2 Herceg

Kis zsarolás

*Franz szemszöge*

-Franz! Franz!-Suttogta sírva szerelmem. El találni nem tudtam mi lelte. Mióta rátaláltam a hegyen itt ülök mellette. Próbáltam ébresztgetni, de semmi. Azt se tudom hogy került ide. Az óta itt ülök mellette és várom hátha felébred. Felkapom ölembe és ölelésembe vonom.

-Itt vagyok Rojara! Nyugodj meg!-Simítottam meg az arcát. A törékeny fiú csak zokogott a karomba.-Rojara ébredj!-Nehezen de kinyitotta a szemeit. Gyönyörű szemeit könnyek tarkították.-Mi történ?-Nem válaszolt csak zokogva borult a nyakamba.

-Ugye nem álmodom?-Kérdése meglepett de biztos voltam benne hogy az álma miatt kérdezi.

-Nem, nem álmodsz Rojara!-Hátát simogatva csitítgattam de minden hiába. Csak sír.-Mi történt?

-Me -Vett egy mély levegőt.- Meghaltál...-Alig hittem a fülemnek. Szorosabban magamhoz húztam, de ügyeltem arra hogy ne törjem össze törékeny testét.-Mi történt?-Kérdezte nagy nehezen.

-Nem tudom. Itt fenn találtalak a hegytetőn ájultan. Már szinte mindenhol kerestelek! Nagyon aggódtam miattad Rojara!-Mondatomra még jobban felzokogott. Mi rosszat mondtam? Percekig csak sírdogált a vállamon. A végére már a vállamnál az anyag átázott de ez érdekelt a legkevésbé. Sokkal inkább aggasztott Rojara. A Hold épp most kelt fel és innen a hegyről tökéletesen lehetett látni. A hold fénye megvilágítja szerelmem arcát ahogy a szemebe néz már csak 1-2 könnycseppel küszködve.

-Nem tudom honnan, meddig igaz de...-És elmesélte az egész álmát az elejétől a végéig. Csendben hallgattam végig meséjét de mikor a végéhez ért újra elsírta magát. Innen tudom hogy ő is szeret. Ha nem is szerelmileg barátilag biztosan.

-Soha nem tudnálak megölni, vagy ilyet tenni veled! Ez jól jegyezd meg.-Kicsit félve ugyan de puha ajkaira hajoltam hogy egy lágy csókot adjak neki.-Addig biztosan igaz hogy elvittelek aludni. De utána én nem keltettelek fel az is igaz. Az meg pláne nem történ meg hogy felhoztalak ide.-Homlokát az enyémnek támasztotta, karjaival átkarolta a nyakam és nekem dőlt.

-Akkor hogy kerültem ide? Ha alva járó lennék akkor az feltűnt volna... de neked csak az tűnt fel hogy eltűntem.-Csak ennyit kellett mondania. Rögtön tudtam ki volt: Gido. Az egy dolog hogy mindig elvette tőlem a szerelmeim, de azért mindennek van egy határa! Az eddigi "szerelmeim" akiket kinéztem magamnak, szöges ellentétei voltak ennek a törékeny angyalnak. Az elején azt hittem hogy olyan lesz mint a többiek. Szabályokat hoztam, de már látom hogy az hiba volt. Szeretném ha ő az enyém lenne, de úgy hogy ő is szeret. Most nem fogom hagyni hogy elvegye tőlem. De talán vele van esélyem újrakezdeni és végre megtudni milyen az igazi szerelem.

-Megvan a szerelmes gerlicepár.-Gido...

-Te csak fogd be kőszívű!-Rivallok rá. Rojara összerezzen ölembe. Folytatnám de nem teszem. Meg kell őriznem a hidegvérem és legfőképp a szerelmem.

-Mondod te! Hány szerencsétlen vámpír fiú volt már az áldozatod?-Nyugalom Franz, csak nyugalom.

-Én?! Ki vette el tőlem az összes embert akit szerettem?-Fordulok felé óvatosan. Rojara csak bámul valahova.

-Szeretted őket? Ez még viccnek is rossz!-Fájtak a szavai mert tudtam hogy ők nem szerettek, de én igen is szerettem őket!

-Bele gondolni is rossz mi történt mindegyikkel miután hozzád került.-Rojara megint bekönnyezett. Ha most ezért a rohadékért veszítem el Rojarát komolyan megölöm!

-Mindegyik szabadon távozott. De nálad? Nálad egy szobába voltak bezárva szabályok közt! Én megadtam nekik amit szerettek volna!-Emelte feljebb hangerejét hogy Rojara biztosan meghallja.