Amanda története /Befejezett\

1.rész Sírás Közben...

Egyik nap jöttem haza felé és össze futottam Biankával a legjobb barátnőmmel.
-Bianka:Szia. *mondta örömmel.*
-Szia. *válaszoltam vissza.*
Bianka:Mész haza?
-Igen megyek sajnos
Bianka:Ne menj gyere velem Jos látni akar
-Engem? *Kérdeztem meg lepődve.*
Bianka:Igen
-nem mehetek apám tudod milyen
Bianka:nah már gyere
-nem *ezzel a mondatommal meg fordultam és el indultam hazafelé köszönés nélkül.*

*Haza érve apámmal össze futok.*

Drék:Szia lányom
-Szia
Drék:mész ma valahova még?

*Nem is kellett nekem több meg éreztem rajta egyből hogy megint ivott.*

-Biankával találkozok
Drék:hm legkésőbb tízre legyél itthon.
*Ahogy befejezte a mondatát a seggemre csapot majd el ment.*
"nah akkor ma nem késhetek." *Gondoltam*

*Majd kis idő után fel mentem a szobámba át öltöztem az éppen talált ruhába majd el mentem otthonról persze írtam előtte Biankának hogy hova menjünk...*

*pár perc múlva Biankával*

-Annyira izgulok vajon miért akarhat látni
Bianka:nyugi *kuncogott*
-Biztos semmiség miatt igaz?
Bianka:annyit mondok ma biztos nem mész haza időbe *kuncogott*
-muszáj haza mennem időbe
Bianka:hát nem...*mielött befejezett volna a mondatot megjelent Jos*
Jos:Sziasztok
Bianka:szia *mosolyogva mondta*
*remegő hangon enyhén izgatott hangal mondtam*-Szia
Jos:nah mehetünk? *kérdően nézet ránk*
-Hova?
Jos:nem is említetted? *kérdően nézett Biankára*
Bianka: *köhögni kezd* én inkább megyek *ezzel a mondatával el is ment*
Jos:akkor én mondom el...egy bárba viszlek...befoglak valakinek mutatni
-rendben

*el indultunk egy bárba pár perc múlva oda is értünk majd helyet foglaltunk*

Jos:Nemsokára itt van *örömmel mondta*
-Rendben de ki az?
Jos:A barátnőm
-oh...értem

*oda ért a barátnője aki nem más mint Klárá...Ölelkeztek majd megcsokolták egymást én meg azt se tudtam merre nézzek*

Klárá:Potlékot is hoztál?
Jos:nem potlék
*megse mertem szólalni ők meg csak beszélgettek*

*Közeledett a tíz óra...el múlt...rá néztem a telefonra*

-Basszus el késtem *pattantam fel majd vettem a kabátomat egyből*
Jos:Írj ha haza értél *mosolygott majd intett és fordult vissza beszélgetni Klárához*

*futottam ki a bárbol...egészen hazáig futottam majd mikor nyitottam volna az ajtót apám meg elözött majd be rántott és be zárta az ajtót*

Drék:késtél 10 percet
-Bocsánat
Drék:meg mondtam nem késhetsz *majd pofán vágott és szoritani kezdte a kezem*

*könnyezni kezdtem majd újra meg újra pofán vágott majd meg fordított és a kezemet kicsavarva felvezetett a szobába majd be dobott úgy hogy a fejem sarka a radiátorhoz ért ami még is karcolta*

Drék:Nem mehetsz holnap sehova *üvöltötte majd be csapta az ajtót és rázárta*

*vérezni kezdett a fejem a beütéstől majd fel ültem az ágyra és sírni kezdtem...persze nem a normális könnyek mint mindegyik embernél...apám annyiszor vert meg hogy már csak vért tudtam sírni majd arra lettem figyelve hogy valaki írt nekem nagy nehezen elő vettem a telefonom és meg néztem...Jos volt az egy képet küldött ahol ő meg Klárá volt...erre még jobban el sírtam magam*

*kb 1 órával késöbb*
-Milyen lehetetlen világ ez*mondtam sírva*
-Apám egy alkolista... A "bátyám" meg egy ribancal jár... *sohajtottam fel hangosan majd egyhivásra vettem fel a fejem majd fel is vettem*

-Halló *sírva vettem fel remegő hangal majd
Vendel szólt bele*
Vendel:Szia baj van?
-Szia *töröltem le a könnyeimet* Nem nincs semmi baj
Vendel:ne butáskodj hisz hallom a hangodon..meg azt is tudom hogy Jos és Klárá együtt van
-hát igen...együtt vannak...de nem zavar...csak éljék a maguk kis életét *könnyek között mondtam*
Vendel:tudom hogy zavar hisz mindig oda voltál érte
-Badarság *majd tettem volna le de*
Vendel:én szeretlek és itt leszek ha kellek *majd ő tette le*

Először nem hittem a fülemnek majd rá jöttem hogy valaki szeret engem... . *el mosolyodtam ahogy ragtam el a zsebembe a telefont majd eldöltem az ágyon*

-Vendel miért csak most mondta ezt...talán csak vigasztalni akart *majd újra sírni kezdtem és be aludtam*