Én, a kamubarátnő

13. fejezet

-Holnap jön a Mikulás! Holnap jön a Mikulás! -ugrándozott Sophie boldogan a nappaliban. Ez lesz az első közös karácsonyunk, ami elég sok előkészültet és agyalást igényelt. Hetek óta azon gondolkodom, mit adhatnék a családunk legújabb tagjainak, de annyira nincs semmi ötletem, hogy lassan ott tartok, hogy festek valami szépet.
Annyira irigylem azokat az embereket, akik kreatívak és jó a kézügyességük. Bármilyen ünnepre tudnak valami kézzel készítettet adni, míg én legfeljebb annyiban tudom kamatoztatni a tehetségemet, hogy mindegyikőjüknek címzek egy-egy gólt az előző meccseimről, és a videókat róluk megkapják CD-n. Ez az ötlet pedig egyenesen a legrémesebb az összes eddigi lehetséges ajándékom közül. Dave-nek mondjuk már rég kitaláltam, hogy egy szájkosarat veszek, de apa szerint ez nem a legjobb módja a szeretetünk kifejezésére, és a saját kapcsolatát is félti, így aztán le kellett mondanom erről. Lehet, hogy ő mégis csak egy videót kap rólam, és beállíthatja háttérnek is.
Sophie továbbra is izgatottan szelte a köröket a nappaliban. Biztosan én is nagyon át tudtam volna érezni az örömét, ha éppen nem egy nagy adag égősor közepén ülök, ami vagy három rétegben tekerte körbe minden négyzetcentimet.
-Mosolyogj, Mona -örökítette meg a pillanatot Dave.
-Kapcsold már ki! -kapálóztam az égők között. -Inkább gyere ide, és segíts, te fa... -kezdtem, de apa egy szúrós pillantással elhallgattatott. -öhm..falánk kis manó -rögtönöztem, mert jobb nem jutott eszembe. Dave egy pillanatig meghökkenve nézett rám, majd elterült a padlón, és nevetni kezdett.
Hamarosan Silvi lépett a szobába egy nagy tálka mézeskaláccsal.

