Blackpink in your area

2.rész

Halkan mögéosonok, és még sokáig gondolkozom azon, vajon ráugorjak mint a hülyegyerek, vagy csak öleljem át. Végül utóbbi mellett döntök, hisz ha rávetődöm még az is lehet, hogy leesünk. A tetőtér pedig a 8. on van, ami azért elég magas.

Szóval lassan átkarolom hátulról...

Lisa szemszöge

-Ööö...ki vagy? -kérdezi zavartan Bambam, majd eltolja a kezemet és megfordul. Ledermedten áll. Talán nem hitte, hogy újra találkozunk. Ajjj nagyon sokat változott. Helyesebb lett az biztos meg magasabb jóval. Úgy 10cm-el alacsonyabb volt mindig, aztán most meg...majd kitöröm a nyakam, hogy teljesen szemeibe tudjak nézni.

-Megnőttél! -adok hangot a számomra legfeltűnöbb és egyben legfurcsább változásnak rajta, természetesen mosolyogva, majd átkarolom a nyakát. Hát igen, most már lábujjhegyre kell állnom, hogy felérjem. Egy kis ideig tétovázik, végül bizonytalan kezeit derekam köré fonja.

-Hiányoztál! -sugja a fülembe, libabőrt eredményezve karjaimra. Kiráz a hideg, de csak jobban ölelem magamhoz, már nagyon vágytam erre az érzésre. Annyi év után megint a karjaim közé zárhatom azt a gyereket, aki jobbá tette a sulis éveimet. Sosem felejtem el, mennyi mindent tett értem és ezért nagyon hálás vagyok neki. Mondjuk ezt még nem volt bátorságom elújságolni bárkinek is...

-Már azt hittem örültél, hogy megszabadultál tőlem. -motyogom szomorúan egy kis színészkedéssel megfűszerezve, de persze nem gondolom komolyan. Erre Bami eltól egy kicsit és mélyen a szemembe néz. Ijesztő, már tényleg várom, hogy azt mondja jobb volt nélkülem. Ezúttal aggódva figyelem, ahogy válaszra nyítja száját.

-Most hülyéskedsz? Akárhányszor lehunytam a szemem, mindig rád gondoltam. Nagyon fontos voltál nekem és még most is az vagy. -suttogja olyan komolyan és őszintén, hogy teljesen meghatódom. Ezek hallatán összeszorul a szívem. És én még azt hittem, hogy utál csak mert nem hívott egy hétig! Mekkora egy barom vagyok!!!

-Jajj te! -ölelem át megint, de most sokkal szorosabban és hosszabban, mint az előbb. Ezúttal nem kell sokat várnom, rögtön megtalálták kezei a jó útat derekam felé. Jó, hogy mostmár a közelemben van! Az én kis hülye barátocskám. -Mikor lettél ilyen lökött? Jó sok funny moments-es vidid van! -amíg személyesen nem is láthattam, az internetet bújtam. Képeket, videókat néztem róla hogyan mennek a dolgai. Az elején még jól tartottuk a kapcsolatot, napi szinten beszéltünk, de az évek során ez a szám egyre fogyatkozott. Heti, majd havi több hívás után, teljes évek teltek el nélküle. Ezért jelent most ilyen sokat, hogy újra találkozunk. Tudom, nem a múltat kéne felidéznem, hogy milyen rosszul viseltem a hiányát, hisz most itt áll előttem. Csak a jelen számít, amiben legnagyobb örömömre már ő is benne van.

-Én mindig ilyen voltam.

-Nem, ennyire soha...de én így is szeretlek ám! -fordítom fel a fejemet, de közben el nem engedem. Ő meg el kezdi nézni az ajkaimat. Tudom mire készül, de én nem akarom. A barátom és CSAK a barátom. Lassan el kezd közeledni. Nem tudom mit tegyek, nem akarom megbántani, hisz alig öt perce találkoztunk és pár percre minden olyan volt mint régen. Pont jókor jön Jisoo.

-Lisa! -a nevemet kiálltva ront ránk. -Ooo...folytassátok csak...én...már megyek is csak...mindegy...sziasztok! -zavarában azt se tudja, hova nézzen.

-Ne Jisoo, ez nem az... -lépek el Bambam-től és próbálok mentegetőzni, de Jisoo csak kacsint egyet, afféle "Hajrá" jelentésben és amilyen gyorsan ott termett, olyan gyorsan lép le. -Jobb ha beszélek vele! -szomorú arcot vágok Bambam-nek amiért ott kell hagynom, de igazából örülök, hogy ezek után eltávolodhatok tőle. Nem tudom, mi történt volna ha ott maradok a tetőn. Mindenesetre elbúcsúzom Bami-től, majd Jisoo után eredek.