Isteni "áldás" (Loki fanfiction)

4. Hálótárs

"Felvettem egy hálóinget, és odafeküdtem a cicám mellé. Átöleltem puha, fekete bundáját és lecsuktam szemeim."

Reggel álmosan nyújtóztam a puha paplanok között, megfordulva a másik oldalára. Hideg karok közé voltam zárva, amelyek szorosan átöleltek. Először nem is fogtam fel, hogy elvileg egyedül kéne lennem, vagy legalábbis egy macskával.
Ilyedtségemben kinyitottam a szemem, és kiugrottam az ágyból. Az én fekete macskám helyett, egy félmeztelen férfi feküdt, egy elégedett mosollyal az arcán.
Nagyon is szórakoztatónak találhatta, ahogy meglepődve szorongatok egy párnát, amit nem sokára hozzá is vágtam.
-Mi a franc van?!-ordibáltam a személy pofájába.-Ki maga? És...hogy a bánatba került ide az én ágyamba??? És...és hol a macskám?
A férfi felállt és közelebb jött egy kicsit.
-Mármint Loki? Itt áll előtted.-még egy kicsit közelített. A testén a sok izom, nagyon jó kiállást biztosított neki. Arcán egy huncut mosoly húzódott, ám a zöld szemekben nyugodtság uralkodott. Kezdtem ideges lenni ahogy egyre közelebb jött, ezt ő is jól látta ezért megpróbált lenyugtatni.
-Nézd először nyugodj meg rendben?-hajolt már egészen közel.- Loki Laufeyson volnék. Ja és köszönöm a szállást. Igazán érdekes éjszakám volt.
Mellesleg kegyed nagyon elragadó volt a pöttyös fehérneműben.-nem szűnő vigyorral a hálóingemet stírölte.
-Mi a jó... Jesszusom!-kinyitottam a szekrényt, kivettem pár ruhát és kirohantam a fürdőszobába átöltözni.
Mire visszaértem, a férfi...azaz Loki is már fel volt öltözve. Arany és sötétzöld színű ruházatot viselt, palástal, ami egyáltalán nem volt megszokott nálam.
-Szerintem lehetnél fehérneműben is. Szépen kiemelte az idomokat nem gondolod?-alaposan végigmért engem.
-Hagyjon már békén! Mit akar ezzel?
-Semmit. Lehetne egy kérésem? Tegeződjünk. Tudod nem vagyok olyan öreg.-vetett rám egy lenéző pillantást.
-Rendben van. Még valami kérés?
-Megtennéd, hogy kiszeded ezt a Mithgardi baromságot a nyakamból? Bár hamár  rám erőszakoltad, akkor lehetnél ennyire kedves...
-Nem is tudom... Az az érzésem, nem árt néha neked valami, amivel vissza lehet fogni téged.
-Nekem bármit aranyom...de csak egy apró szívességről van szó.-súgta a fülembe.
-Jól van! Csak fejezd ezt be. Fordulj meg akkor!
-Rendben hercegnőm.-erre a kifejezésre eszembe jutott újra Harry. Kicsatoltam a nyakából azt a vackot, majd kimentem a telefonomért. Loki is kíváncsian utána indult, de mikor a telefonomban elkezdtem megkeresni Harry nevét, Loki kikapta a kezemből a telót.
-Naaa! Mit csinálsz?!
-Nem szeretném, ha bárki megtudná a tartózkodási helyem. Ugye megérted?
-De hát én csak a barátomnak akartam telefonálni, olyan ügyben, amibe nincs beleszólásod.-válaszoltam neki flegmán és a telefon után nyúltam. Ennek láttán megragadta a csuklómat, nekitolt a falnak és egy kést szorított a nyakamhoz.
-Ha szeretnél életben maradni, ajánlom engem is avass be az apró kis titkaidba bogárkám!-kárörvendő, gonosz tekintettel szűrte ki a szavakat a fogai között.
-Te megőrültél! Hagyj békén!-fuldokló hangon próbáltam kiabálni.-Jól van! Mindenről tudni fogsz!-a kést egy kicsit végighúzta a bőrömön, így egy kis vörös csík képződött, amiből folyni kezdett a vérem. Elhúzta a kést és beteg módon megcsodálta a pengét megszínező véremet.
-Okos lány. Tulajdonképpen nem ölnélek meg.
-Ezt jó tudni.-krákogtam és amint megfogtam a sebet felszisszentem.
-Tessék. De minden szót hallani akarok. A sebet pedig majd utána segítek eltűntetni.-visszaadta a telefonom. Mikor bekapcsoltam, az megpittyent és egy üzenetet kaptam. Harrytől egy hangüzenetet. Meghallgattuk mindketten, majd a végén kétsége esetten kapkodni kezdtem a fejem.
-Te jó isten!
-Szólítottál?
-Ne most! Ez azt jelenti, hogy Harry bármelyik percben itt lehet. Mit csináljak veled? Nem láthat meg! Na várjunk...-körbe körbe sétálgattam a szobában.-Tudom már! Valtozz vissza macskává!
-Na azt soha többet. Nem parancsol nekem egy halandó!
-Tudod kit halandózzál le! Na! Mivel nincs más ötletem, muszáj lesz átváltoznod.
A csengő megcsörrent.
-Anyám! Ez biztosan Harry lesz! Változz már át könyörgöm! Mire feljövök, legyen itt egy kandúr! Megértetted?-csaptam be az ajtót mielőtt válaszolhatott volna.
-Szia Astrid...figyelj beszélnünk kell!
Én...várj...mi történt a nyakaddal? A sebem felé nyúltam, ami még mindig vérzett.
-Semmi! Csak...megkarcolt a...a...megkarmolt a macskám...
-Tényleg? Na mindegy...beszélnünk kell!
-Majd fent. Gyere!-mutattam neki felfelé az utat. Nagyon aggódtam, hogy Loki mégsem változott át (amit persze ki is nézek belőle) és Harry újra rosszul fogja érezni magát, vagy éppenséggel meg akarja majd tudni mi folyik itt.
-Jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz.
-Áh ez biztos csak azért van, mert...későn...feküdtem le este.-próbáltam kitalálni a legjobb kifogást. Felértünk én pedig idegbajosan kezdtem nyitni az ajtót.

Sziasztok! Kész a részlet. És végre a drága Loki is előjött(Astrid ágyából) és szórakoztat minket😍. Remélem tetszik!