2 Herceg

Tusfürdő

Mikor felébredtem Franz alvó fejével találtam szembe magam. Úgy néz ki vele aludtam. Fekete tincsei az arcába lógtak. Csak tudnám miért nézem. Hátra fordultam. Uram ég, ez a szoba eszméletlen! Olyan szép! A kastély mint már mondtam ez a tipikus vörös,bíbor, és sötétes színekben pompázik. Na ez ebben a szobában is megtalálható, de itt.... sokkal... hogy is mondjam? Merészebb? Talán ez a szó illik rá. Bár a színek ugyan azok, mégis sokkal kidolgozottabbak, a fa holmik is tele vannak mintával.  Ránézek az órára. 18:23. Vajon milyen nap van ma? Kimásztam Franz mellől és leültem az ágy szélére. Megvakartam a tarkóm és kinéztem az ablakon. Már kezd sötétedni. Franz kicsit mocorgott az ágyon mögöttem, majd ásított egy nagyot.

-Jó reggelt.-Fordultam hátra. Vigyorgott.

-'Reggelt.-Köszönt ő is 2 ásítás között.

-Látom fáradt vagy. Milyen nap is van?

-Aszem szombat.-Ásított megint a 2 szó között.

-Látom küszködsz az ébren maradással. Feküdj csak vissza. Ameddig nem jön a tesód ordibálva hogy fölkelni addig még tudsz aludni.-Nyújtózkodtam egyet.

-Ma nem fog jönni. Hétvégén nálunk nincs tanítás.

-De jó nektek! Nekem csak karácsonykor nem kellett tanulnom.-Kicsit elszomorodtam de nem bántam. Legalább megmagyarázza azt hogy tegnap a tanár miért nézett rám úgy ahogy.

-Te nem vagy fáradt?-Ült föl ő is.

-Nem. Tegnap talán túl korán el is aludtam...-A vállán...

-Hát igen. Olyan édes voltál ahogy elaludtál a vállamon... nem akartalak felkelteni. Ezért behoztalak.-Azt mondta az imént hogy édesen aludtam?!

-Kérlek mondd hogy nem menyasszony pózba hoztál fel.-Temetem el az arcom a kezeimmel.

-Ha ezt mondanám... hazudnék...-Érzem ahogy kezd fölmenni bennem a pumpa. Miért?-Ennyire rossz?-Hátulról átölelt a derekamnál fogva.

-Igen! Hányan látták hogy úgy hozol?

-Senki. Figyeltem rá, csak hogy ne bántsalak meg vele.-Jól hallottam vagy még mindig alszom?

-Tényleg?-Kezeim elveszem az arcom elől és hátrapillantok rá.

-Aha. Tegnap mondtad hogy próbáljak veled romantikázni.

-Köszi.-Mormogom el az orrom alatt.

-Ha ettől jobban érzed magad... meg ahogy apa mondaná: "nem szeretem ha buziskodsz a palota területén".

-Mióta tudod hogy ilyen vagy?-Lehet kicsit bunkó dolog de érdekel na.

-8 éves koromban jöttem rá, mikor beleszerettem a szomszédos királyság hercegébe mikor itt volt.-Rántott vállat.

-Hány éves is vagy?

-19. Mer?-Kicsit oldalra billenti a fejét.

-Mert megfogalmazódott bennem az, hogy a szomszédos királyság hercege vagyok és pont 8 éve 10 évesen elutaztam az apámmal a szomszédos királyságba. Túl véletlen egybeesés lenne?-Ezt most képes voltam így hozzá vágni? Mindegy megérdemli hogy egy kicsit bunkózzak.

-Meglehet hogy akkor is láttam benned valamit ami most is megfogott.-Vágott gondolkozós fejet.-Csak sajna nem emlékszem ki jött hozzánk. Csak annyira hogy egyfolytában elbújt az anya mögött és nem akart velem játszani.-Kezeim a fejem elé kaptam. Neeeeeem, neeeeem. Ilyen nem létezik!-Ezek szerint te voltál....-Mondta dalolós hangon.

-Talán jobb is hogy nem mentem veled játszani. Ki tudja mit értettél te akkor játék alatt.-Érzem ahogy kezdek egy vöröses árnyalatot felvenni.