A félvér

Tizenharmadik fejezet

Lassan ringatóztunk a zene ritmusára. A reggel történtek alapján nem gondoltam volna, hogy ilyen boldogan fogok táncolni Steve-vel. Már elég régóta táncoltunk, több dal is véget ért, de mi csak ugyan úgy álltunk és táncoltunk. Olyan érzésem támadt, mintha az ég világon kívül nem létezne más, csak Steve és én. Bármilyen gond nélkül.

- Szóval nem haragszol? - kérdeztem hirtelen. Még magamat is megleptem, hogy felhoztam a témát.

Steve egy pillanatra elhúzódott, hogy rám tudjon nézni, de amikor én is elhúzódtam volna, mert azt hittem, akkor most vége a táncuknak, rögtön visszahúzott magához és folytatta a lassú ringásunk.

- Nem haragszom rád Maddy, csak tőled nem ezt vártam volna. Egy kicsit csalódtam benned.

- Nem én kezdtem - tudom, ez rohadt gyerekesen hangzott, de muszáj volt kimondanom, amit éreztem.

- Engem nem érdekel, ki kezdte. Sharon-tól sem volt szép, amiket hozzád vágott és ezt neki is megmondtam. De azt hittem, te jobb vagy, mint ő.

- Mégis őt választottad helyettem - duzzogtam az orrom alatt.

- Hogyan? - kérdezett vissza.

- Semmi, semmi. Nem mondtam semmit.

Gyorsan válaszoltam. Nem akartam, hogy akár véletlenül is meghallja, amit mondtam. Nem értettem, miért van olyan jóban Sharon-nal, ha tudja, milyen kiállhatatlan az a nő. Attól, mert Peggy unokahúga, még nem kell jópofiznia neki. Nos, Kapitány, úgy látom, eltelt hetven év, de te családban maradtál. A Carter családban.

- Elnézést, lekérhetném a hölgyet? - jött oda hozzánk Sam.

- De csak egy táncra. És vigyázz rá, még visszajövök - figyelmeztette Steve a barátját és elsétált.

- Szabad? - csókolt kezet a férfi. Teljesen belepirultam.

- Természetesen - pukedliztem egyet és nevettem. Már tudtam, kit keressek, ha szomorú leszek.

Egy hasonló pózt vettünk fel, mint Steve-vel, csak nem álltunk egymáshoz olyan közel. Sam néha megforgatott. Jól éreztem magam vele. Nem olyan jól, mint a Kapitánnyal, de kimondottan kellemesen.

Oldalra pillantva láttam, ahogy Steve minket figyelt az asztalunknál ülve, miközben a szőke nő látszólag indulatosan magyarázott neki. Ő persze tudomást sem vett róla. Muszáj volt elmosolyodnom a jelenet láttán. Mulattatott, hogy végre sikerült borsot törnöm Sharon Carter orra alá. Pedig csak tegnap találkoztunk először. Ha azt találkozónak lehet nevezni.

Észrevettem, ahogy egy középkorú férfi közeledett az asztal felé. Nem ismertem, de úgy tűnt, ők ismerik egymást. Valószínűleg egy SHIELD ügynök lehetett, mert felkérte Sharont egy táncra. Ami furcsa, hogy elsőnek Steve-től kérte el a nőt, csak utána kérdezte meg őt magát. Tehát mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ők igenis összetartoznak. Lehet, hogy ezelőtt is együtt voltak? Akár úgy is?

Véget ért a dal és mindenki megtapsolta a zenekart.

- Na, gyere. Visszaadlak a Kapitánynak, nem akarok büntiben részesülni - mosolygott Sam és odamentünk az asztalunkhoz.

Ám, a fekete férfi nem sokáig maradt a társaságunkban, mert megpillantott egy gyönyörű nőt és állítása szerint muszáj megmozgatnia magát a táncparketten. Egy darabig csendben figyeltük, hogy próbálja felszedni a nőt a férfi. Látszólag sikerült, mert a nő beleegyezett a táncba.

- Van kedved sétálni egyet? - fordult felém Steve. - Gyönyörű a kert.

- Igen van.

Kint már eléggé lehűlt a levegő. Az esti szellő lágyan cirógatta felhevült testem. Megborzongtam. Steve is észrevette, hogy kirázott a hideg.