Én, a kamubarátnő

2.fejezet

-Komolyan szakítottatok? -köszöntött Sarah, az egyik pompomlány, amint beléptem a suliba. Álmosan néztem rá, először fel sem fogtam a kérdését.
-Igen -feleltem, miután kitisztult a kép. Ez a párbeszédet a nap folyamán vagy harminc emberrel eljátszottam, aztán matek előtt érkezett a harmincegyedik alkalom. A csoport nagy részét hidegen hagyta a szerelmi életem. Igazából mindenki szerelmi élete hidegen hagyta őket, a sajátjukat is beleértve.
-Üdv, Webster -ült le mellém Liam, de nagy lendülettől hintázott egyet a székkel, majd a jelenetet egy nagy csattanással koronázta meg, amit a szék találkozása a földdel váltott ki. A többiek a fejüket ingatva vagy éppen lesajnálva pillantottak felénk.
-Jól vagy, Collins? -néztem a földön fekvő srácra.
-Semmi bajom -ült fel Liam. -Viszont van egy kérdésem.
-Igen, komolyan szakítottunk -forgattam a szemem, még mielőtt kimondhatta a kérdését.
-Azt már tudom -legyintett. -Az érdekel, hogy tényleg megcsaltad-e? -vizsgált felvont szemöldökkel.
-Mi van? -esett le az állam. -Ezt ki mondta?
-Elég sokan -ismerte be.
-Ne csaltam meg! -kértem ki magamnak. -Közös megegyezés alapján szakítottunk!
-Jó, én elhiszem -emelte fel a kezét védekezőn. -Csak kérdeztem.
Matek után megkerestem Nathant, akit Sue társaságában találtam meg az udvaron.
-Miért híresztelted el, hogy megcsaltalak? -kérdeztem idegesen Natetől.
-Nem híresztelem, hogy megcsaltál -vágta rá Nate. -Nem merném, mert tudom, hogy hogyan bánsz a hokiütővel -vakarta meg a tarkóját.
-Akkor te voltál -mutatattam Suera.
-Miért lettem volna én? -kérdezte felvont szemöldökkel Sue.
-Miért mondtad el neki, hogy szeretem? -intettem a fejemmel Nathanra.
-Nevem is van, de mindegy -motyogta Nate.
-Fogd be, nem veled beszélek.
-Mindenkinek jobb így, Mona -próbált meggyőzni Sue.
-Persze mindenkinek, csak nekem nem -ráztam a fejem. -És nem, nem azért, mert így nem „járunk” -mutattam idézőjeleket az ujjaimmal. -, hanem mert tönkrement a barátságunk.
-Nem mondta senki, hogy tönkrement a barátságunk -jegyezte meg Nate.
-Mondtam, hogy fogd be, nem? -fordítottam felé a fejem, ő pedig intett egy bocsit.
-De igaza van -mondta Sue.
-Nincs igaza, hogy lenne? Szerinted melyik pár lesz egy év járás után meg egy állítólagos megcsalás után puszipajtás? -kérdeztem, amire senki sem tudott válaszolni. Vagyis lehet, hogy Nate tudott volna, csak nem mert megszólalni, de ezt már sosem tudjunk meg. -És szerintem téged rohadtul nem érdekel a barátságunk, mert azért egy bocsit igazán mondhattál volna -tettem hozzá még gyorsan a pompomedzés kezdete előtt Sue felé intézve a szavaimat, majd otthagytam őket.
-Tanárnő! Elmehetnék negyed órával előbb? -kérdeztem Mrs. Hills-től az edzés kezdete előtt.
-Indok? -kérdezte a tanárnő.
-Be akarok kerülni idén is az U17-es hokiválogatottba -mondtam, Hills pedig felvonta a szemöldökét.
-Elnézést, hogy mondod? -kerekedtek a szemei.
-Tavaly bekerültem az U17-es amerikai hokiválogatottba, és ma délután jön egy tag a szövetségtől, és megnézi az edzésünket, ismét válogat embereket a nemzeti csapatba. Lehet, plusz pont lenne, hogyha nem késnék -magyaráztam.
-Te jéghokizol? -kérdezte Hills. Nem a kedvenc tanárom, nem véletlenül. Sóhajtottam egyet, majd bólintottam. -Olyan bottal meg labdával a jégen? -értetlenkedett tovább.
-Ütővel és koronggal -javítottam ki.
-De a jégen?
-Igen, a jégen -bólogattam. -Ezért jéghoki -motyogtam magam elé.
-Hogy mondod? -ismételte a kedvenc kérdését a tanárnő.
-Elenged negyed órával előbb?
-Persze -vágta rá. -Ez elején is ezt akartad?
-Igen.
-Akkor miért nem egyből ezt kérdezted? -vonta fel a szemöldökét.
-Elnézést, majd legközelebb úgy teszek -mondtam, mert nem volt kedvem tovább folytatni ezt a beszélgetést, és csatlakoztam Blancához, aki éppen bemelegített.

