2 Herceg

Egy korszak vége

A Rész 18 karikás! Ha nem bírod, ne olvasd el! Nem olyan eget rengető történésekről van szó, de ha valaki úgy dönt kihagyja, a következő rész elején lesz egy kisebb összefoglalás!

Arra keltem hogy valaki megpofozott.
-Kelj fel!-Kaptam még egy pofont csak a másik oldalról.-Hahó!-Várjunk csak. Ez Franz! Kipattantattak szemeim és tényleg Franzcal találtam szembe magam.
-Álmodom?-Kérdeztem kómásan.
-Nem. Én vagyok az, Franz. Gyere.-Képletesen értette, ugyanis kezeimmel átkaroltatta a nyakát és a fenekemnél fogva felemelt.-Így sokkal nehezebb vagy.-Kijelentésére igyekeztem segíteni rajta avval hogy lábammal átkaroltam derekát.
-Hogy kerültél ide?-Kérdezem a fülébe súgva. Nem akartam hangosabban.
-Jöttem érted.-Felelte egyhangúan.
-De. Honnan tudtad hogy itt vagyok?
-Nem volt nehéz. Követtem az illatod.-Szépen lassan sétáltunk a folyosón.
-Ha gondolod már felébrettem annyira hogy tudjak menni.-Ajánlottam fel neki.
-Így jobb.-Felelt.
-De hogyhogy egyedül jöttél?
-Feltűnés mentesebb.
-És senkinek se kell szólnod.-Tettem úgy mintha befejezném mondatát.
-Is.-Vallotta be. Egy ideig így mentünk, aztán egyszer csak Franz felgyorsított. Mire 4-et pislogtam már egy erdőben álltunk egy lihegő Franzcal.
-Wow.-Csak ennyit tudtam kinyögni. De szerény ruházatom miatt elkezdtem vacogni. Eszt Franz is érzékelte, így letett a földre és levette fekete pulóverét amit felhúzatott velem. Egy szintén fekete póló volt rajta. Rálátásom lett kézizmaira amit eddig nem volt szerencsém látni. Valószínűsítem túl feltűnően bámultam mert egy vigyor telepedett ajkára. Ám a következő pillanatban az egyik férfi tegnapról leteperte. Franzcal nekiállt verekedni. Behúzott neki egyet kettőt majd elkezdte fojtogatni. Segíteni akartam Franznak, de egyetlen mozdulattal ártalmatlanná tett. Franzra néztem. Úgy vergődött a férfi alatt mint egy partra vetett hal. Hamarosan megérkezett Onin és egy nő.
-Hohohó!-Kiáltotta a nő. De ez nem az a Hohohó volt amit a mesékben a mikulás szokott kiabálni. Ez egy diadal ittas kiáltás volt.
-Egy herceg kíséret nélkül egy erőben 3x túlerő ellen. Vajon mi lesz ennek a vége?-Franz már nem ficánkolt. A mellkasa is alig emelkedett. Majd becsukódott a szeme és a kezei amivel a férfi kezeit szórította a földre hulltak. Most meghalt? A férfi elengedte Franz nyakát és felém fordult. Szemeimbe könnycsepp gyült.
-Nem halt bele. Ne sírj.-Onin felkapott a vállra és elindult velem. A másik férfi Franzot kapta a vállára. Megint másodpercek alatt odaértünk. Onin visszavitt a szobámba. Franzot nem láttam sehol. Onin felkapcsolta a villanyt, engem meg az ágyra dobott.
-Ez elő ne forduljon még egyszer!-Kiabált rám. A villanyt égve hagyva távozott a szobából. Vajon most mi van Franzcal? Mi ütött belé hogy eljött értem Egyedül?
***
Mikor már meguntam a plafon bámulását és elindultam a villany felé azt lekapcsolni. Ám mikor odaértem valaki berontott a szobába. Még szerencse hogy nem az ajtó előtt álltam. Az egyik férfi vállán hevert Franz aki rugdalózott meg hasonlók. A férfi rám nézett majd Franzot a szoba közepére vágta. Oda szaladtam hozzá. A férfi ránk zárta az ajtót. Franz nagyokat lélegzett.
-Jól vagy?-Kezem az arcához helyeztem ő meg a sajátját az enyémre.
-Már jobban.-Meg simogattam arcát.
-Mi ütött beléd hogy egyedül ide jöttél?-Sóhajtott egy nagyot és megpróbált felülni. A segítségemmel sikerült is neki. De mivel nem tudott ülve maradni így beültem mögé. Nekem támaszkodott.-Akkor most válaszolsz?-Sóhajtott még egyet.
