Isteni "áldás" (Loki fanfiction)

34. Kiábrándító szavak

"Kedvesem, én minden vágyadat valóra váltom, amint egyet csettintesz. Tudod jól...- jött közelebb Loki halk suttogással és gyengéden hozzáérintette jeges ujját a kezemhez, ami épp az ölemben pihent. ~Tudtam, hogy nem szabad a közelében felelőtlenül ilyen gondolatokat ébreszteni magamban."

Muszáj megfékeznem magam. Loki a vonzó külseje ellenére szörnyű személyiséggel van megáldva, na meg persze ott van az is hogy egyáltalán nem tiszteli mások privát szféráját. Próbáltam a legnagyobb erőmmel elhesegetni a naiv gondolataim, már csak amiatt is, hogy a legtitkosabb és legféltettebb vágyaimat is bármikor kifürkészhette. Utáltam amikor ezt csinálta, legszívesebben megrugdostam volna, hogy megtanulja a rendes leckét, de nyilván itt is végül én kerültem volna rossz helyzetbe.

A kis elmerengésem után újra felfigyeltem Thor-ra és a kedvese elkápráztató kisugárzására. A kíváncsiság egyre jobban elragadott. Vajon mégis ki lehet ez a nő, hogy Asgard egyik legtekintélyesebb férfiját a szerelem kelepcéjébe csalta? Gyönyörű alakján lágyan lengedezett a selyemszálú, aranyozott ruha. Arcán egy óriási, határozott, de szeretetteljes mosoly ült. Nem volt túl beszédes, bár Thor virágzó monológjai mellett nem is tudott volna nagyon szóhoz jutni.

Meg szerettem volna kérdezni Lokit, hogy mi volt a hölgyemény neve, de a korábbi éles megjegyzések következményeképp Loki hangulata kissé borongós volt és nem úgy látszott mint, aki regélős kedvében lett volna.

- Loki... minden rendben...? - kérdeztem bizonytalan hangon.
Loki a mély gondolkodásából kitépázva magát rámnézett egy eléggé semmitmondó tekintettel.
- Ne vágj már ilyen képet, mondj valamit! A bátyád megjegyzései az oka?-súgtam oda neki kicsit eréjesebben hiszen kezdtem megunni, hogy csak ül mellettem mint egy savanyú uborka az üvegben.- Meg amúgy is merre voltál? Azt hittem találkozunk még az ebéd előtt...

Lokit nem volt könnyű egyhamar jókedvre deríteni. Minden az akaratától függött. Ha ő jókedvű volt akkor az úgy volt ha nem, akkor még a legkívánatosabb istennő se tudta volna szórakoztatni.

-Mire fel ez a kérdezősködés drágaságom?- vetette felém a kérdést lazán megtámasztva a fejét és arcát felém fordította.

-Valamit látok a tekintetedben, ami megmondom őszintén nem tetszik.-mondtam neki csendben, hogy ne zavarjam meg a mulató társaságot.

- Valóban? Nem tudtam, hogy a hölgy már osztozik velem ezen a képességen. -mosolyra húzódott a szája és látszott rajta, hogy újból megjött a kedve a szórakozáshoz.
-És azt láttad, hogy elképzeltelek egy igen heves pillanatban? Valóra válthatnád ezt a látványt...-súgta kajánul miközben pillantása egyre csak az ajkaim és a szemem között játszadozott.

- Ahh miért kell mindig ilyenekkel szórakoznod?-kaptam el a pillantásomat, hogy ne legyen ennél is kínosabb számomra a szemkontaktus. Ekkor is már úgy éreztem mintha az arcom rózsává vált volna. - Terelni a témát nagyon jól tudod...

- Mert a te buja látványod a szavak hallatán sokkal mulattatóbb mint a szürke hétköznapok monoton ügyei.- gyengéden arcomhoz érintette jeges ujjait, hogy tekintetemet az övére terelje. Szörnyű bevallanom, de minden egyes érintése szörnyen megborzongtatja az embert. Ez nem olyan mint bármelyik más ember érintése. Harry kezének nyoma soha nem váltott ki belőlem mást mint baráti kedvességet, amely meleg és nyugtató volt ha megfogta a kezemet. Az messze nem ért fel ehhez. Ezért is utáltam Loki játékait, sőt szenvedtem a hideg tapintású ujjaitól mert minden egyes alkalommal furcsa érzés kapott el. Emellett valamilyen düh is, hogy kihasználja ezt szórakozásképp.

-Csak szeretnéd te azt, hogy megadjak neked ilyen boldogságot...-fordultam újból a vidám, ünneplő tömeg felé.
Kissé gyanús volt nekem, hogy Loki mostanság egyre gyakrabban eltűnik. Nem arról van szó hogy minden egyes percben a társaságát kerestem, de azért egy teljesen idegen helyen, teljesen idegen emberek között az ember mégsem érzi magát nyugalomban. Másrészről szerettem volna tudni, hogy mégis mit csinál, amikor nincs mellettem...vajon...van itt valaki fontos...számára...?

- Ahh hányni tudnék ettől az önfeledt boldogságtól... A házasság úgyis csak egy formalitás arra, hogy törvényszerűen hálhassanak és párosodhassanak annyiszor amennyiszer akarnak...mint a nyulak. Bátyámnak sem volt sok szerencséje a gondolkodáshoz mikor úgy döntött idehoz egy Mitgardit, hogy aztán kedvére belecsavarhassa a lepedőjébe...-morgolódott mellettem Loki hosszasan és egyrecsak fogyasztotta a feltálalt alkoholt.

