Isteni "áldás" (Loki fanfiction)

27. Emlékek

"Egyik kezével megérintette az arcomat, majd végighúzta a nyakamig. Arcán csodálatot vettem észre.
- Te lettél volna?-suttogta."

- Mi le-lettem volna?-dadogva néztem fel rá. Megrázta a fejét végül úgy ahogy voltam a karjaiban, visszadobott a vízbe.
Fulladozva törtem fel a felszínre a habok alól.
- Idióta! Azt akarod, hogy itt nyiffanjak ki?!
Kiúszott a partra engem figyelmen kívül hagyva.
- Hallasz, vagy moha ment a füledbe?! Az előbb úgy dobtál vissza mint egy döglött halat!
- Úgy vélem nem túl sok a különbség.
Mégis mi ez a hirtelen hangulat változás?!
- Gyere már ki döglött hal! Kezdek unatkozni.-szólt hozzám a parton fetrengve. Mi van?! Ezentúl az "aranyom" helyett "döglött hal" leszek?!
-Loki mond...mégis mi volt ez?!  Kimásztam a vízből és közvetlen mellé ültem.
- Túl nehéz voltál...apropó nem ártana egy kicsit fogynod. A harcban nem éppen jön kapóra a háj.
Az agyam újra eldurrant. Teljesen lekezelő stílust vett fel és a homlokom csak nőttek és nőttek a kis ráncok.
- Ülj fel!-fogtam meg a karját, majd ülésre kényszerítettem.
- Jól van ne ilyen erőszakosan. A végén még azt kell hinnem akarsz tőlem valami sunyiságot.-mosolyodott el szórakozottan.
- Tanítsd meg nekem, hogyan kell mások fejébe belelátni.
Csend... Loki rám néz mintha valami értelmetlen mondatot mondtam volna. Vissza nézek rá komoly arckifejezéssel, de csak egy hirtelen kitörő kacagást kapok válaszul.
- Tehát komolyan gondoltad! Oh egek olyan édes vagy mikor próbálsz megfélemlíteni. Nos legyen bár te nem nyersz vele semmit igazából. Nekem könnyen megy olvasni az emlékekben, gondolatokban hisz én vele született teremtmény vagyok. De te aranyom...max 2 centi távolságból fogod elérni a célod ami bizony nem könnyű ha egyszer az adott személy nem akarja.-vigyorodott el kárörvendve.
Utálom ezt ...ütni bírnám ilyenkor azt az öntelt fejét.
- Legyen. Csak mutasd meg mit kell tennem.
- Örömmel! Na drágám csak annyit kell tenned, hogy minden figyelmedet a személynek szenteled mikor kurkászni akarsz a fejében, majd valahogy meg kell érintened a homlokát. Bár azt hiszem a halántéknál is működik persze nem olyan jól mint a homlokon.- két újjával megérintette a bizonyos pontot és lehunyta a szemét. Valami fura érzés engem is arra késztetett, hogy csukjam be a szemeim.
-Ilyenkor érezheted, hogy valami nincs rendben mivel az emlékképek száguldoznak a fejedben. Kicsit veszélyes igazából mert az alany ilyenkor sokkos állapotba kerülhet.
- Aham...-nyögtem ki valami hang szerűt.
Úgy történt ahogy Loki elmondta. Szörnyű gyorsasággal pörögtek az emlékek. Azt hiszem éppen felkutatta a fejemet vagy tudom is én, viszont egy helyen lelassult minden kicsit. Pontosabban az ál csókunk.
Akaratlanul is megremegtem. Ekkor újra pörögni kezdett minden végül előrobbant a sötétség.
-Úr isten! Sötét van! Semmit nem látok!
- Esetleg...ha kinyitnád a szemed aranyom?Hirtelen a világosság is visszatért Loki tanácsával.- Nos ez érdekes volt. Félnem kéne tőled? A gondolataid elég vadak voltak néha.
- Ha tudtam volna, hogy felkutatsz minden hozzáférhetetlen gondolatot a agyamban, elküldelek melegebb éghajlatra!
- Mit is mondanak a halandók? Valami olyasmit...hogy jaj igen! Olyan vagy mint egy nyitott könyv! Igen ez lesz az.-vigyorgott bele az arcomba.
- Rendben! Jól van! Most akkor én jövök Laufeyson!
- Nana! Lassan drágám. Azt sem tudom biztosan, hogy egyáltalán sikerül e neked megcsinálni a telepatizálást ha létezik ilyen szó.
-  Menni fog! És most engedd, hogy hozzád férjek!-csaptam el a kezét az arca elől ő erre majdnem hátra borult.
- Rossz hatással van rád Thor azt hiszem. Mióta itt vagyunk még erőszakosabb vagy.
Véletlenül sem te hozod ki ezt belőlem-bosszankodtam magamban.
Tenyeremet ráfektettem homlokára és lehunytam a szemem. Tehát most Loki fejében vagyok. Csak nyugalom minden rendben lesz. Nem fogok látni semmiféle undorító dolgot. Ez csak gyakorlás. Elkezdtem végignézni néhány emléket. Igazából olyan volt mintha moziban lennék, de ez mégis csak egy ember emléke tehát mégsem olyan. A pörgés közben észrevettem valami érdekeset.
Loki ugyanitt volt és valami nő felé tartotta a kését. Maga az emlék elég homályosan játszódott le, de azért láttam egy pár érdekes dolgot. Inkább álomnak mondanám mint megtörtént esetnek. Legalább mostmár el tudom különíteni a valós dolgokat és az álmokat.
Na de ami a végén történt na az egyenesen félelmetes volt. Az a Jotun nőci Lokihoz hajolt és már majdnem összeért az ajkuk de én persze ezt nem láttam, ugyanis minden elsötétült és a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy Loki lesmárolt.
Azzal a lendülettel mostam be neki egyet ő pedig meginogott és összerogyott.
-MI A SZENT SZAR?! MI A FENÉT CSINÁLSZ TE IDIÓTA?! Úgy tudtam, hogy elvileg én most gyakorlok! Téged meg elragad az a kanos ösztön és kihasználod a pillanatot?
- Elhiheted, hogy én sem így terveztem. És ne beszélj nekem a halandó férfiak ocsmány ösztöneiről! Én egy isten vagy te bolond nőszemély! Egyszerűen túl sok mindenbe turkáltál bele. - dörzsölte meg az arcát.
- Jaaa értem tehát ez megint az én hibám lenne?
- Gyönyörű megfogalmazás!
- Ne szórakozz velem!- terjedt el az egész testemben a düh.- Mellesleg láttam valami érdekfeszítőt. Mond ki volt az a lány aki rád hajtott?
- Tehát...az álom...oh már értem... Na aranyom az a helyzet, hogy valószínűleg te voltál.
- Oké értem...megint egy álom amit a perverz fantáziád alkotott.
- Ezzel nem is lenne gond ha a ti világotokban álmodtam volna meg. Viszont. Ez Azgardban született meg...ami azt jelenti, hogy valamilyen szempontból igaz. És azt hiszem ez éppen most ebben a formában történt meg. -gondolkodott el. - Úgy érzem ebből még nagy galibánk lesz aranyom...

Hali! Képzeljétek végre volt időm lehuppanni az ágyra és megírni ezt a gyönyörűséget! 😂 Tudom rengeteg késett ezért bocsánatot szeretnék kérni😅. Remélem azért tetszik!❤️