A félvér

Negyedik fejezet

Rogers magamra hagyott a fürdőszobában. Körülnéztem. Jobbra volt a mosdókagyló, a tükör és körülöttük a szekrények. Kinyitottam a hozzám legközelebb esőnek az ajtaját és rögtön meg is találtam a törölközőket. Mind fehér volt. Látszott, hogy a Kapitány szereti a változatosságot. Kivettem egyet és felakasztottam a tartójára. Belenéztem a tükörbe és elszörnyülködtem saját látványomon. Kisírt, vörös, bedagadt szemek. Kócos, zsíros haj. Az arcom zöldes árnyalatú. Szemem alatt bőrönd méretű táskák. Ezt gyorsan orvosolni kell.

Mögöttem volt a wc, felette ablak. Az ajtóval szemben pedig egy szintén hatalmas zuhanykabin. A kabin kis polcán találtam tusfürdőt és sampont is. Természetesen mindkettő férfiaknak való volt. De akkor épp nem zavart. Csak az érdekelt, hogy minél hamarabb visszanyerjem régi énem és azzá váljak, akivé kell. Anya is így szeretné, ebben biztos voltam.

Mindig csodálattal beszélt a Bosszúállókról. Többször is elvitt Tony Stark bemutatóira. Ha most látsz fentről, remélem büszke vagy rám...

Ledobtam a pokrócot és a hálóinget is a földre, úgy se lesz már rá szükségem. Beálltam a zuhanyzóba és folyattam magamra a forró vizet. A testemet többször is átsikáltam, hajamat legalább kétszer kimostam, biztos, ami biztos alapon. Kölcsön vettem Rogerstől egy borotvát is. Azt mondta, bármit. Elzártam a csapot és megtöröltem magam. Hajszárító hiányában hajamat is csak áttöröltem, vizesen hagytam leomlani hátamon. Magam köré tekertem a törölközőt és kiléptem a fürdő ajtaján.

A Kapitányt nem találtam sehol, de motoszkálást hallottam a gardróbnak gondolt helység felől, így benéztem oda. Lottóznom kellene. Igazam volt, már megint. Steve lázasan keresett valamit.

- Hé, - a hirtelen hangomra kissé ijedten fordult hátra - mi az, amit ennyire keresel? - kérdeztem.

- Valamit, ami talán nem kétszer akkora, mint te - nevetett fel megkönnyebbülten.

- Azt jól teszed. Elég furcsán néznének rám az emberek, ha egy szál törölközőben flangálnék - próbáltam viccelődni. Mondom próbáltam.

És ekkor vett csak észre igazán. A levegő beszorult a tüdejébe, tátott száján majd' kiesett a szeme, majd hirtelen nézett félre. Ha Ő nem Ő, és én nem én lettem volna, még szórakoztatónak is találtam volna a helyzetet.

- Öhm, nézd találtam egy felsőt és egy nadrágot.

Kezembe adta mindkettőt. A nadrág egyszerű kék volt és tényleg kisebbnek tűnt, mint úgy általánosan Steve többi holmija. A pólót megnézve pedig hangosan felnevettem.

- Jaj, ne nevess már, Starktól kaptam - erre természetesen még jobban nevettem.

A pólón a Vasember páncél volt látható, ahogy épp repül, a hátuljára pedig a következő volt írva: A kedvenc szuperhősöm.
Nos, igen. Nem is Stark lett volna.

Steve kikapta kezemből a ruhadarabot és hozzám vágott egy óriási, szürke felsőt. Még mindig nem tudtam abba hagyni a nevetést.

- Rendben, nevess csak, de nem akarsz átöltözni? - kérdezett rá, hogy mentse a menthetőt.

- Igenis, Kapitány! Engedélyével visszavonulok átöltözni - még szalutáltam is hozzá, hogy minél élethűbb legyek, de ezt vizes hajjal, törölközővel és egy nagy vigyorral az arcomon nem igazán tudtam eljátszani.

- Pihenj, katona. Az engedélyt megadom - tisztelgett Steve is.

Azzal ott hagytam a vasemberes felsőjével és tényleg visszamentem a fürdőbe felvenni a kölcsön kapott ruhákat. Sajnos Steve nem tart a szekrényében női fehérneműt, így annak hiányában volt muszáj felöltöznöm. A nadrág legalább kétszer körbe ért a derekamon. Zsinórját jó erősen összerántottam, hogy legalább ne hagyjam el a ruhadarabot. Mit ne mondjak, elég viccesen néztem ki. A felsőjében pedig szinte elvesztem. Leért majdnem a térdemig. Az alját lazán megkötöttem, a nyak része pedig lazán lelógott egyik vállamon. Hajamat még mindig vizesen kifésültem és befontam. Így legalább nem volt olyan kusza.