Creepypasta ONE-SHOTS ~NYITVA~

Candy Pop (2.rész)

Kérte:Mrs_D_9

C

andy Pop x Reader

Érted bármit!
Part. 2.

Mi olyan furcsa ebben a csengőben?
Hogy rémesen hasonlít a bem létező Candy Pop csengőjéhez? Vagy az, hogy van rajta egy textil darab?
Nem is, inkabb az, hogy egy gyilkosság után az áldozat kezében találtam meg?

Ez mind hülyeség!

Ami igazán furcsa, az az, hogy ijesztően nyugodt vagyok amikor a csengőt a kezem közt tudhatom.

Őrült vagyok. És mielött mondanátok, hogy ez hülyeség, nézzetek csak rám.
Éjfél van, én még mindig itt fekszem az ágyamban fürdetlenül és csak azt a nyavajás csengőt tudom szorongatni. Csak forgatom a kezemben és gyönyörködöm a csillogásában. És ekkor leesett valami... Még a hangját sem hallottam.

~mi lehet olyan rossza abban, ha megrázom?~

Megvontam a vállam, és habozás nélkül megráztam.
A hangja... Egy tipikus csengő hang. Semmi extra. Megmondom az őszintét... Egy kicsit csalódott voltam. De végülis mit vártam?
Még magam se tudom.

Lényeg az, hogy a csengőt magam mellé helyeztem és tekintetemmel a plafont vizsgáltam. Ez a sötétség és a csend anyira hatott rám, hogy már a szemem csukódott lefelé, hogy elutazzak Álomországba.
Milyen jó is lett volna...

Ha nem ébredek fel a földszintről érkező zajok miatt.

Ugyan azok a hangok, amiket annál a háznál is hallottam.
Csengő csilingelés...

~Istenem... Mi van ha az a gyilkos van itt, aki végzett azzal a lánnyal?!

De, mi van ha vissza vágok... a szám így is elég nagy anyuék szerint.

Meg ő velük szenben is...

De nem egy gyilkossal szemben! Egy böcköléssel betörné a fejem!

Bakker. Most mit csináljak?~

Hirtelen hallok cipő kopogásokat a lépcső fellöl. És egyre közelebb jönn.

~Ajtó!!~

Kiugrok az ágyból, az ajtóhoz rohanok, és mielött ide ért volna az a valaki, sikerült bezárnom.
Anyira megijedtem, hogy hátra estem és négykézlabb másztam vissza az ágyhoz, majd szép csendben a paplan alá bújtam.

Meg állt az ajtónál.

Szinte a lélegzetét is hallottam. Egyszer csak elkezdett a kilincs fel le rángatózni. Próbálta kinyitni.

Még párszór megrángatta, majd megunta és elhagyta az emeletet.

Amint elment egy mély nyugtató sóhajt vettem, majd kiestem az ágyból.

-Végre... Azt hittem, hogy be kell vetnem a vissza szájalásom ősi módszerét.

\Idő ugrás\
\Hajnali 3:00\

Már elég sok ideje van bezárva az ajtó.
De nem is akarom kinyitni. Nem, addig amíg az az ember itt van a házban.

És ekkor megkordult a hasam.

-Remek, aztán, hogyha kimegyek, akkor a lent váró tál nápolyi helyett majd engem fognak kivégezni!

Na jó. Az éhség győzött. Lemegyek.
De persze, egy fegyverrel.

Mivel nem volt semmi hasznos a szobámban, úgy döntöttem, hogy leviszem a 400 oldalas matek könyvemet.
Legalább most hasznát tudom venni.

Kezem közé kapom, kinyitom az ajtót.

Körülnézek...
Semmi, tovább...

Ninjaként osontam végig a kis folyosón egészen a lépcsőig.

Lenézek rajta...
Tiszta, tovább...

Lesuhanok a lépcsőn és szét nézek a nappaliban...
Tiszta, és végleg...

Még alaposabban körülnézek. Amikor is egy írást vettem észre a nappali falán. A matek könyvet kiejtem a kezemből ami nagy hanggal érkezett le a földre, annyira sokkolt a látvány.

-Tiszta... Vér!

Ez volt az írás:

*Évek óta vágyok rád.
Évek óta vigyázok rád.
Nem tudni mennyi időbe tellett, mire rád leltem,
De végzetedet most már én szabom meg.
Enyémek az álmaid, a gondolataid, a lelked és a tested.

Figyellek!

Vigyázzal az idegenekkel szemben!

C.P.*

Folytatjuk-

Sziasztok!
Bocsi, hogy nem hoztam olyan hamar az új részt. Csak hát egy kicsit gondolkodtam, hogy mit írjak bele!😆
Remélem tetszett.

Hamarosan hozom a folytatást!
Addig is:

További szép napot!