Váratlan fordulat ❤

Pláza és csupa jó dolog

Dylan szemszöge:

Úgy döntöttem, hogy még nem mondom el bátyámnak, hogy tudok mindent és már nem haragszom rá. Sőt...

Magamra haragszom, hogy öt teljes éven keresztül nem hallgattam végig és, hogy csak a saját hülye fejem után mentem.

Viszont ez a lány...
Ügy néz Norbira mintha még nem látott volna embert.

De a bátyám is mintha... mintha szerelmesen nézne rá.

Remélem jó dolog fog kisülni belőle.

Nelli szemszöge:

El sem hiszem.

Folyton zavarba ejtő dolgok történnek velünk.

Először a merőkanál utána a kezünk és még a fejünk is...

Haa... olyan jó lenne, ha valami történne.
Annyira örülnék neki.
De sajnos szerintem Ő nem érez irántam úgy mint Én iránta.

Nagyon aranyos a tesója. El sem hiszem, hogy Ők ketten már öt éve nincsenek jóban. Szerintem csak beszélniük kellene egymással. Na mindegy, majd Ők tudják, hogy mi van.

Én nem avatkozok bele. Viszont Dylan állapota egy kicsit aggaszt. Remélem hamar jobban lesz és nem lesz rosszabb az állapota.

Majd el felejtettem...
Nekem holnap dolgoznom kell. Lejár a szabadságom így mennem kellesz. 

-Min gondolkozol ennyire?- szólított meg Norbi mire felé kaptam a fejem.
-Csak azon, hogy holnap már mennem kell dolgozni.
-Miért? Eddig nem dolgoztál?- érdeklődött.
-Eddig szabadságon voltam egy hétig. Kellet egy kis kikapcsolódás. 
-Értem. Figyu...
-Tessék?
-Nem jönnél el velem holnap délután a plázába?
-De szívesen elmegyek. De miért is?
-Hát,vennem kellene valami jó inget meg farmert. A haverom csinál egy bulit, hogy újra itthon vagyok.
-Értem. Akkor menjünk. Segítek neked.- széles mosollyal néztem rá.
-Köszi. De ha már itt tartunk. Te nem szeretnél eljönni?
-Hát ha nem zavarok senkit sem akkor szívesen megyek veled.
-Ugyan senkit sem fogsz zavarni. Velem jössz. így akkor neked is nézhetünk valami jó cuccot.
-Okés, benne vagyok.
-Remek. Akkor holnap megyek érted, négy óra körül.
-Meg beszéltük. 
-Okés. Köszi, szia.
-Szia

Másnap megint kelhettem korán. Nem sok kedvem volt hozzá a sok szabadság miatt, de rám fér már a munka. Kell egy kis valami, ami lefoglalja a fejem egy időre.

Mikor beértem már rögtön jött is egy ismerős vendég.

-Jó reggelt! Már régen láttalak.- mosolygott.
-Jó reggelt! Igen már épp ideje volt vissza jönnöm. Már hiányzott. Miben segíthetek?
-Egy vörös rózsacsokrot szeretnék.
-Rendben. Máris meg csinálom, ha tudsz várni egy pár percet.
-Persze megvárom.
-Okés.

Elkészítettem a csokrot. Nem mondta, hogy hány szál rózsát kér bele, de mivel a legtöbb alkalommal húsz szálat szokott kérni így ismét annyit raktam bele. Egy pár szál zöldet és már készen is van.

-Kész is. Remélem, megfelel?
-Persze, nagyon szép, mint mindig.
-Köszönöm.

Kifizette majd köszönés után távozott.

 A nap folyamán rengeteg más vendégem is volt. Nem értettem, hogy mire ez a felhajtás, de annyira nem is érdekelt. Már csak az járt a fejemben, hogy mikor lesz már négy óra.

Négy óra ahhoz, hogy jöjjön Norbi és, hogy együtt tölthessük a délutánt.

-Szia, Nelli!
-Szia, Norbi!- nagyon örülök, hogy végre itt van.
-Mehetünk?
-Persze. Bezárok és indulhatunk.