Isteni "áldás" (Loki fanfiction)

19. Mit keres itt ez a halandó?

"-Maradj mellettem.-előre lépett majd eltűnt a tömör anyagban, ami ekkor megremegett. Kicsit habozva követtem őt. A kapu másik oldalán egy sziklafal mellett találtuk magunkat. Loki rögtön elindult az erdő felé engem is magával húzva."

A sűrű növényzet szinte teljesen benőtte a kis ösvényt, amin már futva vágtunk át. Hamarosan kiértünk egy civilizáltabb város szerűségbe, ahol minden lakó szoknyában vagy páncélban sürgött-forgott. Elég furcsa látvány volt a férfiak kinézete. Mikor a város belsejébe értünk mindenki megbámult minket, bár nem értettem miért, hisz Loki itt élt évszázadokig, sőt évezredekig. Hirtelen Loki irányt váltott és magával rántott egy csendesebb zugba.
- Az emberek mindig így néznek ki?-kinéztem újra a város zsongására. Mihelyt visszafordultam Lokihoz, ő már nem önmaga volt.

Hosszú szőke haja omlott végig vállain és a zöld szemei is kéklettek.
- Igen drágám. De már egy párszor elmagyaráztam neked, hogy nem úgy élünk mint ti hitvány halandók.- a kinézete ellenére az arcán még mindig felismerhető volt, hisz a szemei a gúnyt árasztották felém. Ez is csak Loki lehet.
- Tudod mit? Ha még egyszer halandónak vagy bármi féle sértő dolognak nevezel a fajtámmal együtt, akkor vissza fogok menni New Yorkban.
-Na és hogyan tervezed ezt cukorbogár?-gúnyos mosoly húzódott az arcán. Hirtelen átgondolva tényleg teljesen lehetetlennek tűnt a gondolat. Mihelyt visszafutnék az erdőbe, ő biztosan elkapna.
- Hagyd csak rám... Na de várjunk. Nekem most ez az álcád olyan ismerős...ez az a férfi újra a parkból. Szóval ki is ő?-karbatett kézzel vártam a magyarázatra.
-Nos hamár úgysem tudsz elszökni, elmondom. Ő Thor Odinson. Odin fia.
-Na álljon csak meg a menet...akkor ő a testvéred?
- Gratulálok aranyom! De nem teljesen pontos ez az állítás. Ő NEM a testvérem.
-Én ezt nem értem...
- És még hány dolgot nem fogsz érteni! Legyen ennyi elég. Most indulnunk kell tovább nem húzhatjuk tovább az időt felesleges kérdésekkel. Találkoznunk kell Odinnal. Újra megragadta a kezem és a palota felé futott tovább.
Ahányszor elhaladtunk valaki mellett, mindig meghajolt és alázatosan köszöntötte Lokit...azaz Thor-t.
A palota kapuján hamar átléptünk, az őrök szemrebbenés nélkül álltak az óriási ajtók mellett. Pár pillanat múlva újabb kapu elé értünk, de Loki elrejtőzött az egyik oszlop mögé, ahol aztán eredeti alakjába változott vissza.
- Már nem azért jobban néztél ki, amíg a szöszi bőrébe voltál bújva.-próbáltam végre egy normális beszólást bedobni neki.
- Már nem azért de te meg jobban néznél ki a pöttyös fehérneműben.- vágott vissza rögtön, ezzel leolvasztva az arcomról a magabiztos mosolyt.
Az oszlop mögül fölényesen sétált ki és átkarolta a vállamat. Az őr meghökkenve állt továbbra is a kapu előtt, ám nem nyitotta ki nekünk.
- Nem mehetnek be. Odin királyhoz csak engedéllyel lehet belépni.
- Igen? -emelte meg egyik szemöldökét. -Mármint egy ilyen engedélyre gondol?- a háta mögött megdörzsölte az ujjait, amit zöld fény vett körül, majd az őr szeme elé tartotta a megbűvölt papírt.
-Oh sajnálom! Máris felírom a nevét, hogy itt volt és persze a kisasszonyét is. Hogy is hívják?
- Engem nem ismerni...szh... Loki Laufeyson vagyok, ez a tünemény itt mellettem pedig Astrid Amoene.-mosolyogva rám kacsintott és újra vissza fordult az őrhöz. - Mármint...oh jaj sajnálok Loki herceg...azonnal be is engedem...
-Na végre. -fölényesen legyintett egyet.
Pillanatok alatt kinyílt a hatalmas kapu mi pedig besétáltunk rajta. A terem éppoly óriási volt mint a palota.
A legvégén Odin ült méltóság teljesen a trónján és minket méregetett. Egész nyugodtnak tűnt annak ellenére, hogy Lokinak a börtönben kéne lennie.
Mellette azt hiszem Frigga állt, arcán angyali mosollyal.
-Loki én még soha nem voltam egy király előtt sem! Ilyenkor mit kell csinálni?
-Csak hajolj meg mély alázattal.-suttogta, majd ördögien kuncogott egyet.
Ezzel csak még jobban elbizonytalanított.
-Apám és drága anyám!-kialtotta az istenek felé.

Én hamar meghajoltam előttük úgy ahogy Loki mondta.
-Álj fel lányom!- a szóra hirtelen felpattantam.-Loki miért nem vagy a celládban?
-Hát nem ismersz engem apám? Én bármire képes vagyok...csak egy kicsit akarnom kell. Nem is örülsz, hogy újra láthatsz?- erőteljes hanglejtésekkel szólt vissza Odinnak.
- Loki ne csináld.-artikuláltan súgta fiának Frigga, de Loki csak még jobban érezte magát ettől.
- Mit keres itt ez a halandó?
Már ez a kifejezés is sértőnek számított.
Már azon voltam, hogy oda szóljak Odinnak egy jó kis csípős beszólást, de ekkor Loki finoman megfogta a kezem és hideg bőrével lenyugtatta bosszús gondolataimat.