-Mert... nem tudom! Megéreztem a szagod és nem is gondolkodtam. Se szó, se beszéd jöttem.
-És mi történt? Olyan megviselt vagy.
-Beadtak egy szert ami emberi szintre csökkenti az erőm. Kérlek bocsáss meg! Ha innen épségben kijutunk óvatosabb leszek!-Ez egy kis vigyort csalt az arcomra.
-Fel tudsz mászni az ágyra?-Kicsit elgondolkodott utána bólintott egyet. Nehezen de feltuszkoltam az ágyra. Ezek szerint ma vele alszok. Lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem mellé. Hátulról átölelt. Tarkómon éreztem egyenleten lélegzését ami nem kicsit megrémisztett.-Franz...-Szólítottam meg.
-Hmm..?-Hümmögött.
-Biztos jól vagy?-Kérdeztem.
-Ennyire aggódsz?
-Örülj hogy aggódok érted!-Játszottam a megsértődöttet.
-Jól vagyok. Csak gyengének érzem magam. Mert az is vagyok.-Szorosabban magához húzott derekamnál. Most kihasználhatnám erőtlenségét de nem szeretném.
Egy idő után, lélegzése egyenletessé változott, ölelése meglazult. Nemsokára én is aludtam.
***
Arra ébredtem hogy megint pofozgatnak. Csak ez most nem Franz volt. Ő ezek után nem lenne ilyen erős.
-Ébresztő hercegecske!-Egy női hang szólítgatott. Lassan, de nehezen kinyitottam a szemem. Egy nő tápászkodott felettem kevés ruhával. Hogy pontos legyek egy fekete bőr melltartó és egy ugyan ilyen bugyogó volt rajta. Tekintetemmel Franzot kerestem.-A másik hercegecske már ott van. Hoztam neked reggelit. 5 perced van megreggelizni. Az után érted jövök és elviszlek a nagyokkal játszadozni.
-Hogy mi?!-Tértem magamhoz.
-Jól hallottad. Majd jövök!-Felállt és kiment a szobából. Természetesen a lámpa nem égett, de annyira már hozzá szoktam hogy oda találjak a kapcsolóig. Remélem csak beképzeltem amit mondott. Nem 17 évesen akarom elveszteni a szüzességem! Főleg nem egy vadidegentől. Azt még talán el tudnám fogadni ha Franz csinálná de ennek szinte semmi esélye. Azt se tudom akarok-e enni. Ezért csak pár falatott ettem a kikészített szendvicsből.
Nem hazudott kb 5 perc múlva már itt is volt értem.
-Alig ettél. Mi volt ennek az oka?
-Nem mertem enni.-Vallottam be.
-Nem mérgezett.-Húzta fel szemöldökét.
-Nem is attól féltem...-Perverz vigyorra húzta száját.
-Nem volt még meg az első, igaz?-Kezdett el közeledni felém.
-Igen.-Válaszoltam most-már félelemmel. Egy bilincs volt a kezében. De nem is akármilyen. A bilincs maga rózsaszín volt, tele szintén rózsaszín bolyhokkal. Próbáltam szökni de minden tervemet ártalmatlanította. Kezeimre rácsatolta a bilincset és fejemre rakott egy hajpántot, amin szintén rózsaszín macskafülek virítottak.
-Jössz magadtól vagy vigyelek?-Hajolt túlságosan közel hozzám. 2 cm volt arcaink között.
-M.Megyek...-Dadogtam. Megfogta a bilincset és már húzott is maga után. Nála ez lehet a "megyek magamtól". Húzott maga után egyik folyosóról másik folyosóra. Bevitt egy szobába ahol... Ahol a szívinfarktuson kívül különböző játék szerek voltak meg kamerák. Ahogy ezt megláttam, az ellenkező irányba akartam futni de a nő visszafogott a bilincs segítségével.
-Húhú, valaki beijedt!-Beráncigált a helység túlsó végébe(aminek a közepén volt egy nagyobbacska asztal). Ott " leültetett" a földre a bilincset meg a fejem fölé, egy másik falból kiálló bilincsszerűhöz kötözte. Mivel már nem volt hova menekülnöm, úgy döntöttem hogy körbenézek hogy mi vár rám. Ahogy jobbra néztem Franzot láttam egy egyirányú üveg (írói mgj: azt hiszem így hívják. Rendőrségen a kihalható szobák mellett szokott lenni. A kint lévők hallják a bent történteket de a bent lévők nem a kint lévőket. De javítsatok ki ha tévedek most /pillanat erre gondoltam.) mögött egy székhez kötözve ülni. Engem bámult. Láttam rajta a mérhetetlen düht és aggodalmat. Szemén láttam hogy sírt, de nem volt egyedül. 1 férfi és 1 nő álltak 2 oldalt mellette.