- Most nem tudom, hogy te ennyire tapintatlan bunkó vagy, vagy csak megjátszod... legalább a bátyád eljegyzését ne tedd már tönkre! Mellesleg ha még esetleg emlékszel, engem is onnan cipeltél el a hátadon egészen idáig!

- Ohh drágám ne húzd fel magad ilyen apróságokon. Az igazság az igazság marad. A frigy csak a gyermeknemzéshez ad szabad utat. De minek ide egy örök kötelék ha az ember természeténél fogva képes erre szertartás ide vagy oda...- forgatta a szemét és látszott rajta, hogy komolyan is gondolja amit mond.
-Téged pedig nem házasság miatt voltam olyan kedves ideszállítani. Ohh viszont a házassággal járó kiváltságokat szívesen megmutatnám neked...igazi mestere vagyok a lepedőforgatásnak!-görbült mosolyra a szája a perverz gondolataitól.

Én teljesen ledöbbentem ezek hallatán. Egy árva szó sem akart kijönni a torkomon annyira letaglózott. A gondolkodásmódja egyszerűen szörnyen elszomorított és irtózatosan dühössé is tett. Nem tudtam hirtelen, hogy ezt az embert inkább kioktassam vagy elkezdjen sajnálni. VAGY üssem szét a fejét ameddig szusszal bírja. Nagyon heves érzelmek kavarogtak bennem és fogalmam sem volt hogyan javítsak a helyzeten.

- Loki te a szerelemben sem hiszel?-kérdeztem már teljesen kiábrándultan. - Miért vagy annyira az ellen, hogy valakihez kötődni tudj? Ha van valaki melletted, akár a szülőd, a barátod vagy a lelkitársad akkor tudsz igazán kiteljesedni. Bennük mindig megbízhatsz, mindig támogatnak ha valami megtör, ők egy biztos pont az életben. Ne taszítsd el magadtól a szeretetet.- néztem magam elé ahogy kimondtam a szavakat. Csak úgy ömlöttek belőlem a gondolatok feltépett sebekként, amiket egész gyerekkoromtól teherként viseltem a hátamon.

Loki a legmélyebb csendben hallgatta végig a mondataim hosszú láncát. A vidám mulatság ellenére közöttünk egy mély, érzelmes beszélgetés alakult.
- Nem tudsz te semmit sem az én érzéseimről. Ne próbálj úgy tenni mint, aki belelát mások lelkébe. Te nem vagy rá képes. Ez egy hosszú, időigényes folyamat része, amit vagy elsajátítasz vagy maradsz ugyanolyan tehetségtelen mint amilyen voltál.- lecsapta a kezében lengedező poharat az asztalra. Erre sokan felfigyeltek, köztük Thor jövendőbeli arája is felemelte tekintetét.

-Nem tudod megváltoztatni egy Isten lelkét úgyhogy nem éri meg a próbálkozás! Te alattam állsz Asztrid, ne próbáld azt tettetni hogy a tudásod hatalmasabb az enyémnél!- hevesen felállt a haragtól megrészegedve. - A Mitgardiak semmivel nem különbek...- szakított még egy utolsót a már amúgy is megtépázott szívemen. Fogalmam sem volt, hogy a szavaimmal ilyen szinten fogok majd rá hatni. Loki kiviharzott a teremből, engem egyedül hagyva az asztalnál miközben mindenki boldogan táncolt a terem közepén.

Pár könny lecsordult az arcomon, annyira hirtelen ért a kirohanása. Szörnyen fájt, hogy ilyen dolgokat vágott a fejemhez azok után, hogy próbáltam az én gondolataimat is megosztani vele. Ennek ellenére próbáltam összeszedni magamat és magamra erőltetni némi mosolyt Thor eljegyzése miatt. Gondolataimba mélyedve megpillantottam, hogy Thor jövendőbelije közeledik felém.

- Szia Astrid! Minden rendben van?-szólt hozzám kedvesen az idegen hölgy.
Próbáltam válaszolni neki értelmesen, de féltem, hogy bármelyik pillanatban kitör belőlem a sírás.
- Szeretnéd, hogy ezt a beszélgetést máshol folytassuk?- nyújtotta felém a kezét, hogy kivezessen a teremből. Én bólintottam, majd engedtem, hogy kivezessen a teremből.

-Sajnálom, hogy így kell látnod a ti napotokon...- remegett meg a hangom majd vettem egy mély lélegzetet.

- Ugyan, ez a legkevesebb, amit megtehetek a vendégeinkért. Meg persze ha Thor jól említette te is a Földről érkeztél, úgyhogy még örülök is, hogy tudok veled beszélni így kettesben.-mosolyodott el.

-Megkérdeztem, hogy hívnak? Sajnos nem volt még alkalmam találkozni veled és Loki sem említette, hogy a bátyja hamarosan megházasodik.- kicsit összeszedve magamat próbáltam végre kideríteni, hogy kihez van szerencsém.

- Jane Foster vagyok. És ne aggódj emiatt, Thor ezidáig nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy titokban maradhasson az eljegyzés.

Sziasztok remélem tetszik a rész és bocsi, hogy megint ilyen sokáig kellett várni rá! Szívesen fogadom a negatív és pozitív kommenteket is, és persze ha tetszett egy csillagot is!(⁠ ⁠ꈍ⁠ᴗ⁠ꈍ⁠)