Creepypasta ONE-SHOTS ~NYITVA~

Hoodie

Hoodie x Reader

Virag_666 kérésére!
Remélem tetszeni fog!💕

N - Neved

Figyelem!
A következő történet helyenként tartalmazza a kicsapongó életmód részleteit, mint pl. : szexuális téma, drogok, gyógyszerek, stalker-ezés és gyilkosság!
Ez mind jelen pillanatban csak fikció!

(rendhagyó történet ^^')

Kedves Naplóm

~°~

Kedves Naplóm

Régebben említettem, hogy az életem milyen szar mostanában.
Amióta belecsöppentem a 20as éveimbe sikerült megízlelnem a vele járó bajokat is.
Az ősök házából épphogycsak kitettem a lábam, de máris olyan dolgokba ütköztem bele, hogy az albimat kellett otthagynom. A tulaj sokat panaszkodott arra, hogy sokszor zajongok, meghogy áthívtam minden haveromat, hogy zúzzuk szét a házat, miközben rajtam kívül a kutya sem lépett be azon az ajtón. Valszeg csak unszimpatikus voltam neki és, mivel munka helyet sem találtam időben így nem tudtam fizetni és ezért kidobott engem.

Napokig csak az utcán éltem egy kis dobozzal amivel eltudtam jönni, amiben csak a naplóm volt benne, pár fénykép, és egy kis zsebpénc ami még rágóra sem futja, főleg ebben a mai világban.

Egy kész csődtömegnek éreztem magam, és így haza sem mertem menni. Csak annyi maradt meg nekem, hogy a gondolataimban újra és újra letudtam játszani a dolgokat, hogy, ha ezt meg azt másképp csináltam volna, akkor talán nem úgy végeztem volna?
De a végén rájöttem, hogy ez mind csak idő pocséklás, főleg a vég óráiban amikor már a halál jéghideg kaszáját éreztem a nyakom.
Rengeteg kilót ledobtam ami annyira meg is látszott rajtam, hogy a bordáimon végig húzva a kezem, a belseje vízhangzott az ürességtől. Ruháim szakadtak voltak, és az élet kis halvány fénye sem látszott rajtam.

Hittem Istenben, imádkoztam rendszeresen, ezért nem értettem, hogy mégis miért fordított nekem hátat. Talán azért, mert mindenki más is ezt tette? Vagy, mert azt hiszi, hogy rossz ember vagyok? De mégis hogyan cáfoljam meg, ha nem adott lehetőséget az életre sem. És ha egyszerűen csak megtagadom, akkor talán kapok még helyet a paradicsomban?

És milyen érdekes az élet, csak a halál hideg markolata alatt kezdünk el gondolkodni, hogy segítséget kéne kérni Istentől. De sokszor az hiába jön, de ha jön is valaki, azt nem ő küldte.

Mint ahogy azt a személyt sem, aki értem jött el. Egy angyal volt. Ám a mesékben tollas fehér selymes szárnyai helyet mások voltak azok. Démoni szárnyak, sötét aurával.
Kezet nyújtott felém, pedig még nem is láttam, hogy ki az, csak valami fekete és sárga folt állt elöttem össze mosódva, és naív módon bele is mentem.
Elfogadtam az Élet által nyújtott segítséget.

~

Beletelt egy kis időbe, de mire újra éreztem az életet a testemben, sikerült feleszmélnem, hogy hova is cseppentem.

Az utcának köszönhető vékonyka alakom miatt kaptam egy munkahelyet egy sztriptíz bárban mint felszolgáló.
Tudom, tudom. Hülyén hangzik, de jobb mint a semmi, legalább nem kellett táncolnom. Szerencsémre ezzel rengeteg pénzt kerestem, de egy ujjal sem nyúltam hozzá soha sem. Nem azért, mert nem engedték, hanem, mert olyan életet éltem már így is mint egy királylány.
Aznap este két nagy kutya kapart össze engem a földröl, igazi neveiket akkor még nem ismertem, de ők voltak Masky és Hoddie. Masky arcát egy fehér maszk takarta, fekete szemmel és ajkakkal, míg Hoddie-n egy sárga kapucni pulcsi volt fejét pedig egy fekete maszk szerü anyag takarta piros szemekkel és szájjal.
Ők voltak a főnökök abban a bárban, külön helyük volt, és azt csinálhattak amit akartak. Rendszerint, saját akaratuk szerint én voltam a felszolgálójuk, ami sokszor azzal járt, hogy ott is kellett maradnom a kanapéjukon, hogy élvezkedjenek rajtam.
Hoddie több figyelmet szentelt rám mint Masky, gyengédebb volt mint társa, és, ha látta rajtam, hogy nem érzem magamat túl jól, akkor csak rá csapott a csupasz seggemre és azt mondta, hogy most gondoskodjak magamról a szobámban. Magyarán elbocsátott.