A szobába amiben én voltam szintén ugyan ilyen feloszlásban jöttek be. Mindketten ördögien vigyorogtak. A nő körbe járt és (Gondolom én) elindította a kamerákat. A férfi odajött hozzám, leguggolt elém és az én rémületről árulkodó szemeimbe nézett. Fejemhez nyúlt én elrántottam de kaptam egy pofont. Még egyszer fejemhez nyúlt. Most nem rántottam el fejem. Fejemről keze a nyakamhoz vándorolt. Hüvelykujjával a nyakamat alulról megtámasztotta. Ajkaival enyémre hajolt. Azt hittem elhányom magam. Még szerencse hogy nem ettem meg a szendvicset. Nem hogy undorító volt, de még alkohol és dohány "íze" volt. Mikor nem engedtem át az én számba, rászorított a nyakamra. Azt hittem mindjárt felordítok. Tudom hogy evvel az volt a célja hogy bejusson, de egyszerűen túlságosan fájt ahhoz hogy ne próbáljak felkiáltani.
Már alig kaptam levegőt. Abba hagyta szám kínzását, én meg úgy vettem a levegőt mintha most futottam volna le a maratont. Elő vett egy kést. Azon kívül hogy szívem nemsokára kiugrik a helyéről még az történt hogy bekönnyeztem.
-Nyugi. Ahhoz túl értékes vagy hogy csak úgy megvagdossalak. Ez másra kell.-A kést a nyakamhoz emelte és belevágott a pólómba, evvel eltávolítva rólam az anyagot. Egy szál alsóban ültem előtte a falhoz szögezve. A félelem(és szinonimái) meg a szégyen könnyeket csalt az arcomra.-Ha már ennyitől könnyezel mi lesz később?-Vigyorodott el még jobban. Legszívesebben letöröltem volna azt az elégedett vigyorát. Jobbra néztem. Franz erőlködött azon hogy kiszabadítsa magát. Nyakamat kezdte el puszilgatni. Nem akarom hogy ez az ember hozzámérjen. Pedig tudom hogy nem úszom meg. A puszilgatás átment szívásba ahogy haladt lejjebb. A végén harapdált. A nyakam és a hasam közötti rész tele volt kék foltokkal. Mikor a férfi végzett végig nézett rajtam. Amikor hozzáért a mellbimbómhoz megrántottam a láncot de sajnos hiába. Könnyeim közben elértek a nyakamig. Mikor végzett mellbimbóim kínzásával áttért ahhoz amit rajtam kívül senki nem látott 6 éves korom óta. Egy egyszerű mozdulattal lerántotta az alsóm. Lábaim felhúztam de a férfi abban a pillanatban vissza is nyomta őket a földre. Remélem mondanom se kell hogy nem álltam. A férfi alaposan végigmér, majd perverzen elvigyorodik.-Jót fogunk mi szórakozni!-Ez ellen tiltakoznék de sajnos jelenlegi állapotomban ennem semmi esélye. Ráült lábaimra. Talán egy fokkal elviselhetőbb lenne a helyzet ha nem lenne alkohol bűze. Ujját végighúzta tagomon mire összerezzentem. Lehet hogy most valami finnyás kislány leszek, de úr isten! Az ujjai úgy néznek ki mint aki most ültetett el 2 virágot kesztyű nélkül! Nagyon nem volt időm evvel foglalkozni mert elkezdte húzogatni tagomon a bőrt. Egyszerre volt rossz és jó érzés is. A torkomból felcsapó hangokat alig tudtam visszafogni. Azt a fájdalmas mégis élvezkedő hangom. Mellyeket lélegzek, nagyokat sóhajtok, úgy érzem mindjárt szétrobbanok! Abbahagyja amit eddig csinált és...és lehajol. Ugye most nem azt akarja csinálni? Szemeimet összeszorítom és várok. Mikor valami nedveset (ami valószínű egy nyelv volt) megérzek tagomon összerezzenek. Végignyal az egészen, nem egyszer, nem kétszer. Néha néha már adok ki hangokat. Bekapta tagom. Meleg volt a szája, a szobahőmérséklethez képest biztos. Ez egy jóleső bizsergést váltott ki belőlem. Nyelvével kezdte el megint nyalogatni, csak most nem kinn hanem benn volt a tagom. Mikor ezt megunta felállt és egy fekete rúdszerű micsodát hozott. A rúd mindkét végén valami bőr csatt szerűség volt. Rácsatolta az egyiket az egyik lábamra a másikat meg a másikra, evvel elérve azt, hogy ne tudja mozgatni, se jobbra, se balra. A rudat felemelte, és avval együtt a lábaimat is. Egy ideig emeli majd a kezeimet tartó vashoz csatolja azt is. Nem tudom meddig süllyedhetnék még... Ja megvan! Ha megerőszakolnának! Ja hogy pont azt csinálják?! Most leginkább mérges vagyok. Mire? Nem tudom, talán arra hogy ezt szánta nekem a sors! Hogy egy pincében erőszakoljanak meg videóra véve, lefényképezve, végignézetve egy vámpírherceggel, különböző játékokkal. Hát nem szuper?!
