2 Herceg

Megint?

A tegnapi párna csatánk után, én és Franz elbúcsúztunk Tilótól és elmentünk az én szobámba szerzeményemmel a kezembe. Franzcal még beszélgettünk néhány dologról, aztán én elmentem fürdeni aztán meg aludni. Másnap mikor fel akartam kelni, szinte semmi kedvem nem volt hozzá. Gondolom senkinek sem meglepő, hogy reggel nem akar/nem tud felkelni mert iskola... Mikor még napi szinten kellett tanulnom el tudjátok képzelni hogy reggelente mennyire akarta azt ágyam hogy benne maradjak. (nem félreérteni) Már majdnem felültem mikor egy Franz nyitott be az ajtón.

-Jó reggelt.-Köszönt miközben elindult befele.

-Jót.-Köszöntem vissza egy ásítás kíséretében.

-Na, csak nem fáradt vagy? Kérlek mondd hogy nem egész éjjel azt a könyvet olvastad.-Megráztam a fejem.-Ahhoz képes eléggé fáradt vagy.

-Nem akar elengedni az ágyam. Húz vissza és küzdenem kell ellene.-Motyogtam, kissé se jókedvűen. Odajött hozzám és széttárta karjait. Tudtam mit akar. Felkeltem az ágyról és én is szétnyitottam karjaim, de mikor megölelt volna, kikerültem támadását és hátulról öleltem át.

-Kis cseles.-Fogta meg elől a kézfejem.

-Örülj hogy nem mentem el melletted...-Homlokom a tarkójának támasztottam.

-Itt hagytál volna?

-Hm...-Tettem mintha elgondolkodtam volna.

-Gonosz!-Vágta hozzám végül. Egy kicsit lazítottam az ölelésem. Nem tudom hogy az ezt követő cselekedetét ez váltotta-e ki, vagy nem. De hátrafordul és ledöntött a földre. A fejem koppant egyet ami fájt, de a kialakult szituáció elterelte a figyelmem.-Jól vagy?-Kérdezte aggódó tekintettel.

-Talán ha nem löktél volna hátra és nem koppant volna a fejem jobban lennék. De ha most megbocsájtasz...-Már éppen álltam volna fel mikor visszanyomott.

-A.A. Nem mész te sehova!-Vállaimnál tartott a földön. Diadal ittasan nézett a szemembe. Elengedte vállaim, de már hajolt is az imént említett helyre. Megnyalt egy pontom majd fogait belém mélyesztette. Magamba fojtottam egy kiáltást. A hely ahol megharapott bizsergett. Majd elmúlt és csak azt hallottam ahogy Franz nyel. Nem akarta abbahagyni én meg már kezdtem rosszul érezni magam.

-Fr.Franz.... h.hagyd ab.hba!- Nagy nehezen abbahagyta.

-Van valami baj?-Aggódva nézett rám. Huh, ember most szívtad ki a vérem!

-Nincs végtelen vérellátásom és attól tartok most egy kicsit többet szívtál ki mint kellett volna.

-Ne haragudj... nem tudom hol a határ...-Látszott rajta hogy bánja.

-Figyel...-Sikeresen felültem.-Semmi baj. Máskor nem szívsz ennyit. Viszont most. Most ideje lenne felöltöznöm.-Segített felállni, de ahogy elengedett, én elkezdtem megközelíteni a földet. Egy romantikus filmbe illő elkapást hajtott végre.-Köszi...-Mormoltam el köszönetképp. Rám mosolygott majd leültettet az ágyra. Kéz kezemmel 2 oldalt megkapaszkodtam, ő meg elment ruháért. Mikor visszaért fejemet kezei köze vette.

-Biztos jól vagy? Most még a megszokottnál is fehérebb vagy...-Szemében és hangjában aggódás tükrözött.

-Valószínű vérveszteségem van... egy idő után már nem lesz. Tudnál hozni egy pohár vizet?

-Persze.-Gyorsan el is tűnt. Nem kellett sok egy pohár víz és Lucy kíséretében tért vissza. Lucy odaszaladt hozzám, arcomat kezeibe vette.

-Kell lennie másnak is... ennyi vértől nem kéne ilyen reakciónak lennie.-Forgatgatta a fejem jobbra-balra.

-Tessék.-Nyújtotta felém a vizet Franz. Elvettem tőle és szépen lassan megittam.