-Elkészült az első adag! -harangozta be gyorsan, majd a még mindig a földön fetrengő fiára nézett. -Hát, vele meg mi történt?
-Röhögőgörcs -sóhajtott Sophie.
-Hát, jó -sóhajtott a nő, majd visszatért a konyhába Lizhez.
Alapvetően én is szeretek sütni, de a karácsonyi konyhában forgolódást a hátam közepére sem kívánom.
-Mona -kezdett hisztizni nekem Dave, mikor befejezte a nevetéstől kicsorduló könnyeinek törölgetését. Egyáltalán nem volt vicces, de megértem, ha neki a csökkent értelmi szintje miatt igen, de ez azért már tényleg túlzás.
-Mi van? -erőltettem egy mosolyt az arcomra, de tényleg csak hogy békén hagyjon már. Imádom, hogy -fogjuk rá- a testvérem lett, de inkább nevezzük csak fogadott lakótársnak, de néha teljesen az agyamra tud menni, Még meg kell szoknom, hogy egész álló nap piszkálhat. Persze valamennyire kárpótol, hogy én is az idegeire mehetek.
-Csöngettek -közölte, mintha tök természetes lenne, hogy én mindjárt az ajtóhoz rohanok.
-Hát, akkor esetleg nyisd ki! -tanácsoltam. A srác a szemét forgatva kászálódott fel a földről, majd kitárta az ajtót.
-Kislány, téged keresnek -vigyorgott rám. Mégis ki kereshet, hiszen a lányokkal tegnap együtt töltöttük az egész napot, más pedig nem igazán van bent a pakliban. Lassan az ajtóhoz csoszogtam, majd mikor megláttam, ki áll ott, automatikusan kirántottam a hajgumit a hajamból, hogy azért valahogy ki is nézzek. Liamet bámulva hirtelen azt se tudtam, mit szóljak. Csupán bámultam a srácot, aki szintúgy bámult engem, Dave tekintete pedig folyamatosan kettőnk között cikázott. Utólag belegondolva nem ártott volna mondjuk köszönni, de most már mindegy. Végül Liam (alias Matteo) kezdte a beszédet.
-Szia, Webster -indított igazán kreatív módon. -Jössz még azzal a hét kilométerrel, és gondoltam, ha esetleg ráérsz most, elmehetnénk -magyarázta. Mély levegő, Mona, ez nem egy randi, ez csupán egy közös séta, ami számodra elég nagy lábfájást fog eredményezni, de legalább addig is láthatod az aranyos pofikáját. -De ha nem jó most, máskor is mehetünk, nem akartam zavarni -magyarázkodott.
-Most is ráér -vágta rá Dave és a hirtelen mögöttem megjelenő nővérem egyszerre. Hogy én mennyire imádom ezeket ketten...
Persze kár lenne tagadni, én is igent akartam mondani, csupán hirtelen önmagamról is megfeledkeztem, és valahol mélyen legbelül a hősszerelmes Mona most élete táncára perdült. De erről senkinek sem kell tudnia.
-Végül is nem látom akadályát -vontam vállat. Szinte éreztem, ahogy Liz most legszívesebben a falnak lökne, és adna három jó nagy pofont, amiért túlságosan lazának akartam tűnni, és ez össze is jött. Nem tudtam, hogy ennyire jó színész  vagyok.
-Király -mosolyodott el Liam.
-Csak kérnék egy percet, hogy felöltözzek -mondtam, aztán majdnem rácsaptam az ajtót, de szerencsére Dave lába útban volt, és inkább kint maradt vele beszélgetni. Igen, aláírom, hogy nem lett volna a legudvariasabb kicsukni szegényt, de mentségemre szóljon, hogy izgultam, és hogy az sem sokkal jobb, ha nem beinvitáljuk, hanem odakint szórakoztatjuk a vendéget.
Elindultam a szobám felé, de a nővérem természetesen a nyakamban lihegett.
-Ez a fiatalabbik Collins, ugye?
-Igen -sóhajtottam, majd kitártam a szekrényem ajtaját.
-Süt róla. Mázlista vagy, ugye tudod? Randira mész egy Collins-szal, tudok ezek után milyen VIP jegyeket kapsz majd az összes Collins bulira? -kérdezgette.
-Mindenképp -forgattam a fejem.
-A legeslegkülönlegesebbet, amit egyszerre maximum ketten birtokolhatnak -magyarázta. Fogadni mernék, hogy fülig bele volt zúgva anno Liam bátyjába. -Normális vagy? -csattant fel egyszer csak, én pedig kaptam egy kisebb szívinfarktust. -Ahhoz a gatyához képes vagy felhúzni azt a pólót? -vonta fel a szemöldökét. Az elmúlt öt percben másodjára éreztem magam pofonveszélyben.
-Pulcsi lesz rajtam, úgyse fogja látni -legyintettem.
-Mona! Ha minden jól megy, még a bugyidat is látni fogja -ingatta a fejét, én meg hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Agyára ment a szingliség, az már biztos. -Tényleg, milyen melltartó van rajtad? -kérdezte, én pedig épp kezdtem volna kiosztani, mikor Dave toppant be a szobámba.
-Sietnétek egy kicsit? Szerencsétlen már lassan órák óta vár rád, Ramona, iparkodj egy kicsit! -sürgetett, majd végigmért. -Te jó ég, Liz, te hagytad, hogy ehhez a gatyához ezt a pólót vegye fel? -nézett rá a testvéremre. Dühösen cseréltem át a felsőm, hogy végre mindenki boldog legyen, majd elindultam a lépcső felé.
-Mona! -kiabált utánam a nővérem.
-Mi van? -üvöltöttem vissza.
-Gondolj a VIP jegyekre!