Creepypasta ONE-SHOTS ~NYITVA~

Candy Pop (1.rész)

Hivatalosan is kezdetét veszi az "Ask the Creepypasta".
Az első x reader-t mrsD18 kérte.
Akkor kezdjünk is bele, de elöbb az eligazítás:

(N)=Neved

(T/N)=Teljes Neved

(sz/sz)=szemed szine

(h/h)=hajad hossza

(h/sz)=hajd szine

(k/é)=kedvenc étel

(c/b)=cuki becenév

Akkor kezdjük:

Candy pop x Reader

Érted bármit
Part. 1.

Az én nevem (T/N). 18 éves vagyok és eléggé sokat vagyok depressziós. Hogy miért? Mindjárt elmondom.
A gyerek korom nem volt teljesen zökkenő mentes. Az iskolában rendszeresen bántottak fiuk lányok egyaránt. Legjobb barátom nem is volt és nem is lesz. A legszörnyübb pedig az, hogy az egyetlen barátomat, a lelki támaszomat... A bátyámat Valtert megölték. Lassan már 4 éve és ez nekem nagyon szarul esik. Többet vagyok egyedül mint régebben. A szüleim már próbáltak megvígasztalni, de engem már bem lehet...
Vissza akarom őt kapni.

Éppen egy a városhoz közeli erdőben bóklászok és sehol sem találom a keresett személyt. Körbe körbe forgok a magasba nyúló fák között, közben tekintetem ide-oda cikázik. Kezdek félni.

-Ne játszadozz velem!... Kérlek gyere elő!... Tudod, nem szeretek egyedül lenni!-könnyek szöktek a szemembe, de nem töröltem le. Hagytam had follyanak le az arcomról.

Megállok az egyik fánál, a hátamat annak támasztom és szipogva sírni kezdek. Egy pillanat múlva 10 méterre lévő bokorban mozgolódást, de hirtelen az ellenkező irányból egy ismerős hangott hallottam meg.

-(N) nyugi... Nem akartalak ezzel ilyesztgetni.-ez Valter volt.

A hang irányába fordultam és már csak azt vettem észre ahogyan magához ölel. Amilyen gyorsan csak tudtam vissza öleltem mire ő elkezdte simogatni a hátamat és csitítgatni.

-Cssss... Semmi baj. Itt vagyok... Ne sírj (c/b).
-D-de ha te itt vagy... A-akkor ki van a bokorban?-mutatok abba az irányba ahonnan még mindig hallani a mozgást.

A hang irányába fordultunk ami egyre hangosabb lett, majd hirtelen egy kék farmer nadrágos, fekete kapucnis alak lépett elő. Jobb kezében egy pisztlyt, a balban pedig egy kést fogott. Az arcát nem lehetett látni, mert a kapucni a fején volt.
Nagyon féltem ezért szorosabban magamhoz öleltem a bátyámat. Valter a háta mögé tólt, mert az idegen egyre közelebb jött, majd félúton mrgállt. A pisztolyt felénk szegezte, de nem szólt semmit.

-Mi akar tőlünk?-kérdezte ideges hangon Valter, de válasz nem érkezett.

Az idegen megvonta a válát, majd elsütötte a fegyvert. A lövés hallatán összerezzentem és becsukatam a szemem. Nem nyitottam ki addig amíg egy puffanást nem hallottam. Valter élettelen teste a földön hevert a homlokán pedig egy lyuk tátongott amiből kis patakként ömlött vér. A tettes meg berohant az erdő sűrűlyébe, de ez nem is érdekel. Az a lényeg, hogy a bátyámat lelőtték. Térdre ereszkedve kezdtem el sírni és torkom szakadtából kiabálni kezdtem a bátyám nevét. Lassacskán már alig kaptam levegőt a sírás és atorkomban lévő gombóc miatt.
Nem akartam, hogy ez történje.
Nem akartam öngyilkos lenni e miatt.
Nem akartam bosszút állni a bátyámért.
Csak azt akartam, hogy itt legyen, éljen és úgy menjünk haza, hogy semmi sem történt.