A szokásos esti családi idillünket, azaz a sorozatnézést a kanapén hárman, egy nagy adag kajával a kezünkben, a csengő szakította félbe.
-Ki az ilyenkor? -sóhajtottam, majd felálltam, és ajtót nyitottam. Egy velem egykorú sráccal, egy kislánnyal és egy nővel találtam szembe magam. A nő egy tálca sütit tartott a kezében.
-Szia, mi vagyunk az új szomszédok -mosolygott kedvesen a hölgy. Kész szerencse, hogy még nem vettem le az aláöltözőmet edzés óta, így nem valami szakadt itthoni cuccban kellett beinvitálnom őket, mert ilyenkor azt illik, nekem legalábbis ezt tanították. Behívtam a váratlan vendégeket, majd udvarisan elkéretőztem egy pillanatra a "hívom a többieket is" mondattal. Kisiettem a konyhából egyenesen a nappaliba.
-Apa, Liz, az új szomszédok várnak minket a konyhában -mosolyogtam erőltetetten. Nos, ők még csak annyira sem voltak vendégekhez öltözve, mint én. Apa gyorsan magára kapta az ingjét, amit még akkor hagyott a kanapén, mikor hazajött a munkából, Liz pedig berohant a fürdőbe, és keresett valami elfogadhatót a szennyes között. Fő a higiénia.
Visszasiettünk a vendégekhez, akik feszengve üldögéltek a konyhában. Végül apa elbeszélgetett a nővel, mint kiderült Silviaval, mi pedig elfoglaltuk a nappalit. Liz keresett Sophinak, a kislánynak egy mesecsatornát, aztán csatlakozott a beszélgetésünkhöz Dave-vel.
-És mi ez a cucc rajtad? -kérdezte Dave a szerelésemre mutatva.
-Nem rég értem haza edzésről, azért van egy rajtam -magyarázkodtam.
-Mit sportolsz?
-Hokizok -feleltem.
-Azt én is szoktam -vágta rá Dave nyilvánvalóan nem a sporttágra gondolva.
-Tudnád hányszor hallottam már ez a poént -sóhajtottam. -Ezek szerint nincs barátnőd -jegyeztem meg.
-Először is ez a kettő nem zárja ki egymást, másodszor pedig fél órája ismersz, miért érdekel?
-Igen, Mona, miért érdekel? -nézett rám Liz is kérdőn.
-Jézusom, szörnyűek vagytok! -akadtam ki. -Csak mondtam, semmi különösebb oka nincs -forgattam a szemem.
-Nincs csajom -vont vállat végül Dave. -Gondolom nektek sincs pasitok -mutatott ránk.
-Ezt a következtetést miből vontad le? -kérte ki magának az egyébként tényleg szingli nővérem.
-Ha lenne párotok, akkor a helyetekben most biztos nem itt ücsörögnék -felelte pimasz mosollyal az arcán. Szívesen megmondtam volna neki, hogy tegnap ért véget a kapcsolatom, de mivel ez félig kamu lett volna, inkább hallgattam.
Úgy tűnik, a szüleink nagyon jól kijönnek, mert az újdonsült szomszédaink csak késő este mentek el. A hosszú idő alatt Dave meghívatta magát a Collins-buliba, de mivel én mégsem megyek, maximum beajálnhatom Liamnél. Este írtam is neki, mire azt válazsolta, hogy „leszarja, ki jön, de minél több az ember, annál jobb a buli”. Ezután írtam Dave-nek is, hogy szabad a pálya.

A kosaras-pompomlányos asztalnál kilencedik óta bérelt helyem van Nathannal együtt. Nyilván nem ülhetünk mindketten ott, mert gyanús lenne, hogy két hete szakítottunk, de már együtt ebédelünk. Ezért aztán tesi után olyan gyorsan öltöztem, mint még sosem, hogy én érjek előbb az ebédlőbe. Nos, nem sikerült, de Nate Sueval üldögélt egy másik asztálnál. Végül levágtam magam Liam mellé, aztán hamarosan érkezett Blanca is.
-Kész a házid, Webster? -fordult felé Liam, miközben az üdítőjét próbálta kinyitni.
-Igen, de ezt ne itt akard... -kezdtem, de már késő volt. Liam egy az egyben az ölembe öntötte a Coláját. -kinyitni -tettem hozzá.
-Bocs -húzta be a nyakát Liam.
-Collins, én kinyírlak -fenyegettem, majd felpattantam, és a mosdóba igyekeztem, Blanca is velem tartott.
-Szerinted direkt csinálta? -kérdezte a barátnőm az ablakban ülve, miközben én átvettem a gatyám arra a szoknyára, amit még az évnyitó után hagytam itt igazából véletlenül, de most pont jól jött.
-Szerintem csak szimplán szerencsétlen -sóhajtottam, majd kiléptem a fülkéből. -Tetszik a szerelésem? -mutattam végig magamon. A cseresznyés haspólóm tökéletesen passzolt a fekete szoknyámhoz, de csak egy másik dimenzóban.
-Többször öltözhetnél úgy -nevetett Blanca. -Egyébként Collins miért nem a keresztneveden hív? -kérdezte a lány, én pedig vállat vontam.
-Nem tudom, de már megszoktam.
-Mióta vagytok ilyen jóban?
-Együtt van matekunk -magyaráztam.
-Már mindnet értek -bólintott Blanca. -Viszont most velem lesz franciád a 203-masban, hova mész? -kérdezte a lány arra utalva, hogy nem éppen az emelet irányába indultam.
-Veszek egy szendvicset, ha már az ebédemet ott kellett hagynom -mondtam, és elindultam a büfé felé. Blanca is velem tartott, mert ő sem evett sokkal többet, mint én.