asztallal odébbról.

Pislogok rá párat, mire leesik, hogy ez Mike kiszemeltje, Olivia maga.

Valóban, tőle jobbra egy igencsak széles vállú, nem is olyan ronda srác ül, akinek a haja pompásan fest, pulóvere se nem szűk, se nem buggyosodik felsőtestén, szóval abszolút érthetően vetélytársa az én kis madármáknak. Azonban belül megszólal bennem a becsületesség gongja, s sóhajtva tolom ki székem fenekem alól.

- Most hova mész? - rökönyödik meg Taylor, akinek szájából már lóg a saláta.

- Hív a kötelesség, majd elmesélem - biccentek lefelé egyet.

Valójában halvány lila gőzöm sincs, mit mondok majd Oliviának. Vagy a mellette ülő izompacsirtának. Egy cél lebeg a szemem előtt : segíteni ügyfelemnek.

- Szia, drágám - nyomok cuppanós puszit Olivia arcára, aki a döbbenettől regálni sem tud tettemre. A srác összevont szemöldökkel pislog rám, Olivia pedig felemeli fejét.

- Te meg ki a franc vagy? - érdeklődik nem túl kedvesen a fiú.

- Aaron Fuller személyesen - mutatkozom be, majd kezem nyújtom felé, de válaszként csak összepréselt ajkakat kapok.

Olivia még mindig nem bír kikelni az ámulatból, amit az egyetem legdögösebb kanja okozott neki, így gondoltam, rajta és magamon is segítek. Vállon nyomom a lányt, aki ennek hatására összecsukja végre száját.

- Inkább én vagyok kíváncsi arra, te ki vagy - bökök a fiú felé.

- Ryan - adja meg a rövid, annál mérgesebb választ. - Olivia pasija.

- Az kizárt - nevetem el magam. Olivia tekintete kettőnk közt pattog. - Ugyanis én vagyok Olivia pasija.

Ryan szeme megrándul, majd a perc töredéke alatt pattan fel székéből.

- Igaz ez, Oli? - emeli haragos tekintetét a lányra, s próbálom a lehetetlenül béna becenéven való nevetést visszafojtva nem megzavarni ezt a feszült pillanatot.

Olivia hápog, mint egy kiskacsa,

- Én .. - ennyi jön ki ajkai közt. - Én nem is..

- Akkor ennek itt vége - zárja rövidre a dolgot Mr.Izomkolosszus. Mint egy hercegnő, sértődötten távozik az asztaltól.

Olivia ekkor eszmél fel a sokkból.

- Ez mégis mire volt jó? - vet rám dühös pillantást, de közben látom rajta, az elhangzottakon jár az agya. Szemeibe könnyek gyűlnek, már majdnem megsajnálom.

- Később még megköszönöd, hogy segítettem - vigyorodok el. - Most biztos szükséged van egy barátra - kezem a vállára helyezem.

Vizes tekintettel pislog rám.

- Ajánlom figyelmedbe Mike Amberst. Nagyon jó haverom a srác - bólogatok. - Kíváló hallgatóság, az összetört szívekre specializálódott. Nem ismered?

- De - szipog Olivia. - Azt hiszem egy kurzusra járok vele - vonja meg a vállát.

- Szuper - helyeselek. - Akkor én magadra is hagylak, és még egyszer, szívesen - hajtok fejet előtte.

Visszatérve az asztalomhoz, Taylor, aki a jelek szerint figyelemmel kísérte színjátékom, hüledezve mered rám.

- Ez mi a szent lószar volt?

- Mike Ambers, akit a nyakamba sóztál, lehetetlen. Ez az Olivia bige tetszik neki, de összejött egy tuti csávóval, így Mike esélye ment a kukába, és ha az esély megy, a pénz is - tárom szét karjaim. - Úgyhogy két emberrel is jótt tettem : vele és velem is. Most pedig volt pasi, nincs pasi - húzom diadalittas mosolyra a szám, majd végre beleharapok a hamburgerembe.

💸💸💸