Fagyöngy /Befejezett/

4.Fejezet

Két teljes nap telt el, mióta Scott utoljára látta Samantat. Hiába kereste bárhol, mintha a lány direkt bújt volna el előle. Már kétségbe esetten ült le egy rozoga padra a város fő terén. Egy fiatal, talán egy-két évvel idősebb lány ült le mellé.

- Neked még van lehetőséged kijutni innen, ne búslakodj. – Mosolygott kedvesen a fiúra.

- Ha ez így megy tovább, mi is örökre itt maradunk. – Válaszolta Scott. – Hiszen szóba sem áll velem.

- Tudod itt mindenki ugyan azért van itt, amiért te. Azonban senkinek sem sikerült, ami neked sikerülhet. Ne félj lépni! – A lány vállon veregette Scottot majd felállt a padról s tovább sétált.

A fiú tétlen volt. Nem tudta mit tudna tenni. Hogyan tudná megváltoztatni Samanta véleményét.

Addig törte a fejét amíg egy lehetőség fel nem ötlötte fejét.
Eszébe jutott az álma.
- Talán elhívhatnám egy étterembe. - gondolta. - De ha én elé állítok tuti, hogy elküld és nem jön el velem. Majd névtelenül üzenek neki. - játszotta le a fejében. Scott felállt a padról és elindult körbe nézni, hogy kereshessen egy jó éttermet. Nem kellett sokat keresnie, hiszen a fő téren volt egy négy csillagos étterem. Scott bement és másnap este hétre foglalt egy két személyes asztalt.
A fiú haza ment és igyekezett felkészülni a másnapra. Azon törte magát, hogy hogyan vegye rá a lányt, hogy elmenjen vele. A levél elég személytelen, de nem talált más megoldást. Az éjszaka során megírta a levelet, majd lefeküdt aludni. Másnap elment Samanata házához és a postaládájába bedobta a levelet, majd tovább állt.
Scott izgatottan várta az estét, viszont félt attól, hogy a lány nem jön el.
Ahogy közeledett az este a fiú egyre jobban kezdett félni. Az étteremnél állt, már a találkozó előtt fél órával. Didergett a dermesztő hidegtől. Ahogy az óra hét órát ütött attól tartott a lány nem jön el. Nem látna sehol sem őt. Tíz percet várt még, majd úgy döntött haza indul, de ekkor megpillantotta őt. A lány megállt az étterem előtt. Scott oda ment hozzá.
- Szia. Már azt hittem nem jössz el. - mondta neki.
- Gondolhattam volna, hogy te küldted. - húzta a száját Samanta.
- Ne haragudj, de ha oda állítottam volna hozzád a meghívással akkor tuti nem jöttél volna el.
- Az biztos. - morogta a lány.
- Sajnálom Samanta. Jóvá szeretném tenni a hibámat. Tudom, hogy haragszol és meg is értem, csak kérlek ülj be velem, vacsorázunk és beszélgessünk. - kérlelte a lányt. A lány sóhajtott egyet.
- Jól van, veled vacsorázok.

