2 Herceg

Bronz bika és a WC

kb 200 méterrel a palota bejárata előbb, lefordultam Koponyával az útról. Rajara elmondta hogy hova rejtette el a koronákat és miket tanult meg a könyvek segítségével. Sok mindent megtanult az elmúlt 2 napban. A kis háztól és a tavacskától úgy 30 méterre álltunk meg a sűrű erdőben. Rojara nehezen mozog a páncéljában, mégse kérhetem meg őt arra hogy vegye le. Ez egy hírvivő páncél. Boszorkánykőből készült ami földünk legerősebb anyaga. Ha levenné, túl könnyű célpont lenne, így viszont nem tudják bántani. Ezt nem kell úgy érteni mint hogy halhatatlan lesz a páncéltól, de csak egy nagyon erős varázslattal, vagy egy teljesen megidézett szellemfegyverrel lehet áttörni vagy megrongálni. Így biztonságban érzem. Bementünk a kis házba a dámpír koronáért. Meg is mondom miért a dámpír koronáért: Mivel a dámpír király megszerezte az országaink, az ő koronájára szállt mind a 3 királyság fölötti hatalom. Mivel hogy én kapjam meg a hatalmat nem elég felvenni a koronát. Attól hogy nincs rajta a korona ugyan úgy az övé a királyság. Ezért Rojara segítségével illően megkoronázunk engem és akkor már minden rendben lesz. Igen, Rojara se értette miért kell, még magyarázatom után se. Hónom alá kaptam a koronát és elmentünk a falhoz.

-Először én, aztán te. Ahogy megbeszéltük. A trónteremben tiéd a 2 jobb oldali szög a másik 2 az enyém.-Egyetértően bólintott. Ameddig a falakon igyekszünk átjutni, addig elmagyarázom a terv hátralévő részét: Beérünk a trónterembe, felrajzoljuk a VTTM-t és megkoronáz Rojara. De mi is az a VTTM? A VTTM másképpen vámpír távol tartó minta, arra kell, hogy feltartsuk vele a dámpír őrséget. A lénye hogy egy négyszög alakzatban felrajzolunk 1-1 mintát minden sarokba, ami egy kis időre lepattintja magáról a vámpírokat és a dámpírokat is. Hiába vámpír távol tartó minta, a dámpírokra is hat. Átjutottunk az első falon, Rojara már a második falnál tevékenykedik, amég én figyelek és ha kell mindkettőnk láthatatlanná teszem. A trónteremhez egyre közelebb értünk.-Gyerünk Roj ez az utolsó fal.-Láttam rajta hogy ki van merülve. Liheg, nehezebben veszi a levegőt és egyre több idő kell neki. Nem ehhez van szokva.

-Kész.-Suttogta maga elé. Átléptem Rojara után a falon és egyenesen a trónteremben találtuk magunkat. Gyorsan siettem felrajzolni a jeleket szénnel a padlóra úgy ahogy ezt Rojara is igyekezett csinálni. Egyre rosszabb az állapota. Gyerünk Roj bírd ki, már nincs sok hátra.  Mikor végeztem az enyéimmel, Rojara akkor kezdte el a másodikat. Mivel túl sok mindent nem tudtam csinálni így csendben figyelem azt ahogyan vonalakat rajzol a padlóra mint valami kisgyerek. Sárga és zöld páncélján vissza verődött a fény. Roj megrajzolta az utolsó vonalat és a jelek felizzottak. Egy zöld viszonylag áttetsző kör jelent meg körülöttünk, amit Roja tátott szájjal csodált. Mikor fenn összeértek, a jelek semmivé lettek és a kör is eltűnt.-Valamit elrontottunk?-Kérdezte kissé lihegve. Megráztam a fejem és elindultam a trónhoz.

-Ennek így kell kinéznie. Ez egy csapda. Nem látszik de ott van. Innen viszont alig van több mint 10 percünk.-Felültem a trónra és Rojarára néztem. Haja szemébe hullott és izzadtságcseppek gyülekeztek homlokán. A koronát a kezébe adtam, ő meg az én fejemre rakta.

-Remélem elég leszek én is...-Hangjában aggodalmat véltem felfedezni. Nem is csodálom. Elővette a bicskáját amit a kis házban adtam neki.-Most vagy soha...-Kicsit elbizonytalanodott de nem haragszom miatta, hisz nem egy mindennapos dolgot kell most csinálnia.

*Rojara szemszöge*

Félve néztem Franzra, aki nyugodt ábrázattal ült az arany trónon. Még szerencse hogy nálunk nincsenek ilyen mágikus dolgok és elég csak rárakni a másik fejére a koronát. De hogy ennek is miért nekem kell meginnom a levét? Leszedtem páncélom jobb kesztyűjét és a tenyerembe egy halálcsillagot véstem. Franz kinyújtotta felém a kezét én meg belehelyeztem hatalmas mancsába az enyémet. A vérem patakként folyt le alkarján és csöpögött le a fekete nadrágjára. Bekapcsolt az a tipikus sziréna hang amit riadókor szoktak bekapcsolni engem meg elkapott a pánik és a félelem.