Én, a kamubarátnő

15. fejezet

Oké, valószínűleg millió kérdésetek van most, de őszinte leszek, nekem is, szóval válaszolni nem tudok rájuk. Lassan váltak el az ajkaink Liammel, én pedig még mindig csak csukott szemmel álltam ott, és egyfolytában az kattogott a fejemben, hogy most mégis mi történt, ez egyáltalán hogyan lehetséges. Óvatosan kinyitottam a szemem, a fiú pedig hatalmas mosollyal állt előttem. Láttam rajta, hogy próbálja elfojtani azt, hiszen valószínűleg nem tudta biztosra, mit fogok szólni a csókhoz, és legyünk őszinték, én se tudtam pontosan.
Ne értsetek félre, örültem, hogy megtörtént, nagyon boldog is voltam miatta, de közben meg még mindig ott volt Nathan is. Lassan Liam is látta az arcomon, hogy nem az a felhőtlen öröm ül rajta, amit szeretett volna látni.

- Ne haragudj - mentegetőzött. - Én... én nem is tudom, mit gondoltam, akkora hülye vagyok. Nem vagyok nagyon otthon ezekben a dolgokban, tudod, Webs... mármint Mona, tudod, Mona, én nem sokszor hívtam másokat randira, mármint hogy ez... ez most egy randi volt? Én nem tudom, örültem volna, ha az, de persze nem mondtam, szóval igazából az én hibám volt, csak sokszor a lányok, tudod, így tapadnak rám és nem pedig randizunk, jézusom, most ezt mégis miért mondtam? Mit gondoltam, te jó ég!

- Hé, nyugi, egyáltalán nem a te hibád - próbáltam menteni menthetőt. Meg egyébként sem az ő hibája, nekem is örülnöm kéne, hiszen már egy ideje erre vágytam, és most hogy megkapom, most képtelen vagyok gondtalanul örülni neki?

Végül néhány perc tömör kínosság után elváltak útjaink. Dave és Liz a nappaliban borozgatva vártak, sőt saját bevallásuk szerint Liammel együtt várták a megérkezésünket, és figyelmeztetni akartak, hogy ne hozzunk olyan elhamarkodott és felelőtlen döntéseket, mint például a védekezés nélküli szex. Aztán gyorsan leesett nekik, hogy valami nem stimmel, hiszen nem fetrengek a földön a nevetéstől a fergeteges poénjuk hallatán. Azt már kicsit több időbe telt felfogniuk, hogy egyedül akarok lenni, nem akarok beszélni senkivel csak egész éjjel fagyit enni és bámulni ki a fejemből. Őszintén szólva ezalatt az éjjel alatt csak még jobban megkavarodtak a fejemben a gondolatok. Szinte végig csak Liam járt a fejemben: vajon mit csinál, remélem nem csinál hülyeséget, nem bántja magát. Mesélte, hogy másnap Mexikóba utaznak, Cancúnba egy karácsonyi utazásra az egész családdal, majd onnan Argentínába mennek az anyukája rokonaihoz. Vajon éppen pakol? Mit pakolhat épp? Talán, ha nem rontok el mindent, most ott lehetnék vele és segíthetnék pakolni. Vagy az is lehet, hogy rámsózná az egészet. "Na, légyszi, Webster, pakolj be helyettem, esküszöm meghálálom."
Nathan egész éjjel egy fél pillanatra sem jutott az eszembe, ki érti ezt?

Másnap reggel viszonylag korán ki kellett másznom az ágyamból, hiszen karácsony van, mindenki kedvenc ünnepe, nem ronthatom el mindenki boldogságát az én hülye problémáimmal, hiszen Sophie még kicsi, hisz a télapóban. Felvettem az egységes karácsonyi pizsamánkat (mióta hatan vagyunk apa nagyon nagy figyelmet szentel annak, hogy mindent közösen csináljuk, és egy közös pizsama bizonyára összekovácsol minket), aludni nem szeretek benne, kényelmetlen, szóval minden reggel magamra rángatom, mintha tényleg abban tölteném az éjszakát. Mióta Dave is a családunk tagja, nehezebb dolgom van azzal, hogy a család szégyene legyek, mert ő valahogy mindig rám tud kontrázni. Húsz percig ültünk a konyhaasztalnál várva, hogy végre megtiszteljen minket a társaságával, mire nagy nehezen leszenvedte magát az emeletről egy szál boxerben és mindenkit egy hatalmas ásítással üdvözölt. Annyira rosszul éreztem magam, hogy még rászólni sem volt erőm.

- Oh, baszki - realizálta hangosan, hogy bizony a húga karácsonyi hangulatát jól elszúrta. Legalább az alsóján rénszarvasok voltak, az is valami. Gyorsan felszaladt az emeletre, majd visszarohant a piros kockás pizsamában. - Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt! - mosolygott, mire Liz hatalmasat sóhajtva nekilátott a hagyományos karácsonyi reggelink elfogyasztásának: karácsonyfára hasonlító palacsinta-torony.

Reggeli után mi más jöhetett volna, mint az ajándékbontás. Őszintén már az is csoda, hogy Sophie eddig nem rohanta le az ajándékkupacot. Én többnyire ruhákat kaptam, szerencsére Liz idén is mindenkinek segített ajándékot választani számomra, úgyhogy minden az én stílusom volt és a legtöbb méretben is passzolt. Én Liznek néhány kottát vettem, mert újra nekiállt autodidakta módon gitározni tanulni, Dave-nek pedig egy könyvet "Hogyan tanuljunk meg kevésbé idegesítőek lenni?" címmel, de persze csak szeretetből. Apa és Silvie tőlünk egy borválogatást kaptak, Sophie pedig tengernyi játékot, a kedvence egy lovagló baba volt. A fa alatt még lapult egy boríték, de egy név sem volt rajta. Mikor már mindenki kiörömködte magát az ajándékokban, apa kihúzta a borítékot és ünnepélyesen megköszörülte a torkát.

- Egy kis figyeltem kérek - kezdte, és sejtelmesen Silvie-re mosolygott. Már rosszul kezdődik, ha egy pozitív terhességi teszt lesz benne, én lehidalok. Lizre pillantottam, enyhén felhúztam az egyik szemöldököm, ő pedig megvonta a vállát, jelezve, hogy ő sem tud semmiről. - Ha már ez az év ilyen szerencsés volt, hogy újra ránk talált a szerelem... - Az persze, nagyon rám talált, mondhatom. - ...Silvie-vel úgy döntöttünk, hogy még idén megejtjük az első közös utazásunkat, még hozzá az én drágám kedvenc városába, Cancúnba - Még jó, hogy nem volt nálam innivaló, mert úgy kiköptem volna, hogy az összes családtagom arcára jutott volna. Most csak szívattok, ugye? Ilyen nem létezik. - Holnap indulunk és természetesen Dave barátnője, Emily is velünk tart - lelkesedett apa. Igazából tényleg sajnáltam, nagyon boldognak és lelkesnek tűnt, de én a többiekkel ellentétben nem tudtam nagyon odalenni az ötletért. És ráadásul Dave és Emily, minden szeretetemmel együtt mondom, a világ legnyálasabb párja.

- Szerintem vegyünk Emilynek is egy ilyen pizsamát - jegyeztem meg csípősen. Sajnálom, nagyon nem vagyok kedves hangulatomban.

- Vettünk - mosolygott rám apa, aki nem érezte meg az hangomban lévő gúnyt. Ez esküszöm egyre jobb.

Ne aggódj, Mona, Cancún nagyon nagy város.