Blackpink in your area

11.rész

Rosé szemszöge

-Én sem igazán. Talán...lehet kezdek többet érezni irántad...-dadogja nagy nehezen megfordul a fejemben, hogy nem is nekem mondja hanem csak hangosan gondolkozik, amitől olyan cukivá válik, hogy anélkül mosolygok, hogy felfogtam volna mit mondott. Aztán persze eljut a tudatomig és onnantól kezdve korántsem olyan vicces a szitu. Amitől tartottam az beigazolódott...

Teljesen lefagyok. Egy részem, számomra érthetetlen okból kifolyólag örül Chanyeol szavainak. Legszívesebben felképelném magam, hogy ébresztő, térj magadhoz már.

-Nem kell most választ adnod...inkább szállj be, hazaviszlek! -tárja ki előttem a kocsi ajtaját. Nem akarom elutasítani ha már felajánlotta, hogy elvisz, így beszállok mellé, de továbbra sem szólok hozzá. Nem tudom mit mondhatnék. Kínos csendben telik az út, pont úgy ahogy azt el akartam kerülni, míg Chanyeol be nem nyomja a rádiót. Ez valamelyest oldja a feszültséget.

-Jól éreztem magam! -mondja, miután már kiszállunk az autóból. Nem teljesen tudom eldönteni, igazat mond e. Hangja semmitmondó. -Amit mondtam...

-Köszönöm a fuvart. Jó éjt! -vágom rá, majd elsétállok. Mardos a büntudat, ahogy liftezem felfelé, hogy olyan nyers voltam vele. Egy kicsit bunkó akartam lenni, hátha akkor majd változnak az érzései. Egyáltalán nem kéne összejönnöm vele...senkivel sem amíg itt vagyok. Ezt miért csak én látom? De akkor is nagyon magamalatt vagyok, hogy így beszéltem vele és nem hallgattam meg. Ahj Rosé, miért csináltad ezt??

Mire hazaérek, már mindenki alszik. Én is bedőlök az ágyba, majd próbálok ugyan elaludni, de sehogy sem bírok. Egyrészt Chanyeol bombáz az sms-eivel, másrészt meg...amúgy is az estén jár az eszem. Rossz kombó volt ez így, de talán éjfél körül sikerült bevágnom a szunyát.

Jisoo szemszöge

-Jó reggelt! -fogad kint Jennie. Nagyban készülődik.

-Mész valahova? -kérdezem, míg a reggeli kávémat csinálom meg. Le kéne szoknom róla, de enélkül nem indul el a nap.

-Hisz már mondtam. Most találkozom azzal a csajjal... -mondja, miközben már a cipőjét húzza. Jaaa tényleg az ma van.

-Úgy érted, délelőtt? Seulmin nagyon ki lesz akadva, ha nem jössz. -kortyolok a bögrémbe, míg Jennie-t emlékeztetem. Már a múltkori táncóra sem ment zökkenő mentesen a liftes story miatt, erre a másodikon meg nem jelenik meg.

-Ooo basszus tényleg! -kap észhez. -Teljesen elfelejtettem. Nem tudnál kimenteni? -néz rám bociszemekkel.

-De jössz nekem eggyel! -emelem fel a mutatóujjamat. Nem tudom, hogy lesz bátorságom egyedül odamenni, de valahogy csak összekapom magamat.

-Imádlak! -fut oda hozzám, megölel, majd már rohan is el. -Sziaaa!

Amúgy is nehéz elviselni azt a nőt, nemhogy egyedül. Ráadásul engem fog büntetni, amiért Jennie nem megy. És ha én sem mennék? Nem, akkor biztos totál megőrülne és plussz órákat adna. Abból meg köszönöm szépen nem kérek.

Rendbe szedem magam és már indulok is a táncterem felé. Yuppy de jó...

-Késtél. -áll az ajtóban Seulmin karba tett kézzel. Az óráját méregeti. Talán két percet max jézusom...

-Elnézést! -megyek be, leteszem a cuccomat, majd elkezdek bemelegíteni. Próbálok minnél kevesebbszer ránézni és beszélni vele. Bár ez úgysem tarthat sokáig, hisz ő a tanárom..

-Jennie? -néz ki az ajtón, hátha csak lemaradt tőlem. De nem.

-Nem érzi jól magát. -adok rövid választ és folytatom a gyakorlatot. Csak remélem, hogy beveszi.