2 Herceg

A tettek mezeje

*Franz szemszöge*

Már vagy fél órája ütöm vágom ezt a rácsot de semmi. Mindenki itt van, kívéve a bátyám és újdonsült feleségét, mindenki a családomból feladta. Anyámnak nem kéne itt lennie. Simán elmehetett volna, de ő nem tette. Szeretett volna a szeretett férjével maradni, még akkor is ha van közöttük 1 rács. Még egy hatalmasat vágok a vasba de csak a középső ujjam csontja tört meg.

-3. Inorta Kantamo Exuti Nodrate Franz! Nem mondom el még egyszer! Hagy! Abba!-Szólt rám már 80-adszor anyukám. Ha a teljes nevemen hív, az bajt jelent szóval inkább abbahagytam a rács püffölését.-Köszönöm.-Anyám a rácson keresztül apám vállának dőlt. Az a legelszomorítóbb, hogy még ha ki is jutunk innen, nem fogom többet látni Rojarát.

*Rojara szemszöge*

Reggel nehezen tudtam elaludni. Mikor aztán sikerült egy őr ébresztett fel. Átadott egy cetlit evvel z üzenettel: "Fürödj le, húzd fel a ruhákat amiket küldtem, és gyere le az őrrel.". Kicsit morogva de bementem a fürdőbe egy gyors zuhanyra. Felvettem cseppet sem változatos ruhákat és elmentem az őrrel. Hamar a trónszobába értünk (Előbbiekben csarnoknak hívtam de felvilágosítottak hogy ez nem az.) ami teljesen megváltozott. A falat nem borították színes képek és így nagyon üresnek látszódott. A trónon egy harmincas éveiben járó férfi ült. Vigyorogva nézte érkezésem. A hatalmas ajtó kinyílt és apám meg anyám lépett be rajta. Oda akartam futni megölelni őket, de az őr megragadta a karom és nem engedte. Szüleim mögött belépett 4 őr.

-Komolyan Antonió?-Apámnak tátva maradt a szája a csodálkozástól.-Vegyétek el tőle a koronát és a táskát!-Utasította az őröket. A páncélos őrt hiába rángattam nem akartak elengedni. 30:4 arányba leverték apám katonái és levették koronáját is.

-Mocskos!-Kiáltotta apám egyenesen a trónon ülőnek.

-Vigyétek őket a többihez! A fiút meg vigyétek vissza a szobájába.-Akármennyire is ellenkezdtem nem értem semmit. Visszavittek a szobámba. Minden miattam történ. Franz, Tiló, apám, anyám és a királyságomnak is annyi. Könnyeimbe akartam megfulladni. Kitörtem az ablak üveget, felkaptam egy üvegszilánkot és ütőeremhez helyeztem. Ha most megteszem, semmi nem változik... Ha most megteszem, véget vetek a szenvedésemnek.... Ha most megölöm magam, csak nagyobb fájdalmat okozok mindenkinek.... Ha most megteszem, minden szenvedésemnek vége..../író: Direkt írtam le 2x ugyan azt/

*Franz szemszöge*

Idegesen járkáltam fel-alá a rácsok mögött. Nyílt az ajtó és Rojara szüleit hozták be. Mi történt? Mindkettőjük szeme könnyes volt. Rojara apját egy külön ketrecbe zárták, de anyát az én anyám mellé. A 2 királynő egymásra borulva vigasztalta a másikat.

-Mi lesz velünk?-Kérdezte apám halkan.-Mi történt Anton?-Antonio letörölte könnyei és így felelt:

-Tőrbe csaltak. Elvették az országom és a fiam.-Látszólag nem tudta mi van vele, de nagyon is aggódott miatta. Megint lenyomódott a kilincs és drága bátyám és feleségét hozták be rajta. Ők is külön kerültek de 1 ketrec távolságba. A fekete hajú, 179 cm magas királyfi duzzogva ült a ketrecbe. Mikor kiment az őr megszólalt:

-1 szót se!-Senki nem szólalt meg. Mit akarnak Rojarával hogy nincs itt?

*Rojara szemszöge*

Végül nem tettem meg. De nagyon közel voltam hozzá. Jobb lenne nekem ha megtenném, de most nem rólam van szó. Nem akarok senki másnak fájdalmat okozni. Így is félek a jövőtől. Mi lesz ha meglátják hogy betörtem az üveget? Miért nem vagyok én is elzárva valahol a többiekkel? Mit akarnak tőlem? Csak ezek a kérdések jártak a fejembe, de tudom hogy nemsokára választ kapok a legtöbbre. Már nem sírok. Már nem. A sírással nem oldok meg semmit. Az ajtó kilincse lenyomódik és egy szolgalány jön be hozzá. Miként meglátta a betört üveget és engem meg nem látott, elejtette a tálcát és sikoltott egyet.