Isteni "áldás" (Loki fanfiction)

25. Lovacskázás

"- Ha úgy tartja kedve, az is szóba kerülhet! -bosszúsan hatolt át közöttük engem is magával húzva. Még mindig nem voltam rendben lelkileg. A fülem is sípolt, így a csend szörnyű mód telepedett le közénk."

A csöndet végül én törtem meg egy kérdéssel.
- Tényleg?-néztem rá kissé bosszúsan.
-Mi tényleg? Mi jár a fejedben kedvesem?
-Az előző beszélgetés...-előre néztem mereven, érzéseimet mélyen magamba zárva.
- Jah hát erről van szó. Mondtam ha úgy esik kedved, én itt vagyok.-átkarolta a vállam és ujjait a ráfonta kezemre. - Miért érdekelne ez a program?
-Hogyne még az kéne. De majd azért átgondolom ha szeretnéd.
- Én mindig szeretnélek.-súgta a fülembe egy széles mosoly kíséretében. Eltoltam magamtól minél távolabbra.
- Gondolkodj csak! De ha mégis szíved felém húz, engem a szobámban találsz.
- Fejezd be kérlek. Nos? Hová is vezet Azgard hercege?
- Azgard legtitkosabb és egyben legszebb helyére. Gyerekkorom legkedvesebb emlékeinek otthonába.
- Kicsit tömörebben?
- A kedvenc helyemre.-nevette el magát, de ez úttal nem volt egy fikarcnyi gúny sem a hanglejtésében. Ez egy kis mosolyt varázsolt az arcomra.-Biztosan tetszeni fog!
- Hát ha nem egy kínzókamra, akkor biztosan.
- Nem az lesz.-kellemesen rám emelte tekintetét és újra a földutat pásztázta. - Te vagy az első akit elhozlak ide Frigga óta.
Megdöbbenve néztem fel rá, de ő ismét csak kellemes mosollyal haladt tovább.
-Mond Loki...te randiztál már valaha?
- Nem, nem igazán. Tudod az embernek nincs túl sok esélye ismerkedni egy börtönben. Vehetjük úgy, hogy te vagy az első nőügyem.
- De ez nem egy randi! És a nőügyed sem vagyok...-bökdöstem meg a mellkasát az újjammal, majd folytattam a sétát.
- Na jó mond már el kicsit pontosabban hová viszel engem! Ha ki akarsz nyírni, akkor most szólj légyszives, mert akkor megpróbálok felkészülni a halálra.-körülnéztem szórakozottan, hátha menekülőutat találok.
-Nem te bolond Mitgardi! Mondtam, hogy csak a kedvenc helyemet akarom megmutatni. Mellesleg most nem vagyok öldöklős hangultban.
- Remélem is! De mikor érünk már oda?! -nyavajogtam tovább. Ő átkarolta fél kezével a hátam és a vállam, majd megsimogatta a lapockámat.
- Nyugodj már le! Mindjárt... A türelem rózsát terem kedvesem.
-Jó lenne ha elengednél...
-Ha jó fogsz viselkedni leemelem rólad a kezem. Mindig ilyen hisztis vagy?
- Tudod melletted nem könnyű higgadtnak maradni.-grimaszoltam.
- Bogaram én maga a nyugalom vagyok!
Köhögésben törtem ki a kijelentés hallatán, ő pedig gyengéden megütögette a hátamat.
- Kuc Kuc rossz kislány.
- Fáj a lábam! Milyen messze vagyunk még?
- Na jó ebből elég legyen!-megállt és felkapott a hátára. Úgy ültem a hátán mint egy zsoké. Meg sem kottyant neki az a hatvan kiló amit jó magam birtokoltam. Egyenletesen sétált tovább.
- Te meg mi a frászt csinálsz? Nem kértem utasszállítást!
- Tény. De így viszont háromszor gyorsabban odaérünk, nem fogsz nyivákolni a fájó végtagjaid miatt és remélhetőleg kevesebb idióta kérdést teszel majd fel.-mosolyodott el pimaszul. Hátul megpöcköltem erre a fejét, de nem szólt semmit csak ugyanúgy mosolygott.
Hirtelen futni kezdett engem cipelve.
- Ááááááá!-kiáltottam mivel ez a váratlan lendület hátra invitált. Ijedten kapaszkodtam meg a nyakában, fejemet a fejére téve.
- Kedvesem megfojtasz! Ne szorítsd már ennyire a nyakam!-köhögött egyet.
- Bocsika!-nevettem el magam az adrenalin löket miatt. Kacagásban tört ki az erdő. Elég sokáig futhatott, de szinte el sem fáradt. Hamarosan egy hatalmas bokornál megállt és térdeit megrogyasztotta, hogy könnyebben tudjak lemászni a hátáról.
- Te egy őrült Azgardi vagy Loki Laufeyson!-nevettem- Ez csodálatos volt!-ugrottam a nyakába hirtelen ötlettől vezérelve. -Köszönöm szépen ezt az élményt.-súgtam.
Ő is átölelt egy perc erejéig, majd egy kis ösvény felé bökött a fejével.
- Erre drágám.-kezemet megragadva húzott be a bokorba.
Szörnyen sötét volt. Egy alagútra hasonlított inkább nem pedig egy bokorra.
Az "alagút" végén vakító fényt láttam. Amint kiléptünk a fényre, lefagyva álltam meg.
A szívem megdobbant, mintha a mennyországba hozott volna engem a huncút. Egyszerűen káprázatos volt a látvány. Zöld gyep mindenhol, amelyet lágyan lengetett a szellő. Szinte arra késztette az embert azonnal feküdjön le a fűtengerre. A part mellett egy folyó kéklett, felette egy gyönyörű vízesés zúdult le. Nem is folyó volt az...hanem egy tó, de az a tó tovább folyt a fák közé ki tudja hová.
A vízben laposabb sziklák is emelkedtek ki, de mégis a legszebb az volt, hogy a vízesés melletti sziklákon különböző kék színű virágok nyíltak.
Ahogy körülnéztem örömkönnyeim is kicsordultak, majd végigszaladtak orcámon.
Ránéztem Lokira könnyes szemmel ő pedig újra azzal a kellemes tekintetével válaszolt.
Közelebb sétált és belém karolva vezetett közelebb a vízhez.

Hali! Meghoztam már a 25. részt is! Remélem tetszik! Jövő hétvégén hozom is a következőt.☺️❤️

Loki és Astrid kezdenek már összemelegedni!😂😏 Vajon meddig lesz ez így?