Blackpink in your area

23.rész

Rosé szemszöge

Sikeresen Lisa-nak nyitom az ajtót, amitől megint a földön terem, de ezúttal totál kinyúlva, mint akin átment egy teherautó. Nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát és igazából én sem, de aztán ahogy azt az előbb is akartam, hozzávágom a párnát, hogy maradjon már.

Lehet nem a legbölcsebb húzásaim közé tartozik, hogy ilyen feltűnően becsuktam az ajtót magunk mögött és kettesben beszéltem Chanyeol-al, mivel ahogy elvonulok a rózsaszín mamuszomat megkeresni, hallom hogy a lányok sugdoloznak majd kuncognak is a nappaliban. Gyorsan megtapogatom az arcomat és tudom hogy ez árult el. Csak egy puszi volt, de tiszta vörös lettem tőle. Kicsit megütögetem magam, de ettől talán csak még rosszabb lesz a helyzet. Nem baj, nem esünk pánikba. A telefonom képernyőjét nézve látom, hogy tényleg nagyon durva a helyzet. Mindenféle hülyeségre gondolok, hogy le menjen a pirosság, de aztán Chanyeol ír, hogy vár rám az ebédlőben és a három szívecskétől megint érzem a pulzusom emelkedését. Ez normális? Hisz ez csak egy üzenet.

-Rosé, jössz már? -kapom vissza Lisa-tól az ajtó nyitást, ugyanis már én is azon voltam hogy megyek mire ő nekem nyomta az ajtót. - Jajj ne haragudj nem direkt volt. - mentegetőzik, de látom rajta, hogy egy kicsit élvezi is. A szája elé tartja a kezét, de a szeme úgyis elárulja, hogy amúgy nagyon is jól szórakozik. De azért szép mentés.

-Majd meglátjuk. -suhanok el mellette drámaian, - a rózsaszín mamuszomban- de tényleg fenomenális az alakításom, már nem dicsérni akarom magam, vagy menőzni, esetleg felvágni és még keresek pár szinonimát, de Lisa arca utána mindent megért. Mondjuk az én színészi tehetségem sem korlátlan, nagyjából két perc múlva már szakadok a röhögéstől, aztán rájövök, hogy annyira mégsem voltam jó, úgyhogy kicsit elszégyellem magam és ennek köszönhetően visszatérek a normál, Rosé állapothoz.

***

Egy kicsit frusztrálva érzem magam, mivel a lányok még mindig a csinos outfitjükben nyomják -farmer plussz ing vagy póló- én meg közben már átvedlettem magam egy cica gatyába és egy pulóverbe, ami kicsit sem nevezhető elegánsnak, de még szépnek sem. A bejárati ajtó melletti tükörben még nézegetem magam egy darabig, mire rájövök, hogy az egész nem ér ennyit és eleget téve a lányok kérésének sietősre veszem a dolgot.

Valamit kezdek a hajammal, felfogom lófarokba mert az a legegyszerűbb, majd kilibbenek a folyosóra ahol a többiek már rég rám várnak. Hiába csak pár órája vagyunk itt már történtek fejlemények kezdve Jennie-vel, akihez Jiyong tett egy kisebb kiruccanást aminek meg is lett a következménye, hisz Joyaa rajtakapta őket. Szóval Jennie most Joyaa miatt izgulhat és izgul is, hogy mit fog lépni.

Ahogy a lépcsőn haladunk lefelé, Lisa béna vicceket mesél, hogy elterelje a figyelmünket. Én Chanyeol miatt parázom, hogy mit fog szólni a natúr énemhez, ami tudom tök hülyeség, de ő még akkor sem látott így.

Jennie szemszöge

Rosé folyamatosan mögöttünk próbál elbújni, aminek okát én se tudom viszont mivel nem a lába elé néz, hanem valakit ezerrel keres, ezért nekem jön, amitől én is elvesztem az egyensúlyom, de annyira csak nem lehetek szerencsétlen, hogy mindenki figyelmét felkeltve még el is taknyoljak az első napon. Jah, de lehetek.

Azért nem kell sajnálni kb. csak egy tizedmásodpercig lehetek élet és halál között, mikor magatehetetlenül zuhanok előre a második lepcsőfokról -mert igen már leértünk a lépcső végére- mikor valaki hősiesen elémterem és jajj ma már egyszer előfordult, hogy valaki mellkhasába fúródott az orrom, na ez itt megint megtörténik, viszont...nem ugyanaz az illető. Már persze én vagyok az a nyomorék, de ezúttal nem Jiyong-al találom szembe magam, hanem Kai-val. Karjaival a vállamat támasztja, én meg mint aki sokkot kapott úgy dermedek meg és csak bámulok előre, amivel egyedül azt érem el, hogy Kai fehér pulcsiján észreveszek egy szőke hajszálat és ennyi...köszönjük Jennie, megint brillirozol.