2 Herceg

Nem kis baj!

Arra ébredtem hogy fáj a hátsóm. Ahogy lassan ébredeztem, kitisztul az is, hogy Franz hátán utazok.

-Felébredtél?-Kérdezte hátrafordulva. Hümmögtem egy "igen"-t.-Már majdnem ott vagyunk.

-Ne haragudj hogy elaludtam a beszéded közben.-Mondtam bánóan.

-Semmi baj. Azért reméltem hogy nem lesz ennyire unalmas.-Vigyorgott.

-Nem volt unalmas! Kifejezetten érdekes volt! Sok mindent megtudtam.

-Ennek örülök. Ott a palota.-Tényleg előttünk volt. De valami más volt...

-Te, mindig is ilyen volt a zászlótok?-Odakapta tekintetét és lefagyott.

-Mi...a?-Kérdezte döbbenten.-Nem. Ez a dámpírok zászlója, a szomszéd királyságból.-Elengedett. -Maradj itt. Utána járok annak hogy mégis mi folyik itt.-És már el is tűnt. Én meg éreztem hogy felszakad a sebem. Percek teltek el, de Franznak nyoma sem volt. Majd nagy meglepetésemre Tilót pillantottam meg.

-Gyere!-Felkapott a vállára és egy eldugott kis faháthoz vitt, valahol annak a tónak a környékén, ahol elaludtam Franz vállán. Bement az ajtón, és lerakott az ágyra. Ülve. Felpattantam a fájdalomtól és hogy ne legyen semmi se véres.-Mi baj?

-Megerőszakoltak és fáj meg vérzik a hátsóm.-Meredtem rá dühösen de ő csak vigyorgott rajtam egyet.-Ennyire vicces hogy valakit megerőszakoltak?

-Franzot hol hagytad?-Kérdezte ügyet se véve a kérdésemre.

-Nem tudom hol van. Azt mondta elmegy megnézni mi folyik itt.-Válaszoltam morcosa.

-Maradj itt! Megkeresem.-Ő is itt hagyott. Az egyik azt mondja maradjak itt, a mások azt hogy ott. Hát nem sül le a képük? A falnak nekidőlve vártam. Hamarosan meg is jött a felmentőseregem, ruhával, fájdalom csillapítóval és vízzel.

-Szóval, azt mondod nekem...-Jöttek be a házikóba.-... hogy a családunkat foglyul ejtették a dámpírok és elfoglalták az országot?!-Akadt már ki rendesen a végén.

-Ühüm.-Dünnyögött Tiló.

-Akkor hogy hogy te itt vagy?-Kérdeztem mire mindketten rám néztek.

-A könyvtárt elfelejtették megnézni.-Rántott vállat.-Viszont valahogy le kéne fürdessünk... messziről érződik a vér szaga és ránk fognak találni.

-Csodálom hogy eddig nem találtak rád.-Vágta hozzá Tilóhoz Franz.

-Tudod bátyuskám... nekem van valami a fejembe.-Akarta beoltani a bátyát de nem nagyon sikerült neki.

-Azt a valamit úgy hívják hogy levegő.-Tiló játszva a sértődöttet hátat fordított és felhúzta az orrát.-Viszont abban túlságosan is igaza van hogy érződik a véred szaga nem is olyan közelről.-Nézett rám. Kezembe nyomta a fájdalomcsillapítót és a pohár vizet.-Még szerencse hogy fényes nappal van. Ötlet?-Nézett sértődött öccsére.

-Keress inkább valakit akinek nem levegő van a fejébe.-Akart vissza vágni Franz előző beszólására, de szerintem csak magát égette vele.

-Roj?-Gondolom ez nekem szólt. Vállat rántottam.

-Dobjuk bele a tóba!-Fordult hátra Tiló.

-Még mit nem!-Tiltakoztam.-Még úszni se tudok!- Emeltem fel jobban a hangom. Tiló vállat rántott.

Végül abban állapodtunk meg, hogy Franzcal bemegyünk, gyors lefürdök, és kijövünk. Mivel a szagunk biztosan estig érződni fog. Így azt terveltük ki, hogy megfogunk egy kölnis dobozt és kiöntjük. Befelé menet 88 imát letettem hogy ne vegyen senki észre. A fürdőhöz érve bementem, Franz kinn maradt, még én lefürödtem. Ugyan azokat a tusfürdőket használtam mint az előtt. Hajat nem mostam még az kéne. Amennyire tudtam kitisztítottam a hátsóm és már szálltam is ki. Egy kis bökkenőbe akadtam, ugyanis nem volt semmi amibe megtörölközhettem volna. Mivel annyira nagyon vizes nem voltam, így, úgy ahogy voltam felkaptam a ruháim. Franz az ajtónak támaszkodott, így elsőre nem tudtam kimenni.