Creepypasta ONE-SHOTS ~NYITVA~

Laughing Jack II

Laughing Jack x Reader II

(Sz/Sz) - Szemed Színe

(N) - Neved

Mostanában egyre több rémálmom van Art miatt a Terrifier című film bohóca miatt...
Bohócfóbiám van, tudom, de én nem a horror bohócoktól félek, hanem az igazi sminkes cirkuszi bohócoktól. Art viszont átütötte ezt a falat és szenvedek. Ezért most, hogy elűzzem a démonokat a fejemből, egy ilyen storyt hozok el.

Jack = Art

(Néma!) Nincs Spoiler a film kapcsán, főleg, mert nincs idősorrendben, és mivel az egész csak Gore.

FIGYELEM, VÉR ÉS ÖNCSONKÍTÁS!

Terrifier

Nem tudod, hogy merre futsz, csak egyszerűen menekülsz. Nem tudod, hogy ki elöl menekülsz, csak tűnj el onnan.
Fene a nagy szívedet, hogy mindig mindenkin segíteni akarsz.
Épp haza akartál menni az éves Halloween-es buliről. Hiába voltál egyedül sosem féltél a sötétben, főleg, hogy egy, kis alkohol is kavargott az ereidben.
Zajt hallottál az egyik elhagyatott épületből, és ahogy azt a belsőhangok javasolták bementél a ház hátsó ajtaján, de arra nem számítottál, hogy az épület hátsó része kis labirintus lesz, és, hogy a zaj forrása egy gyilkostól ered.

Már vagy fél órája bojongasz hol rejtőzködve, hol futva ezen a helyen. A gyilkossal még szemtől szembe nem is találkoztál, hogy jobban megvizsgáld, csupán két holttest volt az amibe belebotlottál. Az egyik egy fejjellefelé lógó kettéfűrészelt szőke csaj volt, a másikuk viszont egy székben volt szétlőtt és vert arcal.
Tudtad, hogy a gyilkos észrevett téged, ezért csak menekültél, amikor véletlen összeütköztél valakivel. Mindketten a földre esve fogtátok a fejeteket, majd felnézve látod, hogy ő is egy menekülő lány. Ruhája koszos és tépázott volt, arca pedig véres és sebes.

-Jézus Mária! Mi történt veled? - hangod remegett, bár sikerült megszólalnod.

-A húgom és a barátnője felhívtak, hogy jöjjek értük, de mire ide értem, ők már- hangja megakadt amikoris egy újabb síró roham jött rá. Legugolva mellé átölelted őt és együtt kezdtétek el itatni az egereket, amíg a hátérben egy zaj és egy duda hangja meg nem szólalt. - Nem maradhatunk itt. Keressük meg a kijáratot.

-Rendben, bár tudom, hogy nem ez a legjobb ötlet ilyenkor, de váljunk szét. Én itt maradok lenn, te pedig menny az emeletre.

A lány bólinott egyet, majd megiramodott. De ekkor jöttél rá, hogy meg se kérdezted, hogyan néz ki a gyilkos.
Felálva bátorságot nyertél és megindultál arra amerről a lány jött.
Az épület nagyon régi volt, mindenhol csövek és láncok hálózták be a helyíséget, benne pedig régi bútorokkal és helyenként autó alkatrészekkel.

Ha vannak itt autók is, akkor lennie kell egy nagyobb kijáratnak is.

Egy szűkebb folyosó szerűségen mentél keresztül, amíg egy olyan helyhez nem értél amely egy hajléktalan lakhoz nem értél. Teli volt olyan dolgokkal, amelyek egy szobára emlékeztettek. Bevásárló kovsi, sminkes asztal és szekrények. Középen pedig egy kis baba ágy volt. A kiságy, bár rozoga volt feküdt benne egy műanyag baba, amelyet már kezdett elfogyasztani az idő vas foga. Eszedbejutatta a gyermekkori emlékeket, amikor a nagymama házának minden szobájában egy ilyen baba foglalt helyet. Egyszerre volt nosztalgikus és ijesztő. Mit keres itt egy játék baba?
Felvéve azt karodba raktad, mintha egy igazi baba lenne, majd dőlni kezdtél egyik oldalról a másikra.

-Emily szereti, ha dédelgetik.

Összerezzenve gyorsan a hang irányába fordultál. Szívverésed lehetetlen mérföldeket futott. Egy nő nézett vissza rád, látszólag középkorú elhanyagolt ruházatban és tisztátalanul.