Piszkos játék

|0.|

- Héé, baby! - kiáltok a szöszke csajszi után, aki az ajtómban toporog. Egyik lába centikre csupán a másiktól, kezével erősen szorítja a válltáskája vékony pántját. Abszolút látszik rajta, hogy nem szeretne menni. Bár ezért nem hibáztathatom - tisztában vagyok külső adottságaimmal. Nem egy nőnemű fordult meg nálam az elmúlt pár évben, se nem hónapban - de persze az egyetem folyosóin már nem ismerjük egymást. Diszkréten kezelem az alkalmi partnereimet.

- Igen? - fordítja felém arcát, mely felragyog a szavam hallatán. Reménnyel tele várja, vajon mit szeretnék tőle.

- Ezt ne hagyd itt - dobom felé az eddig kezemben szorongatott, rózsaszín, szőrös kulcstartóját. Nem is értem, mit esznek az ilyen gombócokon a lányok, eléggé péniszlohasztó.

- Ohh - apró kezeit, amikkel egyébként egész ügyes munkát végzett, oválisan tartja és a kulccsomó belepottyan. - Akkor szia, Aaron! - tűri egyik tincsét füle mögé, majd egy utolsó bájvigyort dob felém, ám nem lágyulok meg.

Intek neki, majd ahogy elhagyja a lakásom, fejemet a párnába hajtom és visszaalszom, tekintve, hogy reggel kilenc van.

⚡️⚡️⚡️

Mikor felébredek, a Nap sugarai óriási nyalábokkal terítik be a takaróm, amiket a szemeim elé tartott tenyeremmel próbálok kivédeni - nem eshet baja a bugyiszaggató kék íriszeimnek!

A telefonom az éjjeliszekrényemen pihen, ösztönösen ez az első dolog amihez nyúlok.

A képernyőzáron megjelent értesítők alapján ma sem fogok unatkozni.

Három új üzenet érkezett, három különböző számtól.

Találomra megnyitom a legkorábban érkezettet.

Kedves Aaron!

A nevem Daniel Larson, egy karra járok veled, a haverod, Taylor mesélt a szolgáltatásaidról. Nagyon szeretném, ha segítenél nekem! Élőben mindent elmesélek. Hogy szoktad ezt csinálni? Mikor fussunk össze? Itt egy kép rólam. Köszi, ha válaszolsz.

Daniel képet küldött neked.

Megnyitva a fotót, egy pálcikatestű fiú jelenik meg, akin Star Treck-es póló feszít, haját mintha egy bili formájára nyírták volna, a többi felett pedig jófejségből inkább elsiklik a figyelmem.

Szemeim a plafont kémlelik, majd mélyet sóhajtok, de végül elszánt mosoly terül szét arcomon. Kihívás elfogadva!

A fotón kicsit elmélázom : három évvel ezelőtti énem jut eszembe. Tizenhat évesen kezdtem el foglalkozni a lányokkal, volt pár rövidke kapcsolatom, azonban ha azokra akartam volna alapozni az életem hátralévő részében lévőket, nem jártam volna jól - temérdek sérelem és elutasítás, bántás és megcsalás ért. Elment a kedvem a lányoktól. A máig legjobb haverom, Taylor egyszer elvonszolt magával a gimis lacrosse edzésére, s olyannyira megtetszett, hogy végül vele együtt beválogattak a suli csapatába. Kondizni is ekkor kezdtem el, stílusváltáson estem át és fodrászt is cseréltem.

Bár nekem ezzel mind szinte egyes egyedül kellett megküzdenem, mikor a lányok kezdtek más szemmel tekinteni rám, elhatároztam, én nem hagyok másokat cserben. Így jött az ötlet, hogy amolyan randiguruvá avanzsálok. Az is hozzájárult az ötletemhez, hogy az egyetem második félévében elég sok vizsgát elbuktam, és apám közölte, innentől nem támogatja a tanulmányaim fizetését. A diákmunka mellett, amit abban a kondiban végzek amelynek tagja is vagyok, nem rossz mellékes a szerencsétlen fiúk segítése. Egyszerű lépésekkel álmaik nőjének megszerzéséhez lökdösöm őket. Bár csak pár hónapja viszem a bizniszt, ami egyébként szájról szájra terjed, s próbálom diszkréten kezelni, számos siker van a hátam mögött. Taylor szállítja nekem a klienseket, ő maga egy Hailey nevű lánnyal van együtt egy éve. A fiúk, akik a kiszemeltjükkel lehetnek, köszönhetően nekem, persze bármiben szolgálatomra állnak hálájuk jeléül.

Visszaírok Daniel-nek:

Kedves Daniel!

Természetesen segítek neked! Legyél délben a Starbucks-nál! Ne késs!

Aaron

||Hailey Morgan||

||Aaron Fuller||

||c o m i n g  s o o n ||