2 Herceg

Nem akarom...

A nap maradék részében a dolgokat állítottuk helyre. Franz apja visszavette a királyságot, apa hazament még mielőtt az országot visszafoglaltuk volna, rendet raktunk a trónteremben, Franz apja elment hogy a politikai dolgokat rakja rendbe, én meg elmentem zuhanyozni. A páncélt visszaadtam a vámpíroknak (jelen esetben egy őrnek nyomtam a kezébe) és befeküdtem a pihe-puha ágyikómba. Becsuktam a szemem és összefoglaltam a történteket.  Már este van, így a legtöbben alszanak. Bebújtam a takaróm alá, és aludni készülődtem. Besüppedt alattam az ágy. Volt néhány tippem hogy ki a titokzatos személy, ezért hátrafordultam, hogy felé nézzek.

-Aludni akartál?-Kérdezte Franz.

-Igen.- Válaszolok kicsit komótosan. Megemelkedik a takaróm és gondolom bebújik alá Franz. Gyanúm akkor bizonyosodott be, mikor kezét megéreztem derekamon. Először el akartam tolni, de nem volt energiám megmozdulni se.

-Akkor. Jó éjt.-Homlokon puszilt. Kinyitottam a szemem és nyakával találtam szembe magam. Hirtelen felindulásból, fejem amennyire tudtam nyakhajlatához helyeztem. Keze derekamról átsomfordált a hátamra és közelebb húzott.

-Jó éjt...-Mondtam hamár én is elfelejtettem. Még egy idejig csak küszködtem, végül sikerült elaludnom.

***

Arra kelek hogy valaki lyukat éget az arcomra. [Író; képletesen kell érteni] Nem volt túl sok lehetőség hogy ki az, így Franzra tettem le a voksom. Keze már a derekamon csücsült, másik keze meg a hajam piszkálta. Ezek szerint nem tudja hogy ébren vagyok.

-Olyan édes...-Hallottam meg hangját.-Miért kell elveszítenem?-Suttogta egyre halkabban. Az utolsó szó hallatán, egy világ tört össze bennem. Nemsokára értem fognak jönni és elvisznek. Pedig Franz már mondta...-Lehet nem is kéne jobban megszeretnem...-Mondatára még egy világ tört össze bennem. Nem akarom elveszíteni, hisz annyira sok mindent éltünk át együtt. De az is igaz hogy akkor a búcsú még nehezebb lesz. Abbahagyta hajam piszkálását és egy sóhaj kíséretében el akart menni. Ám mikor én ezt észleltem kinyitottam a könnyező szemeim és megfogtam csuklóját. Ijedten nézett hátra.

-Ne hagyj itt...-Kérleltem könnyeimmel küszködve.

*Franz szemszöge*

Mindjárt elsírja magát. Vagyis... hallott volna? Visszafeküdtem mellé az ágyba és átöleltem. Fejére tettem állam, kezem pedig derekán pihent.

-Nem akarom hogy itt hagyj.-Szívem görcsbe rándult. Miért csinálja ezt? Miért bolondít még jobban magába?

-Most még tudok ez ellen tenni.... De előbb vagy utóbb.... Eljön érted az apád és elvisz.-Keserves zokogásba kezdett karjaim között. Ő is át ölelt. Ennyire szeretne?-Rojara...-Normál esetben lebecéztem volna, de most inkább nem rontom el a pillanatot. Könnyes szemekkel néz enyéimbe, jelezve hogy figyel rám.-Kérlek őszintén válaszolj.-Vártam egy picit.-Szeretsz? És most ne barátira gondolj. Szerelmes vagy belém?-Kérdésem egy picit lesokkolta, de nem sokáig.

-Igen...-Suttogta, miközben könnyei újra útnak indultak. Fájó szívvel öleltem magamhoz kis testét. Fájt így látnom őt. Karjaimba zokogott tovább még meg hátát simogatva igyekeztem megnyugtatni.-Ha nem szerettem volna beléd... talán most nem fájna itt hagyni.-Dörmögte a mellkasomba. Miért akarta annó apám megzsarolni a szomszéd királyt? Miért kell ilyen cukinak lenned? Miért érzem úgy, hogy bármelyik pillanatban összetörhetsz? Tehetnék fel ilyen megválaszolhatatlan kérdéseket. Mégsem teszem. Mert ő se tudna rá válaszolni.-És te szeretsz?-Nézett fel mellkasomról egyenesen a szemembe.

-Ne kérdezz hülyeségeket! Persze hogy szeretlek.-Letöröltem a pulóverem ujjával a könnyeit és magamhoz húztam hogy tovább ölelhessem. Olyan nyugodt volt hirtelen minden. Nem akarom hogy ennek a pillanatnak valaha is vége legyen. De semmi nem tarthat örökké. Ahogy ez sem. Becsuktam a szemem és talán az elmúlt 5 évben először éreztem úgy, hogy mindjárt elsírom magam. Igyekeztem nem a problémákra gondolni, de úgy hogy az ölelésemben egy olyan embert védelmezek aki akármennyire is nem akarom, felelős ezért. Nehéz. Ne értsétek félre, nem áll szándékomban őt okolni ezért, de sajnos valamennyire igaz. De ha apám nem teszi ezt, őt se kéne okolnom miatta. Meg ahhoz képest hogy meg akarta zsarolni Antonió királyt, meghosszabbította a szerződésük.