- adta be a derekát. Scott csendben, mosolyogva bólintott egyet.
Kinyitotta az ajtót a lánynak és előre engedte.
- Scott Sentient vagyok és két személyre foglaltam asztalt. - jelentkezett be az adminisztrációs hölgynél.
- Igen, meg van. Kérem kövessenek. - fogott két étlapot a hölgy a kezébe és az asztalukhoz kísérte őket. Eléjük rakta az étlapokat.
- Köszönjük. - mondta mosolyogva Scott. A hölgy biccentett, majd elment. Egy másik pincér jött oda hozzájuk.
- Szép estét. Mit hozhatok önöknek ital téren? - érdeklődött kedvesen.
- Egy üveg 2011-es Philippe Pacalet Pommard vörös bort szeretnénk. - mondta a pincérnek Scott.
- Én egy pohár vizet is szeretnék. - mondta Samanta. A pincér bólintott, majd elment.
- Remélem nincs ellenedre a bor. - mosolygott a lányra.
- Nem vetem meg. - felelte. Scott némán mosolygott a lányra. A köztük lévő kis csend kezdett egy kicsit kínos lenni. A pincér szakította meg a dolgot, mikor meghozta a bort és a pohár vizet.
- Köszönjük. - mondták egyszerre. A pincér felvette a további rendeléseiket, majd ismét a csend vette őket körbe.
- És most mit szeretnél elhitetni velem? Mire akarsz rá venni? - nézett rá kérdőn Samanta.
- Samanta én nem átverni akarlak. Még is mi jó származna nekem abból? - vonta fel szemöldökét Scott.
- A férfiak ki számíthatatlanok és mindent képesek megtenni, bizonyos dolgokért.
- Ez igaz, mert én mindent képes vagyok megtenni azért, hogy el hidd, nem hazudok és, hogy ezeket nem én találom ki. - magyarázkodott a fiú.
- De ilyen nem létezik Scott. Ez egy nagy hülyeség. - nevetett kínjában a lány. - Ez nevetséges.
- De létezik! Butaságnak hangzik szerintem is, de minden itt élő ezt mondja. Nem hazudhatja mindenki ugyan azt. Egy hógömbben vagyunk és leszünk örökre, ha nem történik meg. Csak egy csók semmi több.
- Scott, mond miért nem felejted el ezt? - kérdezte a lány.
- Mivel szeretlek Samanta. Tudom, legalább is érzem, hogy egyszer, majd az enyém leszel, én pedig a tiéd.
- Scott, én nem érzek irántad semmit, felejtsd el ezt az egészet. Nincs szükségem senkire.
- Ugyan ezt még te sem gondolhatod komolyan. Mindenkinek szüksége van a másik felére, aki mellette lesz, öleli őt. Nekem te vagy a másik felem. Adj egy esélyt Samanta. - kérlelte Scott.
Samanta felállt, majd elkezdett a kijárathoz sétálni.
- Ennek nincs értelme Scott. Itt ragadtunk valahol, elveszve, de te most is csak magaddal törődsz. - mondta, majd kisétált az étteremből.
Scottnak Dejavú érzete volt. Az álmában is ez történt. A pincér kihozta az ételeket.
- Megkérhetem, hogy becsomagolja? - nézett a pincérre kérdőn Scott.
- Persze. - mondta a pincér, majd fogta az ételeket és elvitte, majd becsomagolva hozta ki.
- Szeretnék fizetni. - mondta. A pincér bólintott, majd a számlával tért vissza. Scott fizetett, majd a kajával együtt.

Teltek a napok és Scott nem látta Samantát. Már aligha van fél hónap karácsonyig.
Scott ismét elhatározta magát. Felkeresi a lányt és megcsókolja. Ő is haza szeretne jutni és szeretné, ha Samanta is otthon lenne.
Elment a lányhoz és sűrűn kopogtatni kezdett.
A lány komótosan nyitotta ki az ajtót.
- Mondjad Scott.
- Samanta én tényleg nem hazudok és szeretnék haza jutni ahogy te is. Csak egy próbát tegyünk. - kérlelte a lányt.
- De ez hatalmas hülyeség.
- Szerintem is, de egyszerűen nincs más magyarázat. Ha én találtam volna ki, már rég feladtam volna ezt a tervet. Életemben nem küzdöttem még ennyire valamiért. Én szeretlek téged és sosem hazudnék neked. - nézett rá búsan a lányra. Samanta csendben megforgatta a szemét, majd Scottra nézett.
- Jól van. - forgatta meg ismét szemét. Scott szemei felcsillantak. Oda hajolt a lányhoz, majd lágyan megcsókolta. Miután elváltak ajkaik Scott hátrébb lépett. Samanta a csodát várva nézett Scottra, de semmi sem történt.
- Szép volt Scott. Jól átvertél. - forgatta meg a szemét. - Semmi sem történt és még, hogy nem hazudnál nekem. - morgott Samanta.
- De nem értem.. Én tényleg nem hazudnék neked..
- Persze... Persze. Viszlát Scott többet ne lássalak. - mondta a lány, majd becsapta lakása ajtaját.
Scott teljesen értetlenül állt a dolog előtt. Őt is átverték volna talán?
A fő térre baktatott és leült az egyik padra. Tehetetlenül nézett ki a fejéből. Most már semmi ötlete sem volt. Samanta most már végleg kitörölhette az életéből Őt.