A férfi közben nem állt meg, kezét hátsómhoz rakta és ujjaival már a rózsámat piszkálta. Az első olyan 10 érintésre egy kicsit megugrottam. Senki nem csinált ilyet velem az előtt! Furcsán volt kellemes meg kellemetlen. Csak nem lenne érdes az ujja! Elkezdte betolni az ujját. Feszítő fájdalmat éreztem ami minden egyes másodpercben nőtt. Mekkora ujja van ennek? Mikor már azt hittem szétszakadok, abbahagyta. Eddig sikerült kiabálás nélkül tűrnöm, de ha ez folytatódik (márpedig fog) akkor nem fogom sokáig bírni. Irritált az a "valami" a hátsómba. Elkezdi mozgatni evvel az irritáció és a feszülős érzés továbbfokozva. Fájdalmas nyögés szerű hangok jönnek ki a számon. Egy idő után egy másik ujja is csatlakozik. Fájdalmasan felkiáltok. Újabb könnycseppek gyűlnek a szemembe ahogy elkezdi mozgatni. Miért jó ez neki? Ennyire azt akarja hogy szenvedjek? Csak ne fája ennyire... Kihúzta belőlem mindkét ujját és már  állt is fel. Nem tudom mit akar de inkább nem is akarom tudni... de ha nem néznének ennyien! Talán egy kicsivel boldogabb lennék... talán...

Egy ragtapasszal tért vissza amivel betapasztotta a szám. Egy rózsaszín kis valamit helyezett fel bennem, majd messzebb állt és jót vigyorgott a látványomon. Bekapcsolta azt az izét én meg azt hittem ott ájulok el. A kellemetlenen érzésen kívül nem volt túl jó érzés. Mit szépítem? Kifejezetten fájt. Lábaimmal reménytelenül rugdostam, már amennyire tudtam. Ahogy egyre jobban kapcsolta nagyobbra a rezgést, annál jobban vált kellemetlenné, elviselhetetlenebbé és fájdalmasabbá. Mikor már megunta a kb 3 percig tartó kínzásom, kikapcsolta és kivette belőlem. Már majdnem arra gondoltam, hogy talán békén hagy, de megint csalódnom kellett magamba. Kezeim és lábaim eloldozta a faltól, felemelt és az asztalra fektetett háttal. Bebújt a 2 lábam közé, kezeim fejem fölé lefogva, kigombolta a nadrágját. Egy kicsit lehúzta, éppen hogy azt a valamit (amit még gondoltba is nehezemre esik kimondani) kivegye. Fogott egy számomra ismeretlen tubust, amiben valami átlátszó folyadék volt. Kezére nyomott valamennyit és elkente tagján. Tudtam mi fog következni, de nagyon ellenkezni se volt erőm. Kicsit kent rózsámhoz is és már bennem is volt. Legszívesebben felordítottam volna, de a ragtapasz  megakadályozott benne, ezért csak valami fájdalmas nyögést tudtam kiadni. Azt hittem szétrobbanok. Nem cicózott tovább, még ő nagyban elkezdett mozogni bennem, én sírás közepette fájdalmasabbnál fájdalmasabb nyögéseket hallattam. Valami meleg folyadékot éreztem a hátsómnál az fájdalom mellett. Vér volt, ebben biztos vagyok. A másodpercek perceknek tűntek, a percek éveknek... Mikor már ő is hangokat hallatott tudtam hogy nem sok kell neki. Mikor végre elélvezett bennem, véget vetve fájdalmamnak, levett az asztalról és lerakott a földre. Kezeim, lábaim eloldozta,  ragasztót letépte a számról, ami miatt csak jobban rázendítettem a sírásra. Elégedetten vigyorogva visszahúzta a nadrágját és mindannyian távoztak az üveg ezen felőli és másik felőli